Méz blogja

Ezek megmarhultak

2012-01-29T18:44:00.009+01:00

Talán ma volt az első igazi télies nap ezen a télen. Az itató jeges, a lószar brikett. De legalább kisütött a nap, mire kiértünk Szilvivel a lovakhoz. Mivel a pálya foglalt volt, úgy döntöttem, lemegyünk a hátsó legelőre lovagolni. Szőke mostanában önmagához képest is nagyon nyugodt volt, Shelby meg mindig az, de nyilván benne volt a pakliban, hogy megint eltelt pár hét, mióta kint voltak, és 2 napja nem is dolgoztak semmit.
Szóval lebattyogtunk a legelőre. Természetesen Szőke az élre törtetett és lépett ahogy kell. Shelby meg le-lemaradozott, így időnként ügetésben kellett felzárkóztatni. Ügetésben természetesen Shelby sietett, de most végre sikerült annyira lelassítani, hogy ne bújjon bele az anyja fenekébe.
Viszont a sírköves tájékán változás történt: eddig egy résen ki tudtak nézni a kutyák és ott ugattak, most viszont befalazták őket, így a lovak nem láthatták, mi mozog a palakerítés mögött, csak azt érzékelhették, hogy van ott valami, ami zajos, de nem látni mi. Ez egy idő után kiverte a biztosítékot elég alaposan.
Konkrétan szépen lépésben haladtunk jobb kézre, és odaértünk a láthatatlan kutyákkal egy magasságba, mire Szőke vadgaloppban iramodott meg a legelő túlfele irányába egy átlóban. Shelby természetesen követte. Fél szemmel azt néztem, Szilvi rajta maradt-e a lovon, fél szemmel azt lestem hova tartunk, és próbáltam fennmaradni. Mert egy pillanatra vízszintbe kerültem, de aztán visszatornáztam a felső testem függőlegesbe és már ott voltam a szeren. A lovak fe-fejt galoppoztak 125 métert, mire sikerült felvenni őket. Kőkemény szaladás volt. Mikor megálltunk, Szilvi megjegyezte, hogy ez olyan volt, mint régen Tinával. :D
Úgy gondoltam, ilyen nincs, hogy ennyire ijesztő legyen valami, menjünk hát vissza arrafelé, ahol van a probléma forrása! Mentünk is, de a kerítés magasságába érve mindkét ló feszült, fülelt és baromira nem voltak kontroll alatt. Így végül úgy döntöttem, maradunk a legelő túlfelén, és nem feszítjük tovább a húrt, nehogy újra elpattanjon. Le-föl ügettünk, vágtattunk gond nélkül. De persze érződött, hogy a lovakban lenne kakaó.
Míg nyargalásztunk, körvonalazódott bennem, hogy le kéne őket ott helyben nyergelni és szabadon engedni, hadd rohanják ki magukat. Így is tettünk. Nyereg, kantár le, lovak szabadon a hatalmas villanypásztorral határolt legelőn. Hamar rájöttek, hogy itt a szabadság, meg is indultak ezerrel a legelő túlvégébe, aztán vissza, mint az őrültek. Teljesen megmarhultak. Szőke száguldott felénk, integettem neki, hogy lassabban, mert gond lesz. Ő úgy gondolta, be tudja venni a kanyart ilyen sebességgel, de nem tudta: kicsúsztak a lábai és az oldalán csúszott pár métert. A frász kitört egy pillanatra, de a ló meglepődve felállt, és aztán szaladt tovább.
Irgalmatlan tempót nyomtak, jól kiszaladták magukat. Szerencsétlen kínaiaknál tuti megint földrengés volt, mert ezek úgy dübörögtek. Shelby nevéhez méltóan gyorsul, és megy mint az atom. Miután jól kiszaladgálták magukat, odajöttek hozzánk. Visszanyergeltünk, kézen sétáltattuk őket kicsit, aztán felvezettük őket a dombra és jól bebugyoláltuk, mert persze megizzadtak.
Míg száradtak, kitakarítottunk, Gáborral megszereltük a beálló aktuálisan leamortizált részét, aztán mehettek vissza a helyükre. Fárasztó egy nap volt, de jó. :)

Január 13. - Péntek 13.

2012-01-13T20:05:00.002+01:00

Péntek 13. Egy átlagos nap a sok közül. Sosem gondoltam rá, mint szerencsétlenséget hozó dátum, inkább próbáltam szerencsenapomként számon tartani, már amikor épp eszembe jutott, hogy milyen dátum van egyáltalán, és nem siklottam át fölötte.
Ehhez mérten ma sem vetettem el a lóhoz menetel és lovaglás ötletét. Hiszen nem attól fogok leesni, mert 13.-a van, hanem max. mert béna vagyok.
A szél már erősen süvített, mikor kiértem, nade mikor nincs szél egy dombtetőn? Már kezdem megszokni. Bár tény, hogy elég kellemetlen tud lenni, mikor fagyos levegőt hoz.
Nem tudtam konkrétan, hogy mit szeretnék csinálni a lovakkal. Végül is Shelbyt felnyergeltem. Nyergelés közben elnéztem a Széchenyi-hegy felé, ahol lakom. Tiszta volt az idő, gyönyörűen látszottak a házak és a Tv-torony. Felültem, és elkezdtük lépésben a bemelegítést. Ekkor is elnéztem a hegy felé, és most már semmi sem látszott belőle, mert egy koromsötét felhő eltakarta. A szél egyre erősödött. Aztán pár csepp valami ránk hullott, mikor már letelt volna a 10 perces bemelegítés. Mire megtettünk fél kört és mondtam Shelbynek, hogy lehet hogy be kell húzódnunk valahova, már oda is ért a vihar. Elég ijesztő volt, elnéztem balra a hegy felé, és már korom sötét volt minden, és valami fehér kis gömböcskék csapódtak nekünk. Néhány karámban a lovak ijedten rohantak pár kört. Szerencsére Shelby nem az az idegbeteg típus. Ő megállt és kitámasztotta magát négy lábon, biztos-ami biztos, nehogy elfújja a szél. Vagy mit gondolhat egy ló ilyenkor, nem tudom. Én meg lepattantam, és indultam be a lovaim karámjába, hogy Shelbyvel gyorsan tető alá jussunk. Először úgy kellett vontatni, de aztán követett és odabújt hozzám a fejével a beállóban. Szőke eközben nyugodtan szálazgatott a szénabálából.
A vihar és a jégeső gyorsan elvonult, percek múlva már sütött a Nap. Így Shelbyvel visszamentünk a pályára, és folytattuk a megkezdett munkát. Nagyon szépen ment ügetésben, feladott háttal.
Megebédeltettem és visszavezettem a helyére. Jött Szőke. Gondoltam, lefutószárazom és felülök rá. Már felnyergeltem, mikor egy kedves ismerős felhívott. Szeretem, mikor működik a telepátia, mert a lovakhoz jövet pont rá gondoltam. :) Elbeszélgettünk, Szőke eközben türelmesen várt. Aztán megszántam, hogy ott ácsorog a hidegben, így bevezettem a pályára futószárazni, miközben még mindig telefonáltam. Még jó, hogy full automata a ló. Meg a sárlás miatt most valahogy nagyon nyugodt volt. Vagyis annak ellenére volt nyugodt, hogy közben tombolt a szél, a pályán Péter szerelt valamit, Janka etette a lovakat, és én meg csak fél szemmel figyeltem oda rá. De szépen ment, még ügetett is, mikor hangtalanul erre kértem. A telefonbeszélgetést befejezve még egy kicsit dolgoztattam futószáron, aztán megláttam az újfent a hegy felől közeledő fekete felhőket. Úgy döntöttem, jobb lesz, ha lenyergelek, megetetem Szőkét és nekiállok a ganézásnak.
Jól is tettem, mert nem javult az idő. Esett még egy kis valami, és annak ellenére nem volt melegem, hogy lapátoltam és talicskáztam.
Elbúcsúztam a lovaktól és a szokott időben mentem hazafelé. Természetesen a Fehérvári úton a végállomásnál le volt robbanva a busz, amivel haza kellett volna jutnom. Így várhattam még a következőt, ami közben elég jól lefagyott az arcom. De a busz se péntek 13. miatt robbant le, hanem mert minden nap lerobban ezen a vonal vagy 2-3 busz. És jellemzően pont az is, amivel mennék haza. :)
Azért az nem lenne gyenge, ha lenne olyan teleport, ami olyan gyorsan elröpít otthonról a lovakhoz, mint az a felhő, ami 10 perc alatt ért oda tőlünk Harasztiba. Csúcs lenne, ha nem kéne napi 4 órát (+ÁFA) BKV-zni...

2012.01.01.

2012-01-02T18:52:00.017+01:00

Az új év első napján lovasoknál szokás, mondhatni kötelező jelleggel az újévi lovaglás. Természetesen adóztunk a hagyományok oltárán, és Szilvivel kimentünk Harasztiba lovagolni. Lényegében már egy hónapja erre készültünk, mert Szilvi sajnos csak ritkán ér rá.

Shelby szerintem már magasságra van akkora, mint Szőke, csak hosszra és szélességre kell még hozzá nőnie, amire van 3 éve.
Kivezettem kis családomat a lókikötőhöz, hogy ápolásban és nyergelésben részesüljenek.

Nyergelés után irányba vettük a nagy hátsó legelőt. Shelby két nappal ezelőtt járt lent, így tőle nem is vártam akciót, Szőke viszont már jó régen volt kint.
Őt előre is kellett engedni, mert törtetett, mint egy anyahajó, nem nyugodott el Shelby mögött. Így aztán Szilvi és Szőke kerültek az élre. Lépésben elég jól le is maradoztunk mögöttük. Shelbyke nem sietett sehova. Szőke meg ki tudja hova tartott olyan nagy elánnal, de csak törtetett, mint ha muszáj lett volna. Ügetésben mindketten elég jól tepertek. Na aztán vágtában Szőke meglepő módon először kérette magát. De aztán, mikor mi mentünk élre Shelbyvel, elkapta a versenyszellem és megindult, mint egy torpedó. Még talán nem is láttam ilyen gyorsan száguldani. Kivéve mikor én ültem rajta. De kívülről más, mint a lovon ülve. Azt hittem, Csepelig meg se áll, de végül is lelassított a legelő végén.
Aztán csináltunk olyat is, hogy "elengedtem" Szilvit és Szőkét, menjenek szépen ügetésben, vágtában, mi meg maradunk Shelbyvel ahol vagyunk. Shelbyt könnyen meg lehetett győzni, hogy nem kell utánuk szaladni. Persze azért nézegetett, hogy hova lett anyája. De abszolút kontroll alatt tudtunk némi várakozás után utánuk menni. Okos kis Shelby.
Mivel neki nem olyan jó a kondija, és nincs is sose teli a segge, volt hogy leszálltam és sétálgattunk, míg Szilvi ment pár kört Szőkével. Aztán pedig én is felültem a szőkébbik tiszti hátasomra, és sikerült vele immár szép nyugodt vágtát menni. Aztán pedig pózoltunk a kamerának:
Lovaglás után még elbohóckodtunk a lovakkal, mókás fülvédőt aggattunk rájuk, amit természetesen nyugodtan tűrtek.
Majd jött a trágyalapátolás, de legalább nem fáztunk.
Remekül sikerült a nap. :)

Videó a január 1.-i lovaglásról és marhulásról: http://www.youtube.com/watch?v=Kg5NWnIQdmc

B.U.É.K. !

December 29.

2011-12-29T17:59:00.004+01:00

Mindjárt itt az év vége. Szerencsére az időjárás sokkal kedvezőbb, mint tavaly ilyenkor, így aztán lehet normálisan lovagolni. Nincs keményre fagyva a talaj, nem csúszik stb. Szóval tök jó.
A ma délelőtti program az volt, hogy fater elvitt Dunakeszire a Horze-ba, mivel karácsonyra farmer lovaglónadrágot kértem. Hezitáltam a kék és a fekete között, de végül az extra kedvezményes outlet-ár döntött a fekete mellett. Szükségem volt nyalósóra is. Mivel fater vállalta, hogy Dunakesziről elfuvaroz Harasztiba, így vettem egy 10 kg-s sótömböt. (Remélem pár hónapig el lesznek vele a csimoták.) A Horze szerencsekerék-nyereményjátékán pedig nyertem egy klassz sapit.
Harasztiban apám szemrevételezte a lovakat, aztán hazament. Én meg nekiláttam a napi programnak.
Először Shelbykét nyergeltem fel, és vezettem le a hátsó lovaglós legelőre. Ahhoz képest, hogy elég régen nem volt kint, teljesen nyugodt volt. Nem csalódtam benne. Láttunk fehér nyuszisegget is elszaladni az erdőben. Az se volt lóevő.
Lovaglás után megebédeltettem Shelbykét, és ma nem felejtettem ki a kajájából a vitaminját. Tegnap az történt, hogy totál kiment a fejemből, de Shelby hamar eszembe juttatta, mivel ahogy rájött, hogy valami hiányzik, haragosan kiszórta a cuccot a vödörből, és bele is taposott, felrúgta stb. Most nem csinált ilyet, mert minden benne volt a vödörben.
Ez után Szőkét nyergeltem fel. Vele csak a pályán lovagoltam. Legközelebb már ki kell vinni őt is, mert unja a pályát. Megcsinál majdnem mindent, csak nem túl lelkesen. Jobb kézre besztrájkolt vágtában, csakis ellenvágtában hajlandó nyomulni. Na majd elmúlik róla.
Őt is megebédeltettem. Míg száradt, kitakarítottam. Megmutattam Shelbynek a nyalósót, aki ott is ragadt nyalókázni.
Jó kis nap volt, kellemesen elfáradtam.

Szőke, a díjló

2011-11-15T20:14:00.003+01:00

Elvileg decemberben lesz a lovastúra-vezető képzés felvételije, amire jelentkeztem. Azt írták, rajtengedély-vizsga szintű lovaglótudás kell. Fogalmam sem volt, mi fán terem az, míg le nem töltöttem netről az E8-as díjlovagló feladatot, ami tulajdonképpen a rajtengedély-vizsgán kell. Mivel vizuális vagyok, ezért lerajzoltam egy lapra a követelményt, a patanyomfigurákat, meg hogy milyen jármódban kell végrehajtani őket. Különösebben nem tűnt bonyolultnak, azt leszámítva, hogy a memóriám nem a legjobb, hogy ilyeneket megtanuljak, de azért gondoltam, majd egyszer kipróbálom.
Ma is pályán lovaglást terveztem Szőkével. Miután felnyergeltem, eszembe jutott, hogy ott lapul a táskámban a lerajzolt E8-as feladatsor, mi lenne, ha brahiból kipróbálnám, hogy megy?
Elővettem a papírt, átnéztem, és letettem a pálya szélén egy hordóra, hogy időnként rá tudjak nézni lóhátról. Szőke is megnézte magának, meg is nyammogta egy kicsit, de nem baj, ha rágódik a feladatokon, ha ez használ... A lap kicsit koszos lett. Sebaj.
Bemelegítésként lépésben lovagoltam le vele a nyomvonalat, hadd rögzüljön. Aztán pontosítás végett még egyszer ránéztem a lapra, aztán belecsaptunk a lecsóba. Azt hittem, Szőkének nem fog feküdni, hogy tanügetésben nyaggatom, és majd jól meg akar majd állni, meg nem fog beugrani ott vágtába, ahol kell, hiszen baromira nem azokon a pontokon kell beugratni, ahol alapjáraton be szoktam. De valami csoda folytán Szőke megállás nélkül egyenletesen ügetett alattam, szépen csinálta a feladatokat, és valami csoda folytán beugrott vágtába ott, ahol kellett, és tudott kisebb körben vágtázni is. Az állam leesett a csodálkozástól, bár miért ne tudná megcsinálni, mikor nap nap után gyakoroljuk ezeket, max nem ilyen mélységekben. Jó, nyilván csiszolni kell még a feladatok kivitelezésén, de kezdetnek abszolút nem volt rossz. A végén könnybe lábadt a szemem, olyan büszke voltam Szőkére. Mint ha legalábbis valóságos rajtengedély-vizsgán oldotta volna meg a feladatot. Aztán erre a gondolatra hangosan felröhögtem, mert elképzeltem Szőkét a fedelesben a sportlovak között. :D Még párszor gyakoroltuk a dolgokat, leginkább ügetésben, és egész jól berögzült a feladatsor a szita agyamba. A jobb kézre vágtát még kissé csiszolni kell, mert nem mindig akart helyesen beugrani rá. Vagy simán már olyan fejlett, hogy ő ellenvágtában is megoldja... Najó, nem. Gyakorolni kell, de menni fog ez szuperül.
Shelbykét is lovagoltam ma a pályán. Ha már ilyen jól belém rögződött a feladatsor, vele is bemelegítésként lépésben lovagoltam a feladatsor nyomvonalán. Aztán ügetésben. Vágtával őt nem akartam még nyaggatni. Van még bőven ideje, hogy megtanuljon mindent. Viszont ügetésben lógó száron nyomtuk le a figurákat. Shelby nagyon ügyes volt. Nem is nyektettem sokáig.
Szóval ez a nap is remekül telt, holnap folyt.köv.

Ez így kerek

2011-11-13T19:26:00.005+01:00

Jól eső fáradtság van a tagjaimban. Nagyon tevékeny, hasznos nap volt a mai, bár nekem kisebb rész jutott a tevékenységből, ha nem számolom a sok talicska trágyát, amit kitoltam ma a karámból. Mert igazából Tamás ténykedett: készült egy szénarács a kuckóba, amibe bele tudom szórni a báláról lehullott szénát, ami így nem kerül pazarlásba. Valamint került mellé egy új nyalósó tartó is. Khm, mivel egyik nap Szőke rommá rúgta a régit, szükség volt rá. Mondjuk az rossz helyen is volt, és fogalmam sincs ki és mikor tette oda, de megsemmisült, az a lényeg.
Mára nem terveztem lovaglást, mert munka után mentem ki, és gondoltam elég lesz kitakarítanom, és Tamással megcsinálni a tervezett új "bútorokat". No meg egész héten lovagoltam minden nap mindkét lovat, így nem voltak nagyon rászorulva ma a munkára.
Első körben megebédeltettem a plüssgombóckákat müzlivel, céklával. Aztán nekiláttam takarítani és eközben Tamás legyártotta a szénarácsot, valamint a nyalósó tartót. Majd beszereltük őket Shelby asszisztálásával. (Szőke elszaladt, mikor beérkezett a cucc a karámba, Shelby meg jött oda és közvetlen-közelről nézte mit fúr-farag Tamás. Itt is megmutatkozik a különbség a két ló vérmérséklete közt.) Nagyon faszának tűnik az új szénázó. Shelby ki is próbálta. Két sónyalás közt szálazgatott. :)
Közben Szőke kétszer is megmarhult. Bár néhány szomszédos karámban is voltak érdekes megmozdulásai a lovaknak. Első körben elment az erdő alatt egy motor, ami időnként robbanó hangokat hallatott. Na attól nagyon kellett szaladnia. Aztán nem tudom mi történt, mert emberi érzékszervekkel nem fogható jeleket érzékelt a szomszéd karámban lévő Sera, amit trombitáló orrhanggal adott Szőke tudtára, aki ettől négylábasokat kezdett ugrálni. Én is rátettem egy lapáttal, mert megkergettem, hadd ugrálja ki magát, ha így teli van a segge. Ha Kínában ma földrengés volt, akkor azt mi okoztuk. (Rengett az egész domb.) Shelby eközben szokásos éberkómájában leledzett és ügyet se vetett anyja ugrándozására, inkább tömte a fejét.
Mire kitakarítottam, a Nap már lemenőben volt a látóhatár fölött. De szép rend lett a karámban, a lovak jókedvűek, jól is néznek ki. Engem pedig ismét elöntött a nap végére az az otthonos érzés, hogy mindent rendben megcsináltam, minden klappol, és így kerek a mi kis életünk a lókáimmal. És egész héten lovazhatok reggeltől estig, és Shelby hozzám bújik, nyugalmat áraszt magából, Szőke pedig dámáskodik és teszi-veszi magát, és ez így van rendjén.
Nap végére pedig jól eső fáradtság van az izmaimban, jól esik a forró fürdő, és mindig kellemes zárása a napnak elalvás előtt az ágyban olvasni egy jó könyvet, vagy valamelyik kedvenc könyvemet. Aztán másnap a körforgás kezdődik elölről, és ez így jó, így kerek.

Tankok a ködben

2011-10-24T09:50:00.010+02:00

Véletlenül se tévesszen meg senkit a cím, a bejegyzésnek köze sem lesz az okt. 23-i ünnepnaphoz.

Tegnap - október 23.-án - véletlenül sem volt jó idő. Olyan igazi Alkonyat-feelinges nyálkás, ködszitálós szürke napra ébredtünk. Annó talán zavart volna ez az időjárás, de most nem érdekelt. Igazából az éjszakai esőnek csak örülni tudtam, mert végre nincs por Harasztiban.
Szilvivel megdumáltuk, hogy kimegyünk lovagolni. Ahoz képest, hogy vasárnap volt és ünnepnap, remekül közlekedett minden jármű és sikerült nagyon gyorsan kiérni Harasztiba.
Szilvivel kitakarítottuk a lókák helyét. Eközben a lovak elég jól nem hagytak lépni se minket. Különösen Shelby, aki bújik mint egy pincsi, és folyton az ember sarkában van. Vagy támasztéknak használja a görnyedve gereblyéző és lapátoló emberek hátát.
Azért végül sikerült kitakarítani a karámot. Míg én az utolsó simításokat végeztem, Szilvi kivezette Szőkét a lókikötőhöz, hogy előkészítse a nagy lovaglásra. Pár perc múlva becsatlakoztam segíteni.
Nyergelés után Szilvi bement a pályára Szőkével, és lovagoltak 20-30 percet. Míg ők ott bent jól elvoltak, én megebédeltem, aztán elkezdtem nyergelni Shelbyt.
Ahogy kész lettem, kiengedtem Szilviéket a pályáról. Nem ültem fel Shelbyre, úgy vezettem le a dombon, mert úgy is a hátsó legelőn be akartam csukni a "kaput". Szőke szépen nyugodtan követte Shelbyt lefelé.
A hátsó hatalmas legelőn kisebb tereplovaglásra mentünk. Hol Szilvi ment elől, hol én, hogy mindkét ló szokja ezt is, azt is. Szőkét kicsit zavarta eleinte, ha mögötte ment Shelby. Még ő nem ment soha így kint, hogy lett volna mögötte ló, de 2 kör után megszokta.
Volt lépés, ügetés, ügetőlovakat megszégyenítő gyors ügetés, vágta, csumivágta a hátsó legelőt enyhén beborító ködben. Shelby csak lépésben maradt le Szőke mögött, ügetésben és vágtában van olyan gyors, mint az anyja. Csumivágtában is simán tartotta vele a lépést. Mikor Szőke ment hátul, ő tudott alkalmazkodni Shelby lassabb lépéséhez. A lovak nagyon fegyelmezettek voltak, nem mentek egymás agyára, Szilvi tök jól boldogult Szőkével, én is egyre jobban összeszokom Shelbyvel. Nem kapta el a gyomorideg se a kisebbik lovam. Mondjuk terepen nem szokott ilyen baja lenni, csak pályán, meg körkarámban.
Szőke nagyon jól ellazult, folyt a nyála ahogy kell. Viszont jól meg is izzadt, gondolom a nem kevés hájának köszönhetően. Shelbyke viszont egyáltalán nem izzadt meg, így ő a lenyergelést követő ebéd után mehetett vissza a helyükre, míg Szőke még száradt másfél órát a takaró alatt.
Eközben nem éreztem, hogy különösebben fáznék, de még is az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy újra ki akar törni rajtam a takonykór. Mire hazaértem, már egyáltalán nem kaptam levegőt az orromon, folyt az orrom és fájt a torkom. "Remek." Ez aztán nem hiányzott.
Ma úgy is azt terveztem, hogy itthon maradok, mert esni fog az eső. De hogy leszek jól holnapra? Muszáj kimenni...

Száguldó Szőke szerelem

2011-10-18T19:57:00.010+02:00

Gyönyörűséges szép őszi napunk volt ma. Lovaglásra csábító. Bár engem nem kell csábítani, hisz majd minden nap lovagolok amúgy is. Egy dolog hibádzott csak mostanában: Szőkével réges-régen mentem már ki. Vagyis folyton csak idebent lovagoltam vele a pályán és olyan nehezen szántam rá magam a kimenetelre. Már magam sem értem miért. Sosem estem le kint Szőkéről, és bár sokkal élénkebb és karakánabb ló, mint Shelby, kint is megbízhatóan működött mindig. Szóval nem értem. Csak halogattam és halogattam. Viszont tervezem, hogy Szilvivel kimegyünk terepre, tehát muszáj volt kivinni Szőkét, hogy ha valamit hülyül is, azt alattam tegye.

Tehát ma elszántam magam végre.
Adott volt a 64 éves extra biztos ülést adó "új" bocknyergem. Hogy önbizalmam tovább növeljem, felvettem a gerincvédőmet. (Mert az ördög nem alszik.) Aztán 20 percet lovagoltam bent a pályán. Hajjajj, mi lesz kint? - gondoltam, mikor Szőke úgy tepert bent is, hogy csak lestem.
De egy mozdulattal kikanyarítottam a pályáról. Hehe, a kis udvarias ló a pálya kapujában megállt és kérdőn hátra szegezte a fülét, hogy tuti nem szállok le bent, tényleg azt akarom hogy kimenjünk? Persze, mondtam menjünk. Lefelé a dombról még párszor bizonytalankodtunk, de mondtam, most már menjünk! Úgyhogy mentünk.
Amikor a Schwarzmüller sarkához értünk, egyszer meglapult a ló. Szerintem csak megszokásból, mert ott szokták ijesztgetni a s.fej kamionosok, de most nem voltak ott. Ez után már zavartalanul haladtunk tovább a hátsó legelőre.
Úgy gondoltam, hogy egy kört lépünk, de végül Szőke kedve döntötte el, mi legyen. Tehát léptünk az erdő mellett a kiszögellésig, ott ügetni kezdtünk, aztán Szőkusz beugrott vágtába. Nem idétlenkedett, csak ment szépen. A domb tetején visszavett ügetésbe. Aztán következő körön már az egyenes elején elkezdtük a vágtát, a dombon nagyon húzott felfelé a ló, és meg se álltunk, be a kanyarba, át a rövid oldalon, aztán még a következő hosszú oldalon is száguldottunk. Ott is van egy domb. Kint az úton jött szembe egy bicajos. Nem láthatta még a lovat, maximum a dübörgést érzékelhette, aztán egyszer csak felbukkantunk a dombtetőn csumi vágtában. Szegény srác kiegyenesedett az ülésen. :D Vicces volt. Szöszi rá se hederített. Visszavettem ügetésbe, aztán mentünk még egy kört. Majd másik irányba is. Kérni se kellett Szőkét, ment szépen. Néhol elővette azt az ügetőlovakat megszégyenítő gyors trappot, mikor ki kell állnom a nyeregből, mert úgy kényelmes. Vágtában a menetszéltől olykor könnyezett a szemem. Álom szuperül ment a ló. :)
Végezetül két kört léptünk, aztán irány a domb.

Ahogy leszálltam a lóról, megcsapott a hideg szél. Gondoltam ha én fázom, ő is fázhat így kiizzadva, ezért ráadtam a takaróját. Mert bár a Nap tényleg melegen sütött, szinte alig lehetett érezni a hideg széltől.
Szőkének nem volt kifogása a takaró ellen. Ha lett volna, elkezdte volna a csatját babrálni, de most szép nyugiban elvolt.

Pár napja kibontottam a sörényét, mert már ideje volt újra fonni. Gondoltam míg szárad a ló, megcsinálom. Mivel előtte megkapta a kajáját, szép nyugodtan elvolt.
Mire végeztem a hajával, meg is száradt, így mehetett vissza a helyére.
Után kihoztam Shelbyt is, de őt csak lepucoltam és megetettem. Holnap vele kéne lovagolnom. Ő is nagyon szépen megy kint. Hiszen mégiscsak anyja fia. :)

Ismét fogreszelés

2011-10-17T19:45:00.005+02:00

Eltelt egy év, ideje volt Szőkének oltásokat beadatni, fogakat ellenőriztetni, mert már egy év volt, hogy reszelték neki. Jött is múlt héten Dr. Kriszta, beoltotta Szőkét, és megnézte a fogait. Azt mondta, nem vészes, nem tökéletes, de ráér még a reszelés. Megnézte Shelby fogait is. Na azok már érdekesebbek voltak, javasolta neki a fogreszelést.

Ma jött el a fogreszelés napja. Dr. Feri vette kezelésbe Shelbyt. Nem izgultam, mert a ló jó fej, Feri érti a dolgát, maximum családban marad a bódítóra való érzékenység. De szerencsére Shelby nem bizonyult érzékenynek a cuccra, normálisan reagált, és nem kellett pofozgatni, hogy nehogy összerogyjon. A ló fejének a tartását is sikerült 90%-ban kiiktatni, mert Feridoki kitalálta, hogy átvet egy kötelet a pálya kapuja felett, azzal felfüggesztjük Shelby fejét és így egyszerűbb a dolog. Hát valóban az volt. Az akció után egy órával már mehetett is vissza a helyére a kisebbik lovam. Egyből rá is vetette magát a szénára. De Szőkével ellentétben viszonylag normálisan tudott is egyből enni.
Szőke eme akció miatt megúszott mindenféle foglalkozást, csupán a körteadagját kellett beburkolnia, aminek örömest tett eleget természetesen. Tegnap lovagoltam rajta a pályán, és nagyon jól ment. Mint mostanában mindig.
Shelbyvel pedig tegnap és tegnap előtt is a hátsó legelőre mentem nyargalni. Nagyon okos ügyes "kis" ló. És tud menni. Ügetésben és vágtában is igen fürge. Bár nem néztem ki belőle, de tegnap dombnak fel megküldtem és magam is meglepődtem, hogy tud száguldani. :) Az is jó benne, hogy továbbra is első jelre visszavesz. Elégedett vagyok vele. :) Hízni is hízik szépen. Kíváncsi leszek, most hogy már a fogai is rendben vannak, milyen lesz tavaszra a mérete, kondija. Mert hogy nőni is nő, nem csak hízik, az is biztos. :)

Annyi minden...

2011-10-08T18:03:00.015+02:00

Szóval már megint sok dolog történt 2 hét alatt. Időm írni szinte semmi. De azért egy tömör összefoglalás.

Egy kedves ismerőssel eljutottam Zebegénybe kirándulni. Felmásztunk a Remete-barlanghoz, ahonnan csodás kilátás nyílt a Pilisre és a Dunára. Elég szivatós terep volt, de legalább kimozdultam és szép helyeket sikerült felfedezni. Túránk végén beugrottunk a helyi Hajózástörténeti Múzeumba, ahol nagyon érdekes tárgyakat tekinthettünk meg. Tetszett.
Az átlag napok természetesen a két ló ellátásával és foglalkoztatásával zajlanak. Szőke egy dög. Már ami a viselkedését illeti a csikó irányába. Shelby pedig egy bújós tündérmackó.
Október első vasárnapján eljutottunk az OMÉK-ra. A Kincsem Parktól szerintem nagyon jó kezdeményezés volt, hogy 400 Ft-os fogadásért cserébe belépőt adtak a kiállításra. Tehát első körben bementünk a KP-ba fogadni. Hármasbefutóra játszottam a St.Leger-ben. 5-8-7-et fogadtam le. Mivel később volt a futam, így átmentünk a kiállítást megnézni. Találkoztam Bisztricz Zolival, aki a 2086 Boróka nevű gyönyörű fekete hidegvérű kancájukat vezette fel a bemutatón. Láttunk rengeteg féle juhot, kecskét, libát, kacsát, tyúkot. De valahogy a mezőgazdasági gépek kötötték le a figyelmem. Nem gondoltam volna, hogy létezik Lamborghini és Ferrari traktor, pedig de... Legjobban a hatalmas permetezőgép tetszett, ami alatt simán átfér egy személyautó. Miután kigyönyörködtük magunkat a gépekben, visszamentünk a KP-ba megtudni a St.Leger befutóját. Kevésen múlt: 5-9-7 lett a befutási sorrend. :)
Október 3.-án hosszú és izgalmas napom volt. Délelőtt lovak rendbe tétele, Szőke meghajkurászása a körkarámban, délután kovács. Gazsi tartott Shelby körmölésétől, korábbi kedvezőtlen tapasztalatai miatt, de szerencsére Shelby nem volt olyan rémes, és gond nélkül megkörmölődött.
A körmölés után felültem Shelbyre, és lötyögtem egy kicsit a pályán vele. Nagyon szépen ment, szavam nem lehetett.
Lovaglás után pedig Péterrel útnak indultunk Érdre megnézni egy eredeti 47 M típusú bock-nyerget, amit elég kedvező áron árultak, képről jó állapotúnak is tűnt. Én meg úgy gondoltam, két lóhoz két nyereg kell, hogy Szilvivel vagy bárkivel tudjunk egyszerre lovagolni, terepre menni stb. És abban is biztos voltam, hogy nem akarok univerzális nyerget venni, mert azt könnyen kinövik ezek a tankok, meg különben is, minden vágyam volt vagy egy vadiúj Barth-féle túranyereg vagy egy ilyen eredeti bock.
Szóval Péterrel elmentünk Érdre, megnéztük a nyerget és mivel jónak találtuk, megvettem. Este 9-re sikerült is Harasztiból hazaérnem.
Másnap persze első utam Harasztiba vezetett, hogy kipróbáljam az újdonsült szerzeményemet. Először Szőkére tettem fel. Ekkor még keménynek tűnt az ülőfelülete a másik nyergemhez képest. Aztán feltettem Shelbyre is és akkorra már hozzá is szokott a hátsóm. Érdekes dolog, hogy mindkét nyereg bock, de mégis kicsit más ülést adnak, és ennél a világháborús darabnál 2 lukkal hosszabb kengyelt kell csatolnom. Baromi kényelmes, és olyan biztos ülést ad, hogy csak! Már most imádom. :)
Ha még nem lett volna elég fárasztó ez a nap, azért sikerült rátenni még egy lapáttal. A gyors nyeregpróbálás után a Nyugatiba vettem az irányt, onnan pedig Berkenyéig meg se álltam.
Berkenyében állomásozik 3662 Bogyoszló-90 Hugó. Igen, megint egy sárga bogyoszlói mén. Apja a szépséges Pókaszepetk-3. Muszáj volt megnézni őlóságát. Hugó tipikus közepes méretű bogyoszlói mén, kedves természettel megáldva. Megint sikerült hozni az este 9-es hazaérést.
Tegnap végre esett egy kis eső. (A hideg mondjuk nem hiányzott.) Még eshetne, hogy Harasztiban elmúljon teljesen a por. Bár ma már azért jobb volt, nem fulladtunk meg Szőkével a pályán lovaglás közben. Szőke pedig nagyon szépen ment, az "új" nyergem meg egyre kényelmesebbnek tűnik.
Jövő héten folytatódik tovább a pörgés.

Családegyesítés

2011-09-16T21:31:00.010+02:00

Remek kis lovas napunk volt ma. Először Szilvi ment futószáron Szőkén. Ez volt az első alkalom, hogy Szőkét kipróbáltam lovas alatt futószáron. Teljesen megbízható, első szóra csinálja a dolgokat. Szilvi is nagyon ügyes volt. Aztán a pályán lovagoltak még.

Ezután Szőke megkapta az aktuálisan esedékes féreghajtóját.
Ezek után Shelbyt vettük kezelésbe egy kőrkarámozás erejéig. Elég jól csinált szóra mindent.
Aztán egy kicsit elvoltak együtt a lókikötőnél. Na nem mint ha Szőke nem sunnyogott volna időnként Shelbyre, de azért már nem akart torokra menni legalább.
Ezután Szőkét betettem az eddig Shelby által birtokolt karámba. Szilvivel kitrágyáztunk, majd bekerült Shelby is.

Shelby első megmozdulása az volt, hogy benézett az anyja alá, jön-e belőle tej. Ezen dobtam egy hátast, Szőke meg visított és ráfordult Shelbyre, de ekkor még megúszta a kis kölyök. Aztán később Szőke spontán támadást indított a csikója ellen, és úgy belerúgott, hogy az majdnem kiesett a karámból. Ezzel le is tudták a kötelező köröket.
Volt még egy kis sunnyogás Szőke részéről.
De végül együtt szénáztak. Reménykedem, hogy reggelre nem lesz gond.

Terepecske és körkarám

2011-09-13T20:49:00.003+02:00

Tegnap előtt vettem a bátorságot, felnyergeltem Shelbyt és kimentem vele a három mezőre "terepre". Ez csak azért érdekes, mert Szőkével még egyedül valahogy nem jutottam el odáig, hogy kimenjünk. Ezért mondom sokszor, hogy Shelby jobb (lesz) mint Szőke, mert annyira megbízhatónak tűnik eddig, és jóval nyugodtabb, mint az anyja. Nem mintha az anyja nagyon csinálna bármit is. Szóval csak elhatározás kérdése és kimegyek vele is.
Szóval mentünk Shelbyvel terepre. Megnézegette az út szélén tornyosuló raklapokat, nejlonnal burkolt piros postakocsit, de a nézésen kívül mást nem csinált. Nyugodtan haladt el a PKN-es lovak mellett és Janika lovai mellett is. Már-már túl nyugodt is volt. Mert időnként ha nem figyeltem oda, simán megállt és ácsorgott. Szóval kicsit hajtós volt. De még mindig jobb, mint ha rohant volna.
Visszafelé a hátáról odaszóltam Szőkének, aki a legelőn leledzett a többiekkel. Szőke elég érdekes arcokat vágott, asszem nem értette a szitut, hogy mit keresek egy másik ló hátán...
Őt a pályán nyektettem vagy 20 percet, de neki se volt mehetnékje, én is elfáradtam már, így inkább lenyergeltem.
Ma is először Shelbyt vettem kezelésbe. Úgy döntöttem, nem fogom nagyon terhelni, mivel jól megy, és mivel még fér rá némi kiló. Ezért kitaláltam, hogy bemegyünk a körkarámba, és megnézem mit tud.
Szépen elsétafikált lépésben, aztán mikor rányomtam, hogy na akkor ügetés, felugrott négylábra, tekert egyet a derekán jobbra és bakolt egyet. Aztán tette szépen a dolgát. Igazi, hamisítatlan Karesz-unoka! Pedig már kezdtem azt hinni, hogy éberkómában van a ló, mert folyton megalszik a tej a szájában, de végre csinált valami önmagához képest szokatlant. Mert ez amúgy nem szokatlan, Karesz is csinál ilyeneket, ha hajtjuk a karámban, Szőke meg aztán végképp, sorozatban, visításokkal megfűszerezve. Tehát családban marad. :)
Ezek után Shelby óramű pontossággal megcsinált mindent: lépett, ügetett, vágtázott (egy keveset). Többet nem kértem tőle. Ha a fara felé fordultam, egyből megállt és odajött.
Kicsit hagytam legelni ezek után, aztán kapott dinnyehéjat répával. Megint nem ette meg az összes kaját, pedig nem volt sok. Ez szerintem a költözés miatti kedvetlenségéből fakad(t). Hogy miért fakad(t), arra később kitérek.
Shelbyt ott hagytam a kikötőnél és lementem Szőkéért. Felhoztam és összeszagoltattam őket. Shelby barátságos volt, Szőke meg hozta a formáját: sunnyogott egy kicsit és Shelby felé kapott. Rászóltam hogy moderálja már magát, hiszen mégis csak az egy szem gyereke... Kikötöttem a lókikötő másik végéhez. Egyszer próbált még ráfordulni Shelbyre, de rászóltam és akkor észbe kapott.
Aztán Szőkét is bevittem a kőrkarámba. Ő nem egy bakolást csinált, hanem vagy hármat sorozatban, természetesen visítva. Amúgy gyönyörűen tette ő is a dolgát, szóra fordul, lép, üget. vágtat.
Visszavittem a lókikötőhöz, lemostam mindkettőjüket, aztán Szőke elé tettem a kajáját. Úgy álltam egy ostorral, ha netán rátörne a féltékenységi roham, és fel akarná rúgni a közelben álló csikót, akkor közbe tudjak lépni. De meglepően nyugodtan majszolta a kajáját. Már csak egy kis kukoricadara volt a vödörben, azt elvettem előle és Shelbynek nyújtottam, aki persze addig leste, hogy mellette a másik ló hogy zabál. A kicsi a vödörhöz jutva végre rendesen falt, a korábban lefujjozott és meg se kóstolt darát tolta befelé rendesen. Aztán a karámjában is jóízűen falatozott tovább a szénából. Remélem megmarad az étvágya, és így sikerült túl lendíteni a költözés utáni depresszión.

Shelby első napja Harasztiban

2011-09-09T20:20:00.005+02:00

Shelby számára nem ismeretlen a haraszti lovarda, hiszen bő egy éve innen vittem le Szőlősre. Tehát tudta hova érkezett vissza.
Izgultam, hogy nem-e szökik ki a karámból éjjel, mert azért csak nem a nagy legelőn van, és nincsenek itt a megszokott lótársai. De bíztam benne, hogy mivel egyrészt nyugton lehet egyedül, másrészt előtte van egy bála széna, nyalósó és van önitatója, csak bent marad. Így is lett, nem kolbászolt el semerre.
Békésen eszegette a szénáját, mikor délelőtt megérkeztem. Persze mikor bementem hozzá, egyből jött oda.
Kivezettem a nyergelőhelyre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy jó lesz-e neki a Szőke hatalmas hevedere, vagy vehetek egy új kisebbet neki? De lópokróccal kibélelve jó lett neki a nagy bock-nyereg és a heveder. Persze még nem tölti ki a nyerget, így még nem fotel, de majd másfél év múlva (vagy akár hamarabb) nem lesz ezzel gond.
Gondoltam lovagolok egy lightosat vele. Levezettem a hátsó rétre, ott felpattantam és mendegéltünk szépen lépés-ügetés-vágtában. Kicsit lustább volt a megszokottnál. De majd csak megjön a kedve. Sokkal nyugisabb mint Szőke, nem érdekelték a környező furcsa zörejek, és közlekedő teherautók. Elégedett voltam vele. :)
Lenyergelés után kapott kukoricadarát körtével és répával meghintve. Hm. A darához hozzá se szagolt, a körtét és répát se ette meg mindet. El van ezektől szokva, pedig a körte volt régen a kedvence. Na majd megszokja újra.
Visszavezettem a karámjába, aztán talicskát, lapátot, gereblyét ragadtam és kitakarítottam nála.
Ezután lementem Szőkéért a legelőre és felhoztam a dombra. Odavezettem Shelby karámjához, és összeszagoltattam őket. Szerintem megismerték egymást, mert nem volt semmi hiszti vagy vinnyogás. Shelby még kicsit meg is pampogta finoman az anyja orrát. Közömbösek voltak.
Felnyergeltem Szőkét és lovagoltam vele is. Igaz csak a pályán.
Szőke olyan finom lovaglással örvendeztetett meg, hogy csak lestem. Gyönyörűen ment, volt hogy eldobtam a szárat és úgy is kanyarodott rendesen. Élénken ügetett, szuper volt.
Lovaglás után megkapta a kerabolját, a darát és a maradék körtét+répát. Persze ő mindent befalt ahogy illik. :)
Azt viszont eldöntöttem, hogy jövő héten veszek egy új kantárat, mert a fene se fogja folyton átszerelgetni, meg állítgatni ezt... :)

Szeptember: búcsú a Balatontól :(

2011-09-08T22:41:00.020+02:00

Vasárnap délután lementem a Balatonra, hogy ott töltsem az utolsó pár napot, míg el nem hozom Shelbyt is Harasztiba Szőke mellé. (Bár nem így terveztem eredetileg, de így kellett lennie sajnos. Pedig azért próbáltak páran marasztalni.)

Megérkezésem után nyergeltem is kisebbik lovam, és kimentünk egy lightos lépés-ügetés terepre. 3 hét semmittevés után is úgy ment a ló, mint ha előző nap ültem volna rajta.
Hétfőn reggel megint tereplovaglással kezdtem a napot. De hát a többi nap se volt ez másképp. Lényegében ez a pár nap búcsútereplovaglások sorozata lett.
Shelbykém megint nagyon szépen ment, így felbuzdultam, és közös tereplovaglásaink során először vágtát kértem tőle egy jó kis füves erdei úton. Első szóra beugrott és szép, nyugodt, kontrollált vágtával örvendeztetett meg. Amikor kértem, első füttyre visszaváltott ügetésbe. Csúcs szupi volt.
Kedden az előző napi ügyes tereplovaglós élményen fellelkesülve úgy döntöttem, kicsit többet megyek Shelbyvel, de hogy merre, azt majd menet közben döntöm el a ló viselkedésétől függően. Elindulás után kicsit nézegetett a manóka, a szokásosnál jobban, ezért megkínáltam egy kellemes mászatóval, ami éppen az Evetes-völgy bejáratához vezetett. A mászató azért megdolgoztatta az állatkát. De azért óvatosan ereszkedett le a sejtelmes, félhomályos völgybe, ahol jobb oldalt szakadék és alul patak, bal oldalt hegyoldal meredezett. Annyi volt a lényeg, hogy meg ne ugorjon semmitől. Nem is ugrott meg. Sem most, sem máskor.
Ezen a napon megkapta a féreghajtót és beköltöztettem egy bokszba, hogy szokja kicsit az elszigeteltséget és ne legyen túl hirtelen a váltás a 35 lovas lótársaság és sok hektár legelő után. Nem igazán értette a szitut, de a folyamatos evés lekötötte a figyelmét odabent.
Délután az aktuálisan a lipicai lovak bekocsizásán, illetve a nóniusz mén ugrólóvá varázslásán ügyködő Sanyinak segítettem körmölni a lippeket. Nem volt teljesen egyszerű, de megoldottuk.
Szerdán reggel kellemesnek ígérkezett az idő egy nagyobb terepre. Előző nap a völgyben jól vizsgázott a ló, tehát itt volt az ideje tovább lépni.
Úgy döntöttem, elérkezett az ideje az igazi búcsúterepnek (pláne mert azt hittem, másnap már nem lesz időm lovagolni): azaz irány fel a Nagy-Mezőre, kedvenc helyemre. Itt az első nehézség egy átlag lóval az lett volna, hogy el kell haladni végig a lovarda kerítése mellett, és egyedül olyankor nem szívesen mennek el, ha meglátják bent a többi lovat, akkor hisztiesélyes a szitu stb. Egy átlagos lónál. Shelby az nyugodtan cammogott végig a kerítés mellett, a marhákat megnézte magának, mert azok jó ismerősei, hiszen időnként átlógott hozzájuk. A patakon átvezető hídhoz óvatosan ereszkedett le.
Következő nehézség az lehetett volna, hogy a kerítés végénél a nyílt mezőre érve esetleg el akar száguldani egy éles kanyarral vissza az istálló felé. Nem akart. Szépen ügetett, ahogy kértem, az erdőszéli meredek vágtázós domboldal irányába. Az a meredek domboldal azért a rutinos öreg rókákat is meg szokta izzasztani. Ezért úgy gondoltam, hogy vágtát kérek, de ha nem bírja, nem fogom erőltetni. Megint első cuppra beugrott és ment szépen felfelé. Lassan az igaz, de vágtában!
Felérve szusszanhatott, bár egy cseppet se izzadt meg. Aztán ügettünk jó hosszan, majd a nyílt mezőre érve a (nekem) szokásos helyen vágtát kértem ismét. Mivel totál nyílt terep, fel voltam készülve mindenféle kitörésre, megmarhulásra, egyébre, de Shelby megint hozta a formáját. Nem tört az semerre, egyedül azon kellett vele küzdeni, hogy az út közepén maradjon a füves részen és ne sodródjon le a kövesebb keréknyomba. De ez is sikerült.
Felértünk a Nagy-Mező ama részére, ahonnan rálátni a Balatonra. Shelby is nézelődött, mert erre még sose járt.
Itt kicsit gondolkodtam, hogy merre is tovább: vissza ugyanezen az úton, vagy menjünk le az Evetesbe és kíséreljük meg a patakon átkelést, hogy rövid úton hazajussunk, vagy kerülővel fel Hidegkútnak és úgy haza.
Míg tanakodtam a panorámát szemlélve, Shelby nyugodtan elvolt, nem toporgott stb. Hidegvérű na.
Végül úgy döntöttem, lemegyek az Evetesbe aztán majd ott meglátom. El is jutottunk rendben a sorompóig. Az a fránya sorompó... Shelbyvel odabaktattunk és megnéztük közelről. Kb. mint a gátversenyek előtt, mikor a lovaknak megmutatják a próbaugrást. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy nem túl magas, mi lenne, ha megpróbálnánk átugratni... De aztán inkább letettem róla és elindultam Hidegkút felé. Alig mentünk pár lépést, mikor előttünk az úton megláttunk egy legelő őzet. Nézegettük egy darabig. Legalábbis én, mert Shelby letojta kb., hogy ott van. Lefotóztam, bár a kis gépemmel sokra nem mentem. Őzike jól elvolt eközben. Nézett ő is minket, és szerintem tanakodott, mi legyen. Mert Shelby ezzel a színével simán elmegy szarvasnak/őznek, csak az a fura kinövés a hátán lehetett zavaró. Óvatosan lopakodni kezdtem az őz felé. Az őz úgy döntött, hogy a fura nagy szarvas hátán lévő kinövés veszélyes lehet, ezért beugrott a susnyába. Rövid úton követte egy suta és egy bak, majd a díszes kompániát egy szarvastehén zárta. Megkezdődött a szarvasbőgés, úgyhogy most elég jó mozgások vannak az erdőben. Szépek voltak ezek az állatok is. Shelby érdeklődve nézte, ahogy ugrálnak át előtte az úton, de nem akart megijedni tőlük. Szerintem név szerint ismerte őket korábbi éjszakai erdei kalandozásai alkalmából, mikor luk volt a legelőt körbevevő vadhálón...
Haladtunk tovább fel Hidegkútnak. Jött a kikerülhető sorompó. Igen ám, de ez vad piros színben pompázott az előző piros-fehér-zöld kombóhoz képest. Nem volt szimpi Shelbynek, ezért csak fél méterre közelítette meg, aztán húzott el mellette.
Itt már elég fáradtnak tűnt azért, nógatni kellett lépésben, hogy haladjon. Részben ezért, részben mert Hidegkút csücskét érintve a rutinosabb lovak is valamiért nagyon nézegetnek, leszálltam róla és vezettem egy szakaszon. No meg már előttem volt, hogy pár méter múlva jön a köves-sziklás mászató, ahol mezítláb semmiképp sem akartam a súlyom cipeltetésével is traktálni.
Kézen vezetve szépen jött utánam, mászott fel a sziklákon mint egy nagy vörös kecske.
A mászató után kikötöttem egy bokorhoz és pisiszünetet tartottam.
Shelby jól elvolt, legelészett, nem akart genyázni, hogy ne tudjak visszaülni. Ezt külön bírom benne, hogy bármikor, bárhol nyugton tud állni, le lehet szállni, visszaülni stb. Ez elvileg magától értetődő kellene legyen minden lónál, de igazából kevés ilyet ismerek.
A kis pihenő után Shelby újult erővel vágott neki az útnak, ismét hátán hordozva engem. A Balatonszőlős felé vezető erdei úton ügettünk jó hosszan, aztán vágtattunk. Immár magabiztosan, jó tempóban, de teljesen kontrollálhatóan. Asszem Shelbynek is tetszett, mert jó kedvvel szaladt.
A szőlősi szőlős fölé érve jutott eszembe, hogy itt ijesztő lehet a propánágyú hangja. Idén először tapasztaltam ezt a cuccot. Az őzektől védik szüret előtt a szőlősöket ezzel a szerkezettel, ami puskalövésre, robbanásra emlékeztető hanggal hivatott elhajtani a nem kívánatos szüretelőket. De mivel végül is egész héten ezt halljuk visszhangozni az egész falu körül, a lovat is hidegen hagyta. Nem úgy az a félelmes jármű, ami dolgozott a szőlősben. Igazából Shelby csak radarozott, nem ugrott meg vagy ilyesmi, de ez már igazán nagy szó volt, hogy ennyire figyel valamit. Én mondjuk beszartam, hogy mi fog itt mindjárt szembe jönni velünk, vagy mögöttünk, de végül nem derült ki, mert elkerültük a járgányt. A hangja alapján tank is lehetett...
A remekül sikerült terep után az istálló környéki erdei úton lekantároztam Shelbyt, és hagytam hosszan legelni.
Eközben Sanyi az előző nap körmölt lippeket meg is patkolta. Majd befogtuk őket a maratonkocsiba és romantikus kocsikázásra indultunk...
Ehm, még mindig nagyon kényelmetlen a maratonkocsi. Pécsely környékén valami olyan rohadt köves úton mentünk, hogy inkább felálltam hátra. Sanyi ezen felbuzdulva megrotyóztatta a lovakat amolyan igazi maratoniasan. Hálistennek mielőtt végképp halálfélelmem lett volna, és a veseköveim spontán kirázódtak volna belőlem, beértünk Aszófőre. Ott a lovaknak lett halálfélelme a kamionoktól és útjelző tábláktól. Igaz, még csak párszor jártak arra... De állítólag ez már istenes viselkedés volt a részükről. Aszófőről átmentünk Pécselyre. Ott loptunk egy akkora fürt szőlőt, hogy elég volt kettőnknek meg jutott még a Józsinak is belőle. Baromi finom volt. Szőlősre érve már azt hittem, vége lesz a kéjutazásnak, de még a lovarda újdonat füves pályáján is meg lettek hajkurászva a nyomorult csikók. A veseköveim tovább rázódtak, az ülés karfájának ütődve kaptak a bordáim is, szóval kéjutazás volt a javából, vagyis ha mazochista lennék, az lett volna.
A ma reggeli lóköltöztetés délutánra lett halasztva, így még ki tudtam menni reggel Shelbyvel az erdőbe.
A front hatására süvített a szél, olykor esett pár csepp eső, az erdő sóhajtott és nyöszörgött, a szarvasok bőgtek, a propánágyúk durrogtak. De mindez nem tántorított el, hogy nekiinduljak az én rettenthetetlen paripámmal. Alighogy kiértünk a kapun, csörgött a telefonom. Azt hittem, a lószállítás miatt, de nem. Egy szolnoki gazda hívott a legutóbbi cikkemmel kapcsolatban. A rönkhúzóssal kapcsolatban pontosan. Míg én azt lestem, hogy ne dőljön ránk a szélben egy fa, és ne ugorjon ki a bokrokból a közelben óbégató szarvasbika, az úr azt ecsetelte, hogy hát lát kivetnivalót a lovak szerszámzatában, a hajtók öltözékében ott a képeken stb. Hát, azt látta mindenki. A lovasokéról nem beszélve. Ez van. Shelby ment mint a doxaóra és tette a dolgát, míg én bájcsevegtem.
Átmentünk a gáton, tettünk egy kanyart a tarvágásos remekséges részen, ahol nagyon bőgött egy bika. Reméltem nem néz minket tehénnek... Aztán vissza a gáton, majd még ott felkanyarodtam az első közös terepes vágtaélményünk helyszínére és ismét vágtáztunk egyet. Nem mondom, fel volt dobva a ló önmagához képest. Istenesen hasított a füves úton, nem kellett bíztatni. A végén viszont megint elég volt egy apró jel és visszavett ügetésbe, majd lépésbe. Még a Nap is kisütött eközben. Jól ment na.
Lovaglás után nem maradt más hátra, mint a várakozás a lószállítással kapcsolatos telefonra és magára a lószállításra. Murphy velem volt. A reggeli parasztbácsin kívül még 5-en hívtak, mielőtt befutott volna a várva-várt hívás. Egy hónapban nem hívnak ennyiszer összesen persze. Minden alkalommal úgy kaptam fel a telefont, hogy na most! De nem. Azért a bűvös 7-es szám bejött végül. :)
Míg vártam Pétert a szállítóval, gondoltam leszaladok gyorsan a közértbe, és feltankolok némi kaját éhenhalás ellen. Ez se volt egyszerű, mert persze mikor talál meg a faluban is az összes ismerős, sőt még Tihanyból éppen arrafelé tartó ismerős: nanáhogy mikor rohanok a boltba. Azért eljutottam a boltig. Persze mikor fogy ki a nyomorult papír a pénztárgépből? Nanáhogy mikor fizetnék! Ráadásul új volt a pénztárgép, és a boltos néni semmit se tudott vele kezdeni. Így nekiállt kézzel összeszámolni a dolgokat amiket vettem. Igen ám, de kulccsal se nyílt ki a kassza, hogy vissza tudjon adni. Igaz csak 30 forint híja volt, így mondtam neki, csapjon hozzá még egy zsömlét, és el vagyunk intézve (csak hadd húzzak már innen a pitába! - gondoltam magamban).

De végül is jól jöttek ezek a közjátékok (bár a hajam kihullott tőlük), mert mint tudjuk, semmi sem történik véletlenül. Mivel eközben Péter odaért Szőlősön a kereszteződéshez és térerejéből annyira futotta, hogy erre fény derüljön, így viszont, mivel a boltból útba esett a kereszteződés, másodpercek alatt oda tudtam érni, és immár személyesen útba igazítani.
Az überló természetesen simán felment a futóra. És gond nélkül megérkeztünk Harasztiba.
Ennek most így kellett lennie, bár ez most nagyon-nagyon fáj a lelkemnek, de bizonyos önző szempontokból jobb ez így. De nem örökre intettem búcsút a Balatonnak.

Szőrén Szőkén

2011-08-23T17:41:00.005+02:00

Borzalmas ez a kánikula. Kénytelen vagyok mostanában korán reggel kimenni Szőkéhez, hogy ne kapjunk gutaütést. A korai kimenetel mellékhatása lehet, hogy nincs nyitva a nyerges. Bár tegnap szerencsém volt, mert Kamilla épp arra járt és kinyitotta. De ma azzal az elhatározással mentem ki, ha nem lesz nyitva a nyerges, akkor felülök szőrén Szőkére.
Ugyan már megfogadtam pár éve, hogy soha többé nem ülök fel szőrén lóra, mivel 3-ból kétszer esés lett a vége (egyszer meg baromi kényelmetlen volt) és fóbiám lett az egésztől.
De ma felbátorodtam, mivel nem volt nyitva a nyerges. Szőkét felkantároztam és tettem a nyakára majrészíjat. Hát ez is vicces volt, mert a 145-ös kengyelszíj alig érte át...
Lényegében a legnehezebb része az egésznek a lóra feljutás volt. Kellett pár perc, míg összehoztam a dolgot. Nem vagyok egy terencehill, hogy földről felpattanjak rá. Pláne hogy már megint mintha nőtt volna a ló. Szóval, odavezettem Szőkét a "csak szőr" feliratú hordóhoz. Ehm, mivel tisztelettudó az állat, első pár kísérletre kifordult, ahogy a fara felé fordultam. De végül felfogta, hogy most álljon csak szépen párhuzamosan a hordó mellett. Végül sikerült átmásznom a hátára. Bekanyarítottam a lovat a pályára. Egyből rám tört a fóbiából fakadó halálfélelem. De úgy gondoltam, ha már felküzdöttem magam Szőke hátára, akkor ott is maradok. Valamint ha le is esnék netán, akkor úgy is a pihe-puha homokban landolnék, tehát nagy baj nem történhet. Így aztán bandukoltunk vagy fél órát, és eközben elmúlt a félelem. Pusztán szokatlan volt az egész. Szőke mint egy hatalmas puha plüsshordó helyezkedett el alattam. Azon gondolkoztam, hogy vajon az a jobb, ha soványabb egy ló és az ember át tudja karolni a lábával az oldalát, viszont esetleg a fenekét nyomja a ló gerince, vagy ez a baromi széles plüssfotel, amin terpeszben ül az ember, és nem nagyon tud a lábaival kapaszkodni, viszont süppedős bőrkanapé a háta?
Szőke vagy lusta volt, vagy nagyon vigyázni akart rám, de nem igazán akart ügetni. Viszont mikor pár lépés erejére sikerült ügetésre bírni, akkor a legfinomabb, legkényelmesebb jog-ját vette elő. Hát köszönet neki. Legalább egy pozitív élménnyel is gazdagodtam szőrén lovaglás terén. És sikerült oldani a fóbiámat. Ha még párszor gyakorlunk így, akkor még fejlődhet a tudományom ezen a téren. :)

Egy egér halálára

2011-08-18T23:26:00.003+02:00

2009. augusztus 23.-án vettük egy állatkereskedésben a kis fehér egeret, ahol amúgy kígyóeleség céljából árusították.
Inci nagyon kedves, aranyos és bújós egér volt. Szinte kikövetelte magának a simogatást. Olyankor odalapult az ember tenyere alá, és orrát befúrta az ujjaink közé, miközben simogattuk. Fogalmam sincs, hogy élhette meg a terráriumba zártságot. Luxus ellátásban volt része, már ami az eleséget illeti, és többnyire gondoskodtam a szórakoztatásáról is holmi szétrágandó, fészekalapanyagul szolgáló wc-gurigákkal. Bár sok időm nem volt rá, hogy sűrűn kézbe vegyem és tanítsam valamire.
Remélem azért a körülményekhez képest jól érezte magát.
Pár hónapja kezdett kicsit betegeskedni és az öregedés tünetei mutatkoztak rajta. Lelassult, sokat aludt, borzas lett a szőre és tompa fényűek a szemei. Aztán most már alig evett, inkább csak aludt.
Ma itt hagyott minket. 2 évet élt. Átlagos egéréletkor.
:(

Augusztusi Balatonozás

2011-08-17T21:22:00.016+02:00

Remek balatoni lovas hetet tudhatok ismét magam mögött. Kár, hogy megint haza kellett jönni...

Múlt héten szerdán utaztam le. Szerencsére egész hétre sikerült kifogni a jó időt.
Szerdán reggel Shelby kapott egy herpesz elleni oltást, mert már annak is itt volt az ideje. Aztán délután Szilvivel nyeregpróbálós tereplovaglásra vittük Shelbyt. Shelby nagyon aranyos volt végig, hősiesen cipekedett minket felváltva a széltől zúgó erdőben. Természetesen megkapta a szokásos jutalomlegelését. Talán ennek is köszönhető, hogy a többi lóval ellentétben ő sosem rohan hazafelé, mivel az erdőben mindig jó dolgok történnek, többek közt legelhet, miután leszállok róla. És azután sétafikálunk vissza csak az istállóhoz.
Csütörtökön reggel szokás szerint korán felébredtem, így a 10 órási tereplovaglás előtt még belefért egy lovaglás Shelbyvel a pályán. Ment mint a doxaóra. :)
10-re jött Szilvi terepre. Hátasaink Báró és Szenátor voltak. Emlékeim szerint a Nagy-mezőn át az Evetes-völgyön keresztül Hidegkútra mentünk fel, meg vissza. Eközben sikerült az Evetesben egy rókát látnom.
Nap közben Józsinak segítettem a készülő körkarám oszlopait beásni, melynek leglényegibb eleme a tuszingolás, mint megtudtam. :D Ez azt jelenti, hogy miután a géppel kiásott lyukat kitisztítottuk a kézi fúróval, és behelyeztük az akácoszlopot, némi földet kell köré szórni és a speciális végű nagyon nehéz fémrúddal az oszlop körül tömöríteni kell a földet. Na hát ez a tuszingolás. Bár lehet, hogy ezt a szakszót Józsi találta fel, mint oly sok mást, aminek következtében ott mások számára érthetetlen nyelven beszélünk elég gyakran.
A nagy oszlopállítás után kimentem Shelbyvel terepre. Ment, mint a parancsolat. Baromi kényelmes kis ló, nyugodt is, mi kell még?
Pénteken 10-kor ismét terepre mentünk Szilvivel. Szilvi ezúttal is Szenátorral jött, én pedig Shelbyvel. Ez egy csikótanítós lépés-ügetés terep volt.
Adódott némi kezdeti nehézség. Shelby valamiért nem akart elindulni elől kifelé a lovardából. Így Szeni ment előre, de a kapu után átvettük a vezetést egészen a gátig. Ott két gyanúsan gombaszedőnek kinéző egyén bizonytalanította el heréltemet. Szenátor ismét élre állt. Bár a terv az volt, hogy pár méterrel odébb úgy is ők állnak élre, mert az Evetes-völgyben jobb, ha tapasztalt ló megy elől.
Az a hely kissé félelmes még a legtapasztaltabb lovaknak is olykor. Volt olyan, hogy két hidegvérű nem volt hajlandó lemenni. Mert a hely úgy néz ki, hogy a hegyoldalban van egy vékonyka út, tehát egyik oldalon meredek hegyoldal, másik oldalon szakadék, aljában a Hidegkúti-séddel. Az erdő sűrű dzsungel, fény alig szűrődik be, tehát igazi lócsapda kinézete van, ha lófejjel gondolkozunk. (Fénytelenségét a kis gépem sem szereti, mert feszt homály képek készülnek ott, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.) De bátor paripáink gyönyörűen mentek. Eleinte Shelby bújt volna Szeni fenekébe, de végül is sikerült lemaradni. Szép nyugodtan ügettünk is felfelé már a keskeny ösvényen. Aztán a szőlőshöz visszaereszkedve ismét élre álltunk és hazáig mi vezettünk elől, szép nyugiban. :) Nagyon jó volt, jól vizsgázott az állatkám.
Szombaton reggel Shelbyt lovagoltam a pályán, aztán kimentünk kettecskén terepre. Működött ahogy kell.
Vasárnap reggel komolyabb futószáras munkát adtam Shelbőcinek, és lovagoltam a pályán is. Remekül ment. Mit ne mondjak, a vágtája Szőkéénél is kényelmesebb hintaszék.
Délután Zsófi barátnőm átjött Ábrahámhegyről és bementünk füredre a borhétre.
A hajókikötőbe pont akkor értünk oda, mikor befutott kedvenc hajóm: Kelén. Kelénen már jó párszor utaztam, szép emlékek fűződnek hozzá.
Zsófival pedig remekül eldumálgattunk Füreden, fagyiztunk, hamburgereztünk és jót sétáltunk a Tagorén.
A hétfő reggel ismét Shelby nyektetésével kezdődött: futószárazás és lovaglás a pályán. Nagyon szépen tette a dolgát.
10-re ismét jött Szilvi terepre. Ezúttal megint a Szenátor-Báró összeállítású csapattal mentünk. Elég haladósan nyomtuk le Hidegkútig az utat. A Nagy-mezőn sikerült jó gyors vágtát nyomni. Jól esett a hűsítő menetszél a nagy melegben. Siettünk tova, mivel dél és egy közöttre vártam a kovácsot Shelbyhez. Időre vissza is értünk. Kokó szépen megcsinálta kis lovam nagy patáit. :) A nagy körmölés közepette sikerült Shelbyt Chevrolet-re keresztelnie. De ha Józsi a Limousin-marhákat hívhatja Cadillac-nak, akkor végül is a Shelby is lehet Chevrolet...
Délután átmentem Sanyi barátomékhoz 5 percre, amiből hogy-hogynem egy óra lett. Jól elbeszélgettem a Sanyiék apukájával: falubeli pletykákról, régi lovakról szólt a téma. Ott még esemény-számba megy, hogy besurranó tolvaj járt egy házban. Talán a falu történetében először. (Irigylem őket, mert csak a mi utcánkban az utóbbi 2 hónapban 3 betörés volt már.) Illetve értesültem az egy hónappal azelőtti tragédiáról, mely szerint a szomszédos Tótvázsonyban egy közös ismerősünk egyik lovát agyoncsapta a villám, másik lovát fél szemére megvakította. :(
Ennek örömére este akkora vihar volt, hogy majd betojtam egyedül a fogadóban. Mivel közvetlen közelben csapkodott a ménkű, azon agyaltam végig, nehogy becsapjon a legelőre és agyonvágja a lovakat, vagy nehogy becsapjon a fogadóba, és rám gyulladjon a tető... (Eközben odafent az istállóban Józsi is hasonló dolgokon agonizált, mint reggel kiderült.) Hajnal egykor sikerült elaludni, miután elült a vihar, hogy aztán hét előtt már talpon legyek. Esett jócskán eső, így az agyagos föld kissé csúszott még délelőtt.
Shelbyvel azért kiballagtam egy utolsó közös terepre. A lovardától úgy 400 méterre kétfelé ágazik az út. Eddig mindig egyenesen mentünk el a Sóskút-forrásnál lévő gát felé. Csakhogy arra igen csúszós ilyenkor az út. Így aztán gondoltam egyet lesz ami lesz alapon, és felkanyarodtam balra egy nagyon füves útra. Ahhoz képest, hogy Shelby sosem járt még arra (én meg legutóbb kb. 5 éve), egy ijedezése, vagy rossz mozdulata nem volt. Figyelt, nézelődött, de nyugodtan haladt amerre kértem. Régi emlékeimben élt egy ijesztő vadetető képe a tisztáson, ahova az út vezet. Ott is volt az etető, de Shelby nem találta ijesztőnek. Pedig emlékszem, volt olyan ló, amelyik majd' kiugrott a bőréből, mikor meglátta. Na hát Shelby az nem. Még bóklásztunk egy kicsit, amolyan felderítés képpen, mert gondoltam az aznapi 10 órási terepen Szilvit is majd errefelé hozom. Aztán szépen hazafelé vettük az irányt. Az istálló közelében leszálltam és hagytam kicsit legelni Shelbyt. Aztán visszacuppogtam vele a legelőre, és felcuppogtattam Szenit és Bárót. Shelbynek tetszett biztos a lovaglás, mert ahelyett, hogy ment volna legelni a többiekhez, inkább jött volna vissza velem az istállóhoz. De hát ott hagytam.
Szilvivel is felmentünk azon az úton, végig fel a hegyen a nyaralókig, ott visszakanyarodtunk a szőlősön át a gát felé, a gátnál egy füves úton felkanyarodtunk ismét a hegynek, ahol sikerült látnom egy szép nagy őzikét. Majd lelovagoltunk a nyaralókhoz és tátottuk a szánkat, mert olyan csuda kis helyes házikók és kertek sorakoznak, hogy csak. Ki is néztem pár szimpatikusat. Nem volt nehéz, mert mindhez lótartásra alkalmas méretű telek van, és szimpatikus, rendben tartott házikók állnak a hatalmas telkeken. Volt köztük eladó-táblás is.
A nyaralóktól a régi istálló melletti domboldal alján lyukadtunk ki. Onnan fellovagoltunk az új istállóig. És bár csak léptünk és ügettünk, de a sok mászatástól jól elfáradtunk és percekig karikalábbal közlekedtünk az immár felszáradt istállóudvaron.
Harci hátasainkat visszavittük a legelőre, és még eltöltöttünk jópár percet a legelőn lósimogatással, fotózással. Végül Shelby díszkíséretében haladtunk a legelő kapujáig. Shelbyke megint inkább az embertársaságot választotta volna, de fájó szívvel ott hagytuk.
Délután pedig már a vonattal döcögtem hazafelé...

A sors útjai kifürkészhetetlenek, Szőke pedig aranyos

2011-07-29T20:40:00.003+02:00

Mikor 1995-ben Balatonszőlősön elkezdtem terepre járni, még csak álmodoztam arról, hogy egyszer lesz saját lovam. Talán sosem hittem el igazán, hogy ez valaha összejöhet - és lőn. Azt meg aztán végképp nem gondoltam volna, hogy a nálam jópár évvel fiatalabb kislány - akinek különös ismertető jele a kis piros kesztyűje volt - valaha az én még csak álmaimban létező lovamon fog lovagolni. A kislány mindig vagányul ülte meg a tarka Tina pónit a balatoni terepeken, és ezért így idősebb fejjel is csodálattal adóztam neki. Hiszen 2004 táján, mikor én ültem sűrűn Tinán, jócskán meg kellett néha küzdenem a fent maradásért.
Aztán Tina nyugdíjas lett, nekem meg lett Szőke, a kislány felnőtt és megtalált interneten. Így aztán Szilvivel nemrég nosztalgiaterepre mentünk a Balatonra.
Ma pedig kijött Szőkéhez. Szilvi Tinán tanult meg fent maradni a ló hátán, a futószáras oktatás és az osztálylovaglás kimaradt az életéből - eddig. De ma Szőke hátán kipróbálhatta az osztálylovaglást. Ahhoz képest, hogy még sose csinált ilyet, tök jól ment neki. Szőke pedig elővette aranyosabbik énjét, és hidegvérrel csinálgatta a feladatokat. :)
Remélem lesz folytatás! :)

Júliusi Balatonozás

2011-07-18T23:39:00.003+02:00

Szóval, eljött az ideje a júliusi lólátogatásnak egy 6 napos intenzív Balatonon tartózkodás keretében. Az első napon - ha már ott vagyok, beálltam segíteni bálát hordani. Vagyok ekkora ökör, hogy megyek nyaralni, és egyből munkába kezdek, de fogjuk fel úgy, hogy ez egy fogyókúrás wellnes-hét, tehát kemény edzés: kezdetnek 400 kg-s lucernabálák gurigatása bio-szaunában (azaz saját levemben fődögélve a tűző napon).

A bálahordás után lipicai és egyéb eladó fajtájú lovak beterelése az istállóba, levideózása, fotózása, úgyse kell senkinek jeligére.

Este 10-kor bezuhanás az ágyba. Hajnal negyed 6-kor kelés a telefonra. Miért csörög, mikor nem állítottam be ébresztőt? Ja, apu az, hogy kirabolták otthon a kéglit. Tőlem nem vittek el semmit. Hálistennek nem lovasok voltak, mert az egy szem értéket, az őszre vásárolt féreghajtót meghagyták. Hurrá.

Ha már ébren vagyok, irány fel a lovakhoz. Hajnal 6-kor épp kellemes az idő a lovazáshoz. Shelbyt felrántottam a legelőről, mondjuk lefutószáraztam (2 kör jobbra, 2 balra), majd felültem, aztán rájött, hogy tolatni sokkal mókásabb, mint előre menni. Bekapcsolta a szivatót, én meg már gondolkoztam, hogy akkor hozatom a vadászpuskát Andrással. De aztán igazat adtam a lónak, hogy ajtóstúl rontottam a házba. Érzékeny a lelke, előbb talán foglalkozni kéne vele, ahogy neki jólesik. Lenyergeltem, és kivittem az árnyas erdőbe egy legeléssel egybekötött sétára. Majd visszavittem, felnyergeltem, és működött a ló.

Lovaglás után Kareszt kiengedtem szaladozni. (Ezt megtettem majd minden nap, aminek mindketten örültünk.) Délután Józsinak segítettem zöldet gyűjteni a lovaknak és vezettem a kis büzzencs traktort.

Csütörtök reggel egyből erdei sétára mentünk kis lovammal. Utána mehetett is vissza az ifjú úr a legelőre. Nap közben karámbővítés, egyéb munkálatok Józsival. Este terep Shelbyvel. Közös történetünkben először. Bátor tett, volt 1-2 rázós szakasz, amikor inkább leszálltam és vezettem, aztán hazafelé visszaültem. De jobb is, hogy leszálltam, mert csörgött a telefon, és egy kovács érdeklődött a rönkhúzó verseny iránt. Tavaly meséltem neki róla, és most vett egy percheront (ugrólovas létére!), amivel szeretne indulni. Remélem tényleg jönnek majd. :) Amúgy ezen a napon már gondolkodtam, hogy kikapcsolom a telefont (vagy behajítom a susnyásba), mert ennyien egy nap talán még sose találtak meg (kb. ennyien szoktak hívni egy egész hónap alatt). Na hazafelé felültem, szépen elbattyogtunk az istállóig és még hagytam kicsit legelni az állatot, aztán mehetett a dolgára (tovább legeleni a többi lóval).

Pénteken fontolóra vettem, hogy indulok a szombati falunapon megrendezésre kerülő parasztvágtán. Jött egy "kovács" a kiszemelt állathoz. Az egy dolog, hogy 3 órán át tartott a cécó, de hogy 4 patájából 3 megsérüljön eközben egy lónak az már világrekord szerintem. A hajam égnek állt. Amikor este kivittem Bárót terepre, hogy kipróbáljam, eléggé érzékenynek találtam a patáit ahhoz, hogy visszalépjek az indulástól. Azon bosszankodtam, hogy miért nem 6 évvel ezelőtt rendeztek ilyet, mikor Tina még fiatalabb volt és nem akadt sose legyőzője vágtában. Át is futott az agyamon, hogy mi lenne ha...mikor a legelőn rá nem jellemző módon bújt oda hozzám, de gyorsan el is hessentettem a gondolatot, mert nem hiányzik, hogy alattam kapjon infarktust.

Délután elmentünk kocsikázni két 3 éves lippel, akik akkor voltak negyedszer befogva. Ahoz képest tök jól mentek. Bár még mindig az a véleményem, hogy cigányszárral igényesen fogatlovat képezni nem lehet...

Szombat reggel Shelbyt a pályán lovagoltam. Tettem neki bójákat szlalomozáshoz. Úgy ment, mint a doxaóra. (Jobban ment, mint Szőke a sokadik gyakorlás után.) Jutalmul mehetett legelni a hűs erdőbe.

Délután megérkezett Áron Lovasról egy lóval, hogy induljon a parasztvágtán. András Pompással ment. 6 lovas indult, a lovasokat páronként indították, aztán az ott elsőként végzettek mentek összevetésben. 6-ból 3 ló elég debil módon viselkedett. Gondolom a szokatlan tömeg és miegyéb hatására. Pompás is köztük volt. De ő a versenyzés tudata miatt spannolja fel magát fogathajtó versenyeken is. András kapszkodhatott rendesen. Annyira kapszkodott, hogy belilultak a térdei másnapra, és nem győzte mutogatni, meg panaszkodni, és magyarázni, miért csak második lett ezen a roppant nagy horderejű versenyen... Áron nyert.

Este Józsi kíséretében kimentünk Shelbyvel terepre. Az előzőleg kényes részeken megkértem vezesse meg a lovat a biztonság kedvéért. Többek közt a Sóskút-forrásnál lévő gáton. Nem szerettem volna, ha netán a gátoldalon menekül le a ló, pláne míg rajta ülök. De nem volt semmi, nagyon jól ment. Lejtmenetben a csúszós köves részeken nagyon szépen tartott, nem rohant előrefelé, elégedett voltam vele. Este visszamentem a falunapra és szerencsémre még tudtam venni kókuszrudat és csavart nyalókát. (A nap fénypontja.) Józsi is örült a vásárfiának. Cimbalmos haverommal meg tettünk egy kört a faluban és jól megtárgyaltuk az élet nagy dolgait, köztük azt, hogy ne üljön fel körhintára, aki nem bírja. Illetve megtudtam, kinek kell szólni, ha legközelebb döglött vadkant találunk a patakban. :D

A vasárnap reggelt azzal kezdtük, hogy Szarvacskát és Shelbyt visszavedésztük a marháktól. Biztos mentek cuttingolni az éj leple alatt, vagy mi. Rejtély, hogy keveredtek át. Aztán Shelbyvel ismét pályáztunk. Megint ment mint a doxaóra, megint legelhetett az erdőben, aztán mehetett vissza a haverjaihoz. Számomra meglepő módon legjobb jóbarátja Szenátor, aki óvóbácsiként és békebíróként van jelen a csapatban. Valamint az állandóan másokat csesztető vezéregyéniség Pompással is jóban van. Pompás csak Szenátort és Shelbyt engedi oda maga mellé, ha bármi extra dolog kerül a legelőre. Mondjuk nyalósó. Szóval elsőként ők részesünlek minden jóból, és ha ők elteltek, jól laktak stb, akkor mehetnek utánuk oda a többiek. Azt is megfigyeltem, hogy továbbra is fajtánként különülnek el, ha mondjuk az esti pihenésről van szó: lippek sokaságukból kifolyólag 2 nagy csoportban, aztán a pónik egy kis kupacban, aztán a hidegvérűek külön, és végül a félvérek. Érdekes.

Vasárnap délután végre lejutottam Tihanyba a Gödröshöz strandolni. Elsőre hűsnek tűnt a víz, de végül jól esett, nagyon kellemes volt felfeküdni a víz tetejére és úszkálni egy kicsit.

Este megint tereplovaglás Józsival. Jó volt, mert jól kipletykáltuk magunkat, miközben Shelby szépen ment, megoldott mindent, nyugiban átment a gáton, aztán vissza.

Hétfő. Jó is, meg nem is. Reggel Shelbyt lovagoltam a pályán, vágtattunk mindkét kézre, aztán egyedül, önállóan kimentünk terepre, el a szőlősbe, a pincén túlig. Semmi hiszti, ijedezés, akármi. Ment, tette amit kértem. Visszafelé már ügettünk a gáton is, meg jópár más szakaszon. Bírom a fejét, hogy nem rohan hazafelé, nem érdekli, hogy közel van már az istálló meg a haverok. Szépen elvan. Jutalmul legelhetett a hűsben.

Aztán a nap rosszabbik fele: pakolás, irány a buszhoz. Busszal a vasúthoz, és haza büdöspestre. Hogy én hogy útálom már ezt a helyet. A csend, nyugalom, zöld, jó levegő stb. után ez a nyüzsgő, csöves, szmogos lepra kész rémálom. :( De augusztusig már csak pár hét van, és akkor megint Balaton, ha minden igaz. :)

Júniusi Balatonozás

2011-06-28T19:09:00.005+02:00

Ismét eljött az ideje, hogy 2. számú, 150 km-re leledző lovamat meglátogassam. Az 5 napos látogatás vegyesre sikerált, de leginkább jó volt, mint rossz. Nem mindig egyszerű egy elkanászodott kamaszlovat munkára ösztökélni, de végül is jól elboldogultam Shelbyvel. Futószáron és nyereg alatt is megdolgoztattam 5 napból négyen. Utolsó két alkalommal már felállítottam neki selybákat a pályán, és lightos szlalomokat nyomtunk. Ha beindul, akkor nagyon haladós az ügetése, és kényelmes is. Néha kicsit makacs, de pechjére én is az vagyok. Amúgy egyre inkább nagyapja-színűre vált. Bújóssága, kedvessége töretlen. Így hát amint megérkeztem és meglátott, azon nyomban jött oda hozzám simogatásra. :)

Nagyapja, Karesz továbbra is tündércsávó. Egyik nap megfürdettük. Lehet, hogy életében először. Nagyon jól tolerálta, talán még tetszett is neki.
Szombaton pihenőt kapott Shelby, ami jót is tett neki. Mert másnap sokkal jobban működött. Én meg elmentem Zánkára a lovasnapra. Volt néhány érdekes bemutató, hírességek hajtása, miegyéb. A nemzetközi fogathajtó verseny maratonszakaszának végéről a MÁV jóvoltából (vagy inkább rosszvoltából) lemaradtam. De találkoztam kedves fogatos ismerőssel, aki remekül szerepelt a 3 napon.

A pár napos balatoni lovacskázásom alatt kivittem két terepet. Pompás volt a hátasom mindkétszer. Most se kedveltem meg, pedig igazából nincs vele semmi baj, leszámítva hogy pej és túlontúl magas, meg olykor nagyon menős. Az első terep alkalmával mondjuk még a meleg miatt nem volt kedve futkorászni, meg amúgy is csak lépés-ügetés volt főleg. De aztán tegnap a hűvösebb időben beindult vágtában. Istenem, mint amikor egy kutya ugrál a magas fűben, kb. olyan érzés a vágtája. Nemszeressem. A laposan vágtató, hintáztató hátasokat jobban kedvelem. A kedves vendégek első körben élvezhették Szenátor és Báró csúcskényelmes jármódjait. Aztán második körben Báró helyett Bogár került a sor végére, mivel Báró elhagyta valahol az egyik vasát.

Gondoltam, megkeresem az elveszett vasat. Gyalog indultam koraesti patkólesre. Persze nem leltem, ellenben az erdő jó néhány lakójával találkoztam menet közben, úgy mint: őz(ek), szarvas, hatalmas fekete mókus, szarvasbogár(tömegek). Természetesen nem volt nálam fényképező gép.

Mikor aztán másnap este céltudatosan géppel a kezemben indultam útnak, természetesen egy erdei állat se jött szembe... Hasonlóan "sikeres" volt az éjjeli csillagfotózásom is, mert ugyan csillag volt milliószámra, de álmomból felébredve hajanli negyed 2-kor nem sikerült beállítani jól a gépet. Így végül szabad szemmel csodáltam a Pesten alig látszó égi tüneményeket.

Tegnap a remekséges tereplovaglás után Karesz a modellkarrierje csúcsára érkezett, midőn Dé barátnőm fényképezőgépe előtt produkálhatta magát. Születtek is remek fotók bőven.

A csodás tereplovaglás és fényképezés után lementünk a Balatonra. Déék bementek a vízbe, én nem. 26 fok alatt ugyan nem! Majd júliusban...

A fürdőzés (nekem napozás) után Füreden a kedvenc büfémben falatoztunk, majd fagyiztunk, végül hazajöttünk büdöspestre és környékére.

Ma kivittem Harasztiba a lovas cuccaimat, de Szőkét nem bántottam, mert hullára elfáradtam az 5 napos "pihenésben".

Lelkileg is mindig megterhelő a visszatérés. Egyrészt a táj miatt. Ha valaki nem érti, jöjjön el terepre a Balcsira és megtudja. Másrészt, az ember könnyen hozzászokik, hogy a szállásától 5 perc gyaloglás után már a lovánál van. Itt meg 2 óra utazás oda, 2 vissza büdös, mocskos járműveken, hadd ne mondjam milyen utazóközönséggel... Egyre inkább megutáltatja magát velem Pest.

Magyar hidegvérű közgyűlés

2011-06-11T19:20:00.001+02:00

Április 16.-án Somogyaszaló festői környezetében, igényes helyszínen került megrendezésre a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület éves közgyűlése. A megjelentek száma és összetétele az évek óta megszokott átlag szerint alakult, bár néhány tenyésztő képviseletében már az ifjabb generáció is ellátogatott az eseményre. A megjelentek megtekinthették a próbaképpen elkészült egyesületi falinaptárat és készhez kapták a 2011-es ménlistát.

Mielőtt a napirendi pontok elfogadása és megtárgyalása következett volna, Baranyai Sándor- az egyesület társadalmi elnökének javaslatára a megjelent tagok egyenként bemutatták tenyészetüket, azzal a céllal, hogy a jelenlévők jobban megismerhessék egymás tevékenységét. Ezután Baranyai Sándor bevezetője következett, melyben értékelte a 2010-es évet, illetve kitért a jelenlegi nehézségekre is. Az elmúlt évben megtörtént az egyesület alapszabályának módosítása. Pozitívumként értékelte az elnök úr, hogy a fajta tenyészegyedeinek száma nem csökkent, és egyben tapasztalható egy lassú minőségi javulás. A nagycenki ménvizsgáztató telep kiesésével az idei évtől az egyesületre hárul a hidegvérű méncsikók vizsgáztatásának megszervezése, amely nem kevés plusz költséget is jelent. Itt jegyezték meg, hogy 10 mén alatt veszteséges a ménvizsgák szervezése. Vizsgáztatásra legközelebb az ősz elején kerül sor, erről döntést majd az elnökségi ülésen hoznak. E pontban kell utalni arra, hogy mint kiderült, a kommunikáció az egyesület vezetése és a tagok közt kívánnivalókat hagy maga után, már ami a vizsgák meghirdetését és a potenciálisan érintettek értesítését illeti. Ezen kell változtatni, hogy minden részt venni szándékozó időben értesüljön az eseményekről.

Az egyesület saját szervezésében az első ménvizsgára Kaposváron került sor március végén, ahol 6 mén vizsgázott le, bár a szervezők több ménre számítottak. Volt olyan tenyésztő, aki az utolsó pillanatban mondta vissza a megjelenését, figyelmen kívül hagyva, milyen nehézségeket támaszt ezzel a szervezők felé a lebonyolításban és anyagi viszonylatban is.

Ismertetésre került, hogy az elmúlt évhez hasonlóan az egyesület mindenképpen szeretné képviseltetni magát több hazai kiemelt rendezvényen, amely a fajta megismertetését, népszerűsítését segíti. Több országos rendezvényen a szervezőkkel történő előzetes egyeztetés után kancaszemlét és előzetes ménszemlét is szervez az egyesület a megszokott módon. A bevezető után sor került a jegyzőkönyvvezető, hitelesítő és napirendi pontok elfogadására.

Elsőként Markos László, az egyesület ügyvezető elnöke tartott tájékoztatót az egyesület 2010. évi tevékenységéről. Ismertetésre került az egyesület taglétszámának alakulása, mely jelenleg 354 főt számlál. A tagoknál jelenleg 804 kanca áll, melyből 492 főtörzskönyves és 312 melléktörzskönyves. Rámutattak, hogy az állományt az őshonos rendelet miatt kellett ilyen módon megosztani. Laci bácsi elmagyarázta a főtörzskönyves állomány jelentését: ezen lovak származásában az 1-2 ősi sorban nincs idegen vér, és ismert származású ősök lehetnek csak, a 3. ősi sorban 2 idegen lehet, de nem egymás mellett, a 4. ősi sorban maximum 9 idegen vér és 2 ismeretlen szerepelhet. Ha itt az idegen lovak száma kevesebb, mint 5, akkor az a ló még beillik az elit, azaz Nukleusz-állományba, ellenben ha 5-nél több idegen van a 4. sorban akkor az a ló már nem elit, csak fajtafenntartó.

Elhangzott, hogy a jelenlegi szabályozások miatt legalább 6 ménvonal szükséges egy fajta fenntartásához. Tavaly a fajtában 219 mén fedezett, melyek 31 ménvonalat képviseltek. Ismertetésre került a tavalyi évben fedeztetett kancák száma. Fontos megemlíteni, hogy a kancatartók körében nagy hanyagságra vall, hogy nem minden esetben jelentik le a született csikók létszámát, így erről pontos statisztikát nem lehetett készíteni.

Kitértek az elmúlt évben leszemlézett kancák és mének, valamint ménvizsgán részt vett mének számára, összetételére.

A tájékoztatót a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

A második napirendi pontban került sor a 2010-es év pénzgazdálkodásának ismertetésére. Illetve a felügyelő bizottság beszámolójára, mely több gondolatot is ébresztett a megjelentekben. Évek óta húzódik a méneskönyv kiadása és a hivatalos adatbázis elkészítése, amelyre minden évben elkülönítenek összeget. Ez a tény heves vitákra adott okot, ám végül mégis egyhangúlag elfogadásra került az ügyvezető elnök pénzügyi beszámolója és a felügyelő bizottság beszámolója.

A következő napirendi pontban a közgyűlés elfogadta a 2011. évre vonatkozó költségvetés-tervezetet.

A közgyűlés további részében az egyéb, ámde annál lényegesebb felmerülő témák kerültek megvitatásra.

Kérdésként hangzott el a lovak chippel, azaz transzponderral való ellátása. Az elhangzottak szerint ez jelenleg az export vágásra menő lovak esetében kötelező, holott az Uniós előírások már 2009 júliusától kötelezőnek tekintik, ellenben nincs kidolgozott egységes chiprendszer és egyéb feltételek is hiányoznak a gyakorlati megvalósításhoz. Az egyesület ügyvezető elnöke szabadon eldönthetővé tenné, hogy ki választja a bélyegzést, ki a chippelést, bár inkább az egyedi jelölést (azaz bélyegzést) tekintenék mérvadónak és az által biztosítottnak az adott egyed származás nyilvántartását, ami csupán chippelés esetében nem feltétlenül lenne biztosított a lótulajdonos számára.

Ezután Bisztricz Lajos, a tenyésztői bizottság elnöke tartott beszámolót az egyesület által kezdeményezett hidegvérű ménállomány felméréséről és annak tapasztalatairól. Felvetődött a kérdés, hogy a tenyésztés minőségének javítása érdekében szükségszerű lenne a teljes hidegvérű ménállomány felmérése. Ezt követően Kerti Lajos felvetésére az import mének vizsgáztatásáról esett szó. Hosszas viták után sikerült letisztázni, hogy az egyesület 2009 óta minden import ménnek kötelezően előírja a vizsgát, hogy fedeztetési engedélyt kaphasson.

A magyar hidegvérű fajta törzskönyve továbbra is nyitott marad a minőségi import mének előtt, amitől a fajta további javulását remélik. Az ügyvezető elnök részéről elhangzott, hogy a kihalásban lévő ménvonalak helyett a jelenleg a fedeztetési engedéllyel rendelkező belga és percheron mének akár új ménvonalakat is alapíthatnak. Kérdés, hogy ez nem válik-e inkább kárára a típusában kevésbé egységes állománynak. Összegezve elmondható, hogy szakmailag tartalmas lefolyású közgyűlés zajlott. Sok esetben merülnek fel szemléletbeli különbségek a fajta további javítása érdekében. Ezen kérdés megvitatására évente akár több alkalommal is sort kellene keríteni, mert az évi egy alkalom által megszabott térbeli (Magyarország délnyugati részére koncentráló) és időbeli keret igencsak szűkös minden lényeges kérdés tisztázására, a nézőpontok közelítésére.

Jancsó Rita

Töprengés

2011-05-24T23:36:00.008+02:00

"Mostanság mindent lopnak, jó s rossz ötletet, zenei, filmes, irodalmi témát egyaránt. Nem is besurranó kémek többszörösen titkos módján, hanem a piaci légy pofátlanságával teszik ezt, nyúld le, ne szégyelld jeligére. Ilyen spórák közt az ember nem maradhat nagyvonalú."
Vavyan Fable

Fotót, lószármazásokat, cikkeket, egyéb szellemi terméket - hogy kiegészítsem a fentieket. Fable sűrűn beletalál a százas kör közepébe. Jó sok élettapasztalata lehet. Lassan nekem is gyűlik.

Sokszor gondolkozom azon, mikor gátlástalan, könyöklő, a saját önzősége végett másokon átgázoló fajzatokkal találkozom, hogy vajon ezek az illetők csak a mai kor (szörny)szülöttei, vagy pár száz évvel ezelőtt sem lett volna értelme megszületni a magamfajta baleknak. Mert hogy lépten-nyomon bevonzom az ilyeneket, az már szinte sorsszerű. Legutóbb a hidegverulo.hu oldal kapcsán mondhattam el ezt magamról.

Hiszen eddig mindent én töltöttem fel a honlapra. Eddig. (Azaz pár héttel ezelőttig.) A többi már a mai kor jellemzője: csináltassuk meg egy kis hangyával, majd rúgjunk egyet bele, fenyegessük meg, tiltsuk le az oldalról, és arassuk le a babérokat úgy, hogy semmit nem tettünk hozzá/érte. Hát ez van most. Ha innentől nem frissül rajta semmi, nem az én saram. Gratulálok! És gondolkozom, hogy maradjak-e nagyvonalú, vagy libbenjek be egy jogvédő irodába, ahogy azt páran javasolták?

Ha belegondolok, nyilván régebben se volt ez másképp, bár kétség kívül akkoriban a becsület valamit még jelenthetett...

Esős terep - avagy nem vagyunk mi cukorból :)

2011-05-01T22:53:00.007+02:00

Mai balatoni látogatásomon útítársam Szilvi volt, aki 1994-től lovagolta sok éven át a balatonszőlősi Tina pónit. Úgy döntött, ma meglátogatja a 22 éves öreglányt, és kimegyünk együtt terepre.
Az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett, amint átbuszoztuk a fél országot. Hol esett, hol elállt menet közben. Mikor a lovardához értünk, éppen szemerkélt egy kicsit, ami még jó is lett volna.

Első napirendi pont volt a nosztalgia-tereplovaglás. Szilvi jött a mindig megbízható és extra kényelmes Szenátorral, én pedig mentem az érdekes jármódú Báróval. Mire felnyergeltünk és nyeregbe pattantunk, elkezdett szakadni az eső. Úgy döntöttünk, mi ugyan le nem szállunk már, irány az erdő!

Elvileg szerettem volna a Nagy-mező felé menni, de mivel az nyílt terep, maradtam a szinte végig erdős Evetes-völgybe tartó útvonalon.

Nagyon óvatosan kellett haladnunk, mivel a lovakon nem volt patkó, az agyagos föld ellenben csúszott, mint a takony.

Ahogy ráfordultunk a Sóskút-forrás felett átívelő gátra, a gát végében átsuhant előttünk egy szarvas.

A szőlős mellett ügettünk, majd elindultunk vágtában felfelé a domboldalra.

Báróról nem tudtam, hogy tud okozni meglepetést, de most tudott. A földön hevert egy leszakadt és összetöredezett faág, ami lóevőnek bizonyult. Báró bestoppolt full vágtából, majd lépett egyet balra, aztán jobbra ijedtsége tárgya előtt. Ekkor hirtelen berobbant Szenátor is a képbe. Vagyis Báró seggébe. De nem volt semmi, elirányítottam Bárót át a faágon, Szenátor pedig elrendeződött mögöttünk. Nem értem, miért mondják sokan, hogy egy ilyen stoppnál könnyített ülésből egyszerű leesni. Nekem még sose sikerült. Jó szokásomat igyekszem megőrizni. :)

Csak azért lepődtem meg ezen a stoppon, mert nyáron az ilyeneket, meg ennél nagyobb tárgyakat simán ugrottuk. Báró kijött a rutinból vagy mi.

Haladtunk tovább a völgybe.
Egyszer csak a patakban feltűnt egy ázó vadkan hullája. Vagy lelőtték, vagy végelgyengült.
A fák ugyan némi takarást biztosítottak, de azért áztunk rendesen. Mondjuk ez egyikünket sem zavarta, ennek is megvolt a maga hangulata. Az erdő hihetetlen zöld színekben pompázott, így aztán végül is olyan volt, mintha egy esőerdei kiránduláson vettünk volna részt.

A sorompó megint elzárta az utunkat, bár már így is jöttünk bő fél órát, és áztunk is, meg vártam a kovácsot, szóval visszafordultunk.

A szőlős mellett még tettünk egy kunkort, megnéztük a marhákat a lovarda hátsó felénél lévő legelőn. Itt van egy nagyon jó erdei út, ahol nagyot ügettünk, aztán úgy megtetszett, hogy mentünk rajta még egy kört.

Végül hazafelé vettük az irányt.

Bárónak tetszett Szőkém zablája, élvezettel rágicsálta, és hazafelé díjló-jellegű kerek nyakkal ment.

Mivel nem izzadtak meg az állatok, ki is engedtük őket nyergelés után a legelőre, ahol nagy élvezettel vakolták be magukat sárral.

Eközben, hogy minden flottul menjen, Józsi volt oly kedves és felhozta Shelbyt a legelőről.

Jött is a kovács, ahogy leengedtük harci hátasainkat.

Shelby nem volt éppen úriember, megszivatta kicsit szegény Kokót, de baromi szépek lettek a patái.

A körmölés után lefutószáraztam Shelbyt. Ekkorra már persze elállt az eső.

Futószárazás után kiengedtük a legelőre, és mi is vele tartottunk. Szilvi 5 év után viszont látta Tinácskát. Tinán az ősz szemöldökén kívül semmi jel nem mutat arra, hogy benne jár a korban, ugyanolyan virgonc, mint régen.

Tökéletes nap volt, és még az se tudott betenni, hogy esik, mert nem vagyunk mi papírkutyák! Azért majd megyünk szép időben is egyet, jó talajon, fel a Nagy-mezőre. Hazafelé is nagyon jól megoldottuk a sok átszállásos buszutat, így teljes siker volt a projekt. :)

A tereplovaglás

2011-04-22T18:40:00.002+02:00

Szőkével ma terepre mentünk, miután NauTiLus pár hónapja megígértette velem, hogy tavasszal lovagolunk egyet közösen.
Ez az alkalom ma jött el.
Mielőtt kimentünk volna terepre, lovagoltam pár kört odabent. Szőke eléggé fel volt dobva, nagyon szépen ment előrefelé. A bemelegítés után elindultunk ki. NauTiLus elől Olgával, én meg utánnuk. Eleinte paráztam egy kicsit, hogy mi lesz. No meg mert Szőke össze-vissza rogyott-botlott, mivel minden érzékszervével a környéket pásztázta, így már nem tudott a a lábaira koncentrálni. Illetve furcsa lehetett neki a kemény szilárd talaj az állandó mély homok után.
Pár perc múlva azonban összeszedte magát, és már nem volt olyan izgatott, így a lába elé is nézett néha. A legnagyobb izgalmat az okozta, hogy el kellett lovagolni egy karám mellett, amiben 3 ló szaladozott, illetve mikor megláttak, odajöttek és egy darabig elkísértek minket, amíg a karám lehetőséget adott. De ezután Szőke már teljesen lenyugodott, és nagyon szépen ment.
Ügettünk és vágtáztunk is. Eme két jármódban szépen együtt tudtunk haladni Olgával, hazafelé lépésnél maradoztunk le olykor.
Szőke érdekes módon utálja, ha bent cuppogok neki, mikor vágtát kérek, ezért inkább a vágtát! vezényszót alkalmazom. Kint is asszem arra ugrott be, de mikor lassulni kezdett és odacuppantottam neki, nagyon szépen vette az adást és kezdett gyorsulni. Teljesen jól lehetett szabályozni, hogy milyen tempóban haladjunk.
Visszafelé már nem voltak olyan érdekesek a karámban szaladozó lovak, és Szőke teljesen kiengedett, letett fejjel bandukolt.
Nagyon kellemes lovaglás volt. :)

Bazaltkövek, miegyebek

2011-04-18T20:00:00.011+02:00

A tóról felszálló pára sejtelmes ködfátyolba burkolta a hegyeket, mielőtt az alkonyat végleg elrejtette volna őket szem elől. A tó őrzői nyugovóra tértek.

Nem is tudom hol kezdjem, mert annyi minden történt pár nap alatt, hogy szinte hihetetlen. Megint sikerült bejárni a fél országot egy nap alatt, vagy kettő. Ahogy vesszük De mielőtt országjárásra került volna sor, csudajót lovagoltam Szőkémmel. Nem tudom mi lett vele, de úgy megy, mint a doxaóra. Talán ezt teszi, hogy hetente többször lovagolom.

Szóval remekséges napot szerzett nekem csütörtökön, ami az este hátralevő részében is folytatódott. Gabival eljutottunk az Arénába a Kings on Ice show-ra.

Igen, szeretem a műkorcsolyát. És végre élőben is láthattam örökös kedvencemet, aki miatt 10-en éve elkezdtem nézni a műkorcsolya-közvetítéseket: Evgeni Plushenko-t. A srác az úgy ugorja még mindig a tripla axelt, mintha az a világ legkönyebb dolga lenne. De nem csak ő volt jelen, hanem sok más klasszis műkorcsolyázó is, köztük egy japán lány, akinek a specialitása a hátraszaltó (korival a lábain). Mindehez a zenét Edvin Marton biztosította élő egyenesben a sokat emlegetett Stradivari-ján. Remek nap volt. :)

A jó széria tovább folytatódott pénteken. Már csak ha azt veszem, hogy felfértem a Zalaegerszeg felé tartó buszra. Na jó, nem az elsőre, de a pótló járaton direkt számomra tartogathatták azt az egy helyet, ami még maradt.

Nem mentem Zalaegerszegig, mert Badacsonytomajon kiszálltam. Oda értem jöttek Timiék és meg sem álltunk Hegymagasig.

Még pont sikerült elkapni a legelő fölött giccseskedő utolsó alkonyi napsugarakat.

A legelőn megnéztük a ménest, illetve a közelben okvetetlenkedő őzeket. A legelőn kisebb frászt kaptam az egyik csikótól, aki jött nekem farral. Azt hittem, fel akar rúgni, de kiderült, hogy csak vakarászni kell. :) A legelői kalandok után célba vettük a hegyet. Mindig gondolkoztam azon, hogy lehet a Balaton-parti hegyek tetején lévő borospincékhez feljutni, mert látszólag út nem vezet hozzájuk. Hát most megtudtam. Izgalmas, kacskaringós, labirintus-jellegű utacskákon kanyarogtunk fel a hegyre, hogy megérkezzünk Levi és Timi tündérmeséket idéző mézeskalács-házikójához. Életem további nagy kérdéseinek és vágyainak egyike az volt, hogy egyszer közvetlen-közelről, kívülről-belülről megnézhessek egy bazaltkőből épült pincét, ami a balatoni tájak igazi jellegzetessége. Bárcsak minden álmom így teljesülne!

A ház bazaltból épült, és igazából a folyóvíz kivételével minden szükséges dolog megtalálható benne, amitől élhető egész évben. A háztól belátni az egész Balatont, és a környező hegyeket. Többek közt Szigligetet. Még a budi is panorámás! Imádnivaló hely! Másnap hajnalban kimentem kicsit cserkelni, de most nem jöttek ide az őzek, pedig állítólag szokásuk a ház körül sertepertélni. Még épp hogy világosodott, kicsit csepergett az eső.Miután összeszedelőzködtünk, elindultunk Somogyba. Mi másért, mint hogy oda szervezték a hidegvérű egyesület éves közgyűlését. Hova máshova? Somogyaszalót könnyen megtaláltuk, ott pedig egy kedves helyi vörös hajú, kevés fogú indián igazított útba minket a Panoráma Fogadóig. Igazán kellemes, szép hely a fogadó, meg az egész falu. A közgyűlésen kb. annyian voltak és azok, mint tavaly. A menetéről majd beszámolok egy cikken keresztül. Jól szórakoztunk azt hiszem. És finom volt a palacsinta. Meg lett friss ménlistám, és hidegvérűs falinaptáram. Az internetes ménadatbázist pedig frissítettem. Csakazértis! ;) Ez ide kattintva elérhető, megnézhető.

Az olykor igencsak puskaporos hangvételű gyűlés után mentünk tovább Kaposvárra és Mosdósra mént fotózni. Ez is vicces volt. Ugyan egy ménért mentünk Kaposvárra, de végül még pluszban 3 kanca és egy kiscsikó is az objektívünk elé került. Öcsém, láttunk akkora éves csikót, mint egy mozdony! Mondjuk apja-anyja is az volt. Itt el is töltöttünk vagy egy órát. Mosdóson jóval kevesebbet. Az ottani mén se volt éppen póni. :) Ezután kicsit izgalmasabbá vált a nap, már ha ezt még lehetett fokozni, mert el kellett érnem a hazafelé tartó buszt. Balatongyörökön el is értük. Lényegében 2 nap alatt körbe buszoztam-autóztam a Balatont, ami nem rossz. Imádom azt a tájat. A buszon összegeztem magamban a látottakat-hallottakat. De ezt nem kötöm most még a nyájas blogolvasóim orrára. Eközben alkonyodni kezdett, a tóról pára szállt fel, és végül belevesztek az északi part hegyei az éjszakába. Kényelmesen hazaértem, hogy nekiláthassak az adatbázis frissítésének, amivel csak másnap estére végeztem. Mert a jó munkához idő kell... Ma pedig Szőke ismét megörvendeztetett egy fincsi lovaglással. Szerintem titokban edzésre jár Dallos Gyulához, vagy ilyesmi. Gyanús. :)))

Szőke, az aranyos

2011-04-12T17:19:00.002+02:00

Szőke egy hete majd kitépte a bal karom, mikor vittem le a legelőre. De az ott töltött napok nagyon jót tettek a lelki világának, kisimult a ló. Ennek megfelelően ma angyali arcát vette elő. Jó pár napja nem látott. Mikor kantárral a kezemben betoppantam a legelőre, elég volt csak füttyentenem és már jött is oda, dugta a fejét a kantárba, és kultúrált módon felbattyogtunk a dombra. Az olykor viharossá erősödő szél ellenére is teljesen nyugodt volt. Mondjuk ezt már megszokhatta pár nap alatt, hiszen mostanában folyamatosan fúj a szél. Felnyergeltem és lovagoltam egy jót a pályán. A legelőn töltött idővel arányosan megnőtt a menőkedve, és eszébe se jutott makacskodni. Fél kézzel laza száron elközlekedett és még vágtába is beugrott különösebb nógatás nélkül. Szóval csúcs jó volt minden. Szerencsére épp végeztem a lovaglással, mikor egy viharos széllökés kíséretében megérkezett valami esőféle. Ami aztán hamar abba is maradt.

Április

2011-04-07T19:59:00.011+02:00

Tegnap Szőkémnek remek napja volt, a délutáni lovaglást követően kimehetett az újdonat legelőre. Számomra nagy öröm, hogy csak félig tépte ki a bal karomat, mikor vezettem le a legelőre, de hát a kisasszony az ilyenkor nem nagyon bír magával, így nekem kell bírni vele. :)

Kisfia az ellentéte, őt kenyérre lehet kenni.

Ma meglátogattam a Balatonon. Vedlik, így most elég molyrágta a külseje. (Nem éppen szépségdíjas, de majd kikupálódik.) Levittem Szőke kantárját neki, mert már az ottaniak homlokban szűknek bizonyultak. Szőkéé viszont teljesen stimmelt. Első körben lefutószáraztam. Kissé lustácska volt, de hát végül is csak egy hónapja volt mozgatva utóljára. Ezután úgy döntöttem, hogy még fel is ülök rá, hadd szokja. Eme jelenet első fázisát Józsi II. lovász fényképezte.

Elbóklásztunk a karámban, néha kissé ingatagon, de majd hozzá szokik, hogy olykor engem is cipelnie kell.

Hajtós ló, de egy rossz mozdulata sincs. És még mindig bújós. Méretileg éppen hogy kényelmesen fel tudok rá szállni. De még úgyis nől 3 évig, szóval meg fog nehezedni a dolgom idővel.

Lovaglás után kivezettem a legelőre, és szélnek eresztettem. Na hát ő nem száguld el. Ácsorgott még egy darabig, aztán elindult a többiekhez, én pedig utána.

Okosak ezek a lovak, meg van a kijárt ösvényük, amin elkerülik a mocsarakat, így száraz lábbal jutottam el a legelő távolabbi csücskébe. Shelby megmutatta, hol van a patak, amiből lehet inni. Ez a patak újdonat keletkezett, még az őszi nagy esők hatásra. Talán a Sóskút-forrás kelt újra életre, mert abból az irányból folyik. Nyáron valószínűleg ki fog száradni, bár ahogy most csurog, még az is lehet, hogy megmarad ez is. De a legelő másik felében ott a bővízű Hidegkúti-séd, így aztán vízben sosincs hiány.

A legelőn elbámészkodtam jódarabig, miközben a kiváncsibb és barátságosabb lovak odaszállingóztak hozzám.

Tina is odajött. Ahoz képest, hogy 22 éves, szerintem jól néz ki nagyon, bár amikor megy, az ízületei már kicsit recsegnek-ropognak. Ez mondjuk funkcionálisan nem zavarja, mert délelőtt láttam vágtatni is a lócsapat élén.

Míg ott bóklásztam a lovak közt, a Nap olyan perzselőn sütött, hogy azt hittem, pirítós lesz belőlem, mire visszaérek az istállóhoz. Július végén szokott ilyen erővel sütni. Mi lesz akkor nyáron?

Az istálló hűvösébe húzódva megszemléltem Kareszt. Csődör létére legalább akkora hasa van, mint egy utolsó idős vemhes kancának. A nyaka az valami hihetetlen, nem tudom átérni a két karommal. A marja egybeolvadt a hátával és ha felemeli a fejét, a bőr hurkákba rendeződik rajta. Azt hiszem, topsúlyban van a fickó...

Jó volt megint lent lenni egy kicsit. Azt a nyugalmat ami ott van, nem tudom semmihez sem hasonlítani.

Nyár-feeling a Balatonnál

2011-03-15T15:45:00.007+01:00

Tegnap lementünk meglátogatni Shelby-t a Balatonra. Shelbykém kicsit úgy fest, mint akinek nincs gazdája, de 140 km-ről nehéz csodát tenni. Szokás szerint kicsit megpucolgattam (a többit meg majd lehozza róla a vedlés), azután lefutószáraztam. Szuperül ment, nagyon jó kis ló. Magasságban kb. ott van mint az anyja. Széltében meg majd megnől. A fejére pedig kell vennem egy x-fullos kantárat, mert homlokban kinőtte már a normál kantárokat. Viselkedésre, vérmérsékletre tűz és víz a két ló.

Foglalkozás után kiengedtem a többiekhez a legelőre. Robival, a másik hv. herélt csikóval nagy játékban voltak a domboldalon. Sajnos nem tudtam kint odamenni a lovakhoz, mert elég mocsaras a domba előtti rész. De az istállótól jól ráláttam a lovakra. Tinácska messziről is remekül festett.

A fedeles lovarda épülget. Kiváncsi vagyok, mikorra lesz kész...

Lovazás után elmentünk Tihanyba, azután pedig Füredre.

Hát jól ledöbbentünk, hogy micsoda tömeg lett a parton. Nyáron a borfesztivál idején szoktak ennyien lenni.

Az meg ultragáz, ahogy az újgazdagok mutogatják magukat a lehajthatós tetejű sportkocsijaikban, meg mutogatják a festett szőke barátnőjüket a méregdrága ölebeikkel. Nevetségesek.

De a Balaton gyönyörű tiszta volt, a víz hol zöldben, hol kében játszott.

A hosszú hideg tél után remek volt sütkérezni a nyári meleget idéző napsütésben, és fagyizni kedvenc városomban.

Nagyon tetszik Füred felújított reformkori városrésze, a rendezett sétányok.

Egyedül az nem tetszik, hogy még munkaszüneti napokon is dolgoznak a parkolóőrök...

Idei első leruccanás Balatonra

2011-02-23T23:10:00.005+01:00

Eljött a régóta tervezett nagy nap: irány a Balaton, irány Shelby-hez. Munka után buszra szálltam és Füredig meg se álltam, aztán még átszálltam és Szőlősön kiszálltam.

Már a dombra felfelé kapszkodva is megkínált az északi jeges szembeszél, de legalább fagyott és nem kellett sárban cuppogni.

A lovászlakban lecuccoltam, és megint megjegyeztem magamban, hogy ha lesz valaha új otthonom, oda feltétlen kell egy cserépkályha. A fiúk reggel rakták meg a tüzet, ehhez képest délután is 33 fok volt a lakásban.

Lecuccolás után irány az istálló. Józsi kérésemre bent hagyta Shelbyt. Összességében nem mutat nagyot a ló, de ha mellé állok, a fara 5-8 cm-vel magsabban van a vállamnál. Lepucolgattam kicsit. A lábai jóval vastagabbak és burkoltabbak mint Szőkéé, a patáiról meg ne is beszéljünk. Nem tagadhatja le a nagyapját: hozza Karesz irgalmatlan méretű tányértalpait. A sütése jól látszik és szépen begyógyult, már szőrösödik is.

Gondoltam, míg várjuk a kovácsot, megnézem mit felejtett a ló 4 hónap alatt.
Hát azt elfelejtette, hogy szereti az almát. Csak egyet evett meg nagy finnyásan. Nem baj, legalább jutott nekem is.

Felkantároztam (banyek, Pompi kantárja homlokban szűk lett rá: hamarosan áttérhetünk nála is x-fullosra), és kivezettem az istállóból. Vezetgettem, átismételtük amit eddig tanultunk, és most azonnal reagált mindenre, sokkal jobban, mint legutóbb. Nem hogy felejtett volna, de még okosabb is lett. Lefutószáraztam: mindkét kézre ment mint a doxaóra. Nagyon értelmes, és nagyon nyugodt ló. Kicsit nézegetett néha a távolba, hogy merre vannak a többiek, de nem hisztizett, hogy most nem mehet oda.

Miután végeztünk, jött is pontosan a kovács. Egyedül megbírkózott a feladattal. És legalább nem fázott, míg én hozzáfagytam a reszelőhöz és fogóhoz.

Ahogy távozott, bemenekültem a cserépkályhához pár percre.

Ez alatt a ménes felvágtatott az istállóhoz. Azt a dübörgést... azért 120 patának van hangja. :)

Shelbykém meg ugye ott állt még kikötve. Kicsit forgolódott, hogy szeretne odamenni hozzájuk. Szép türelmesen végig várta míg szabaddá teszem, és nyugodtan nekiindult ki a többihez. Szőke hisztis kanca mivoltához képest mindig meglepődöm az ő nyugodtságán. Bírom a kis komótos, jól megfontolt viselkedését.

Kint jól eljátszott a lippekkel. Tina sokat őszült október óta, de öregségének más nyoma nem nagyon látszik. Kivéve, hogy most már mindig hagyja magát megsimogatni, és nem szalad el ha közelítek.

Shelby még mindig hallgat a nevére, és jön ha hívom, akármivel is van épp elfoglalva.

Estére beengedték őket az istállóba.

Még melegedtem kicsit a kályhánal, aztán irány a busz, majd vonat és uccu haza, az alig 21 fokba.

Cserépkályhát akarooook! :)

Cserkelés

2011-02-16T14:52:00.005+01:00

"Erdőszél. Porhó indult virradóra.
Zizegve száll, mint a futóhomok.
Friss fátylakat borít a régi hóra.
Erre valaki járt már. Friss nyomok."

Áprily Lajos

Maxyval bevetettük magunkat az erdőbe ma. Nagyon nem is váratott magára a siker: 10 perc séta után alighogy rátértünk egy ösvényre két szarvastehenet pillantottunk meg. Át akartak kelni az úton, de mivel észre vettek, inkább visszafordultak fel a hegynek. Maxyt nagyon kellett fogni, nehogy utánuk rohanjon, de mivel okos, és nem ugat, csak figyel, egyből mozdulatlanná tudtunk dermedni, így a szarvasok nem mentek messzire. Még percekig mutogatták magukat a közelben. Miután eltávolodtak, folytattuk utunkat. Maxyt nem engedtem a friss nyomon, ezért felháborodva és izgatottan horkantgatott arra, amerre a szarvasok eltűntek.
Tovább mentünk Csillebérc felé, de aztán egy pár napja kiszemelt váltón felkaptattunk a hegyre és jó sok friss nyomot leltünk: vaddisznót és szarvast is.
Az ösvényeken pedig különféle kis állatok nyomai látszódtak az éjjel hullott hóban: nyest, nyúl stb.

Ez talán egy borz:

Míg baktattunk, azon gondolkoztam, mennyire minimális is az esélye annak, hogy agancsot találjak. Kb. annyi, mint egy tűt megtalálni a szénakazalban.
Jó két és fél órát elvoltunk, jól esett a mozgás a friss levegőn.

Shelby lassan 3 éves lesz

2011-01-27T13:07:00.001+01:00

Az új év első "lovaglása"

2011-01-01T17:35:00.007+01:00

Az évet a munkahelyen búcsúztattam. Onnan hazasiettem, aztán ki a lóhoz. Ez mondjuk nem volt ilyen egyszerű, de inkább nem részletezem (azt a bezabálós, refluxos, gyomorbajos mindenemet :( ).

Valami csoda folytán elég jó volt a tömegközlekedés, nem fagytam teljesen oda a HÉV-megállóba.

Lényegében a menetrend sokban nem különbözött az év utolsó lovaglásától. Míg takarítottam a ló helyét, NauTiLus megjavította egy részét annak, ami Szőke kuckóján leamortizálódott. (A csuda fólia még mindig jól bírja! :) )

A lovaglás előkészületeinél Szőke most szépen adta a lábát, nem fújta fel magát. Futószárazásnál elmaradt a vísítós megugrás.

Nagyon gyanús nekem a ló. A méretes bock-nyereg kicsit póninyeregnek tűnik számomra a hátán, és a hosszabbra állított kengyelbe alig bírom betornászni a lábam. Ha nem nőtt, akkor nemtom mi legyek... A háta is tuti szélesedett. A fotelnál is fotelabb lett. :) Ballagtunk pár kört jobbra-balra (nem nevezném lovaglásnak), de mivel még mindig fagyott a pálya, és csúszós, nem lehetett többet csinálni. De így is jó volt kicsit ücsörögni a hátán.

Az év utolsó lovaglása

2010-12-30T17:25:00.002+01:00

Szőkét mostanában csak a pályán szoktam megfuttatni futószárazás helyett. Az időjárási körülmények, és a fagyott talaj miatt másra most nem vagyok kapható.
De ma kivételt tettem. Mivel pont egy hónapja ültem utóljára a lovon, gondoltam azért egy kicsit csak fel kellene ülni.
Első körben kitakarítottam a karámot, aztán beengedtem Szőkét a pályára, és lépés-ügetésben megmozgattam, majd kikötöttem a nyergelőhelyre, és hoztam a cuccot. Majdnem nem tudtam kiszedni a nyergemet a nyergesből, mert a lakat befagyott vagy valami olyasmi, elég sokat kellett lehelni, hogy kinyíljon. De végül sikerült. Közben Szőke valami kajamaradékot eszegetett a kikötőnél. Lepucoltam, a lábfeladáson összevitatkoztunk, mert szerinte evés közben hagyjam a hátulját, szerintem meg nem hagyom. Én győztem. Gondolta akkor kitol velem nyergelésnél. Már azt hittem, kihízta a hevedert, mikor kénytelen volt kiengedni a bent tartott levegőt, ha közben enni akart. Szóval a köv. falatnál hirtelen 10 cm-vel összement a ló, és máris jó lett a heveder. Kis hülye.
Felszerszámoztam. Gondoltam, lefutószárazom egy kicsit, bár már mozgott a pályán. Ahogy elengedtem körre, visított és ugrott egyet, aztán hirtelen belassult, mert rájött, hogy már 10 perce mozgott és kiugrálhatta magát, így kár tovább erőlködni. :) Ezután konszolidáltan tette a dolgát. Nagyon szépen dolgozott mindkét kézre. Leakasztottam hát a futószárat és készültem felkászálódni rá. Hm. A hójáró bakancsom nem fért a kengyelbe, így gyorsan cipőt váltottam, és újra nekiveselkedtem.
Sikeresen felültem. Kivételesen Szőke nem akart egyből elindulni, ahogy ráültem. Hátra nézett olyan kérdő tekintettel a szemében, hogy "tuti ezt akarod, kell ez még nekünk ma?". Bólintottam, naná, menjük pár kört. Úgyhogy szépen lassan elindult a lóállat. Mentünk mindkét kézre párt kört, végigmentünk a szlalomon, kértem hátralépést. Úgy ment, mintha csak tegnap ültem volna rajta.
Meg voltam elégedve a mai munkánkkal. Megjutalmaztam almával, répával és elbúcsúztam. Kockára fagyva hazatértem.
Legközelebb már csak jövőre ülök fel rá.

Karácsony

2010-12-24T16:32:00.003+01:00

Nem bánom, hogy elolvadt a hó, és sütött a Nap. Fehér karácsony már rég volt, de hogy őszinte legyek, nekem nem is hiányzik. Kifejezetten jól esett ma, hogy a meleg lakásból kilépve egy szál ingben sem fáztam.
A karácsonyfa szépen virít idebent, és elég sok jó ajándék került alá. A hasunkba meg sok finom sütemény, szaloncukor, miegyéb. A szobát beillatozza a szegfűszeggel díszített narancs.
A teny.felügyelő is megörvendeztetett karácsony előtt egy nappal Shelby csikóbélyegzési jegyzőkönyvével, így már igényelhetem a lóútlevelét. Nem alap útlevelet igényelek, hanem származási laposat. Eddig nem tudtam Shelby apjának, 4294 Bocfölde-10 Dollárnak a teljes származását. Az anyai oldal hiányzott. Gondoltam így majd megtudom, meg jobb szeretem, ha minden benne van egy útlevélben.
De ma nagy öröm ért, ami kerekké tette a karácsonyomat. Egy kedves lány küldött jó pár csikó, -és kancaszármazást, és ezek közt ott figyelt Dollár papírja is, mivel most náluk van felállítva. Egy pillanatra ledöbbentem, hogy már megint egy olyan kendersörényű sárga származása került a kezembe, akinek apja fekete, anyja pej. De ahogy végig mentem a 4. ősi sorig az ősökön, szerencsére akadt az anyai és apai oldalán is több sárga, némelyik kender sörénnyel. Szóval megnyugodtam.
Dollár a Nukleusz-állományt képviseli. 4 ősi sorában egyetlen idegen név sem lelhető fel. Bár már heréltként sokra nem megy vele Shelby, de parádés a származása, amit szerintem a rendkívül jó idegrendszere is tükröz. Egyesíti magában a legjobb hazai tenyészetekből származó ősöket: Gölle, Toponár, Bocfölde, Bogyoszló. :)
4294 Bocfölde-10 Dollár és származása

Minden kedves blogolvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

A vaddisznók nem hazudnak

2010-12-18T16:25:00.002+01:00

A vaddisznók jól érezték, mi vár rájuk. Nagyon hideg van, és én egyre jobban utálom a telet. De azért optimista vagyok:

"A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el."
	Hal Borland

A nagy téli hidegek közepette sikerült elintézni Shelby lesütését is, úgyhogy most már ő is bekerült a rendszerbe. Viszont a téli lólátogatást mindinkább halasztom, holott hétvégére lovas szánozni invitáltak.

Közelgő téli hidegek

2010-10-28T18:52:00.003+02:00

Nekem hiába mondják a meleget ellenzők, hogy a hideg ellen legalább lehet védekezni több réteg ruhával, hát én pakolhatok magamra akármennyit, akkor is fázom. Szóval inkább legyen 30 fok!
Szőke is belelendült a téli tartalékok felhalmozásába. Ahogy vezettem ki a karámból és ránéztem a ló árnyékára, egy pillanatra frászt kaptam, mert az árnyék lényegében egy irdatlan nagy hasból állt, ami hirtelen természetellenesnek tűnt. Mintha egy léggömböt vezettem volna magam mellett.
Fent a lókikötőnél jobban megnéztem a jószágot. 2 nap alatt akkora zsírréteggel növelte a hasát, hogy pucolásnál hullámzik az egész. A macibundája is nőtt, szóval ő aztán biztos nem fázik.
A nagy has fokozza a lustaságot, így nem rohant el a pályán, de azért sikerült rávenni némi vágtára.
Szerintem a vaddisznók szokatlan viselkedése nagyon komoly telet jelez előre. Az életben még olyan nem volt, hogy szeptember közepén bejöjjenek az utcába. Eddig mindig csak akkor jöttek, mikor már javában zajlott a tél, hó volt stb. Most meg... Minden napos, hogy feltúrják a járdát, a járdaköveket odébb taszigálják.
Ma délután, még igencsak világosban vittük hátra anyuval Maxyt az utca végére sétálni. A kutya egyből szagot fogott, és elindult az ösvényen az erdő felé. Erre lejjebb pillantottam az ösvényre, és láttam eliszkolni egy kisebb méretű vaddisznót. Biztos valami fiatal állat lehetett. Maxy utána iramodott, de az már árkon-bokron túl volt. Így nem volt mitől tartani. Vissza is hívtam Maxyt, de látszott rajta, hogy nagyon szeretne a nyomába eredni a furcsa szerzetnek. Nézett rám, hogy menjünk már utána, de hát inkább visszatartottam.
Ha már ilyen korán bejönnek, ott szerintem gond van, vagy lesz. Kevés a kajájuk, túl vannak szaporodva, és nagyon hideg lesz a tél.

Színes levelek hava a Balatonnál

2010-10-18T21:18:00.008+02:00

A kockás favágóing nélkülözhetetlen kelléke a lovasembernek, csakúgy, mint a fölé vett meleg pulóver és mellény, ha az elmaradt vénasszonyok nyara helyett hirtelen beköszöntött tél eleji időjárást túl akarja élni. Ezen holmikat és a bélelt bakancsot nem nélkülözve érkeztem meg pénteken Balatonszőlősre. De még így is szokatlan volt ez a nagy hideg, bár Józsi már telefonba taglalta, hogy befagy az ember segge odakinn, mert már deresedik a fű reggel és zimoj van e. Viszont az istállóval szembeni domboldal gyönyörű színekben pompázott.
Valóban hideg volt. A lovászlakban azonban néha odasettenkedtem a cserépkályhához melegedni. A fogadóban már kevésbé volt kellemes a hőmérséklet. De pár nap alatt mindenhez hozzá lehet szokni. Pénteken konstatáltam, hogy Shelby kezd egy plüsshordóhoz hasonlítani: jól beszőrösödött és széltében duplájára nőtt. Szombaton reggel egy órás nekikészülődésbe került, hogy kibújjak a takaró alól, mire felmelegítette a kis hősugárzó a szobát. Örültem, hogy nem neveztem a terepversenyre. Mekkora ciki lett volna azért nem indulni, mert nincs lelkierőm kibújni a hidegbe...
Miután nagy nehezen kikászálódtam és felöltöttem a sok-sok réteg ruhát, felcammogtam az istállóhoz. Előttem az úton valami erdei állat szaladt át, tán nyest lehetett.
Persze a lovak a 30 hektár túlfelében voltak, így húsz perces kutyagolás árán sikerült bevezetni Shelbyt a legelőről. Aranyos volt most is, mert odajött és tartotta a fejét, hogy rátegyem a kötőféket. Megpucolgattam, lefutószáraztam aztán mehetett vissza a többiekhez. Nem egy idegbeteg ló, az tény, de hogy ennyire túl nyugodt legyen... Simán tojik a többiekre konkrétan. A délutánt a legelőn töltöttem és figyeltem őket. Shelby totál kiszakadva legelt a csapattól (nem különben Robi, a másik hidegvérű csikó). Míg a ménes haladt ide-oda, ezek nem izgatták magukat és nyugton elvoltak jó messze a többiektől. A marhák jóval összetartóbbak. Azok el nem szakadnak egymástól, mindent együtt csinálnak, inni is egyszerre isznak, kivéve Cimbalmos Sanyi antiszociális tehenét, ami teljesen máshol van, mint az összes többi. Ő egy tisztavérű magyar tarka, ellenben a többiek limousin és limousin-magyar tarka mixek.
A nap fénypontja kétség kívül a füredi Lucifer pizzériából rendelt gyros tál volt. Sosem okoz csalódást. Ajánlom mindenkinek amúgy a Lucifert, a pizzájuk is jó.Másnap szintén lefutószáraztam Shelbyt, azután behoztam a szintén kikerekedett Bárót, és kimentünk terepre. Azért bírom ezeket a lovakat. Olykor (sőt elég gyakran) egy hónapnyi szünet után ülünk rájuk, és úgy mennek, mint a doxaóra. Báróval is ez volt a helyzet, utóljára én ültem rajta egy hónapja. Kicsivel élénkebb volt, de abszolút jól kontrollálható. Lerobogtunk az Evetes-völgybe, konstatáltuk, hogy a hidat elmosta lényegében a patak, és a sorompó még mindig zárva van, így visszarobogtunk. Az esőzések a partoldalról hordtak némi földet a lemurvázott erdei útra, és a falevelek is puha terítőt vontak rá, így már lehetett menni. Báró száguldott is felfelé azzal az érdekes de igen kényelmes vágtájával. Nagyon jó volt. Szerencsém volt, mert délelőtt még jó idő volt a lovaglásra, de délutánra zordon szél kezdett fújni, ami a csontomig hatolt. A 3 réteg ruhámra felvettem még a szélhatlan dzsekimet is, és így mentem egy kicsit fotózni a legelőre. Meglepődve tapasztaltam, hogy kis lovamnak kinyílt a csipája, és ha úgy van, akkor osztja a társaságot. Hát ezért nem láttam rajta újabb féknyomokat: vagy elkülönül a többitől, vagy inkább ő osztja a pofonokat.
Ma reggel jött Almádiból Kokó kovács Shelbyhez. Nagyon sok dolga nem volt vele, igen jó patája van az állatnak. És mikor Kokó meglátta Shelbyt, azt mondta: "Ez a ló 2 és fél éves, és már ekkora fara van? Mekkora lesz négy évesen!?"
Pedig ő aztán hozzá lehet szokva a faros lovakhoz, hiszen több Karesz-csikó lelkes gazdája.
Minden esetre hízott a májam. Érdekes amúgy ez a Shelby gyerek, mert annyira sűrű és arányos, hogy nem mutat nagyot, de ha a centi nem hazudik, akkor marmagassága 5 cm-vel van elmaradva az anyjától (bottal), övmérete pedig most akkora, mint Szőkének tavaly nyáron!
Jövő hónapban ha minden igaz, jön a tenyésztési felügyelő lesütni a csikómat. Ilyen hidegekben sok kedvem nincsen lemenni, de azért ezen jeles alkalomnál szeretnék ott lenni.
Összes képeim itt figyelnek.

Vasárnap a Kincsem Parkban

2010-10-13T19:46:00.007+02:00

Vasárnap kimentem lovagolni a Kincsem Parkba. Na persze nem versenyben, isten őrizz. Csupán Ati barátom kért meg, hogy próbáljam ki az eladásra szánt ügetőlovát, Ivory Boy-t.
Ivory Boy egy elég nagy termetű 8 éves pej herélt. A lókikötőnél kissé ideges volt, és mikor Ati megkérdezte, kérek-e gerincvédőt, kezdtem izgulni, hogy ebből mi lesz. Mivel mostanában adrenalinfüggő lettem, nem kértem. Majd lesz valami...
Hátrasétáltunk "Bojszival" a Jurassicba. A lovaglópálya foglalt volt, de mellette a gyepen a két futószáras kör területe szabad. Ati ült fel előbb, hogy bemutassa mire számítsak. Lovagolt egy kicsit a futószáras körökön, aztán ment egy nagy kört vele a Jurassic tréningkörén. A futószáras körnél kényelmetlennek látszott a ló mozgása, és eléggé rohant. Aztán ahogy a tréningkörön megnyúlt ügetésben, na az nem volt semmi. Olyan szépen mozdult, mint valami díjló. Kezdtem kedvet kapni a felüléshez.
Hamarosan felmásztam a nyeregbe. Ezek a magas lovak...
A lovaglószár rövidsége folytán alkalmatlan volt komolyabb lovaglásra. Bojszi a lovagolatlansága miatt és ügető versenyló mivoltából fakadóan a fejét nagyon fent hordja, mintha folyton fel lenne "csekkolva", és jobb kézre nehezebben lovagolható. Mivel a versenyeket bal kézre futják, az az oldala az erősebb.
Lovagoltam a körökön, és apró igazításból levette, hogy nem kell kirohanni a világból, ha ügetünk. Bal kézre nagyon kényelmes volt, jobb kézre nem. De ezt tornáztatással, ívek, körök lovaglásával szerintem hamar lehet orvosolni, és jó hobbiló válhat belőle. Jámbor és puha szájú.
Arról is beszéltünk, hogy ha netán nem kel el a ló szilveszterig, akkor esetleg indulhatna ügetőlovaglásban, netán még velem is. Bár aznap elvileg dolgoznék, de azon még lehet változtatni. :)
Mire végeztünk mindennel, elkezdődött a galopp-versenynap. Nosza, gondoltam, ha már ott vagyok, akkor maradok néhány futam erejéig. Különösen, hogy aznap futották a Kállai Pál Emlékverseny - Budapesti Díjat.
Elég jól telt a nap, séta a jártató és a pálya közt, lovak a jártatóban, zsokék a jártatóban, színes forgatag, szép idő, jó hangulat, sok ismerős. Tartottam magam az alapelvhez, miszerint szigorúan egy futamban fogadok alaptétre, kevés kockázattal. A 6. futam lovai a jártatóban. Kinéztem egy sötétpej lovat. Nyaka vastag, erőteljes, fara kerek, mint egy quarter-é. Na mondtam, ez az én lovam, szerelem első látásra. Helyre fogadtam rá. Aztán láttam csak, hogy ő a futam favoritja. Egyetlen a neve, 3 éves pej mén, és megnyerte a futamot. Így visszanyertem a feltett pénzt.A 9. futam volt a Kállai Pál Emlékverseny. Ezt a futamot a 4 éves sárga mén Makaam nyerte, Ribárszki Sándor idomítottja.A pályának új igazgatója van Haál Gábor személyében.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de érezhetően javult a közönség színvonala, mióta utoljára kint voltam, a büfé színvonala is emelkedett az árak pedig csökkentek, és állítólag a lótulajdonosok is megkapják a pénznyereményeket időben. A Panoráma Étterembe egyszerű halandó is beteheti a lábát (kulturált öltözékben!), nem csak a maffiás emberek, mint korábban a Fetó-időszakban. Szóval abszolút pozitív élményekkel tértem haza.
Lőttem pár képet, bár totál elszoktam a galopplovak fotózásától, így sajna kevés jó kép lett.

Az élet apró örömei

2010-10-04T19:43:00.005+02:00

Múlt héten sikerült beletemetkeznem a munkába és a lovazásba. Jól is esett a sok agymunka, a jó hangulatú csokizással eltelt műszakok, a minden izmomat átmozgató lovaglások Szőkével. Tegnap anyut is sikerült könnyedén rávenni, hogy menjünk el egy kicsit a kutyával az erdőbe sétálni. Itt nálunk messzire nem kell menni, hogy vadak nyomára bukkanjunk, hiszen az utcánk végét, sőt már az utcát is vaddisznók túrják fel minden este. (Nem kicsit lehetnek túlszaporodva). Az erdőben is volt bőven túrás, és sok-sok szarvasnyom is akadt. Maxy pedig élvezettel szaladgált és követte a számára érdekes szagnyomkat. Öröm volt nézni.
Ma a lóhoz menet elkezdtem vadászni a Lovas Nemzet októberi számát, de 3 újságosnál sikertelenül jártam. Sebaj, majd talán hazafelé egy negyediknél... Szőkicsék most egy új nagy fűvel borított legelőrészen vannak, teljes megelégedésemre, hogy a lóról már ne is beszéljek.
Igazából nem tudtam mit kezdjek ma vele. Ezért eldöntöttem, ha zárva lesz a nyerges, akkor boronálunk, ha nyitva lesz, akkor lovagolunk. Nyitva volt. Mikor legutóbb kint voltam, átpucoltam nyeregszappannal a holmimat, és átkentem méhviaszos bőrápolóval. Ezek után ma extra kényelmetes érzést nyújtott a nyereg, élmény volt benne lovagolni, pláne hogy mindehez Szőke is abszolút partner volt. Kiürültek a pályáról az akadályok. Gondolom lekerültek az új tereppályára, amit majd talán legközelebb én is kipróbálok. Úgy döntöttem, vegyük elő a patanyomfigurákat, ha már így adódott. Az összes patanyomfigurát lelovagoltuk, ami csak létezik, és Szőke olyan engedelmesen, precízen és lendületesen ment, ahogy csak egy ló mehet. Szuper volt.
Mostanában volt itt az ideje beadatni a herpeszoltást és megejteni a kötelező éves vérvételt. Kicsit izgultam, hogy ne nagyon húzodjon el a dolog, ahogy az már általában lenni szokott, ha kevésbé fontos állatorvosi beavatkozásról van szó. Kissé félve hívtam fel az állatorvost, hogy mikor tudna jönni, de igyekeztem szuggerálni magamba, hogy minél hamarabb legyen. Másfél óra múlva megérkezett az állatorvos, beadta az oltást, levette a vért. Szeretem, mikor úgy mennek a dolgok, mint a karikacsapás! :) Hát ha holnap kedvenc kovácsom is így jönne... (Bár esni fog az eső, ami hátráltató tényező lehet). Míg a dokira vártunk, Szőke megkapta a szokásos körteadagját. Élmény nézni, milyen jóízűen nyammog és nyáladzik a finom falatokon.
Miután mindent elrendeztem körülötte, visszaengedtem a legelőre. Vidám vágtában robogott tova: úgy látszik, ő is elégedett az új legelővel.
Hazafelé menet leszálltam a buszról, hogy hátha a Kosztolányin az újságosnál ott van már a lap, és ha már ennyi fáradtságot rászánok, hogy leszállok a buszról, akkor már tényleg megérdemlem, hogy még ma kézbe kapjam. Fáradozásomat siker koronázta. Azt eddig is tudtam, hogy címlapon lesznek a hidegvérűek, konkrétabban Jano barátunk Quatro-Uval párosa, de hogy négy teljes oldalon hozzák a hidegvérűs találkozó kapcsán velem készült interjút, az nagyon nagy öröm. A cikket Dé 5 fotója ékesíti, és persze a címlapkép is az ő felvétele. :)

Az jutott eszembe...

2010-09-26T15:31:00.005+02:00

"Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe."
	Wass Albert

Esős balatoni leruccanás

2010-09-13T20:26:00.014+02:00

Pénteken lementünk Balatonra szüleimmel. Ha már a 2 napig ömlő eső miatt értelmes dolgot nem nagyon lehetett csinálni, legalább a napi füredi hamburgerezés biztosított volt. Illetve egy nagy sétát tettem szombaton a szemerkélő esőben a szőlősben, és rengeteg sok irgalmatlan nagy szarvasbika-nyomokat láttam eközben.
A nyomkeresést olykor gombászásra váltottam, és a szupermakrót teszteltem a gépemen. Érdekesebb lett volna, ha nem egyedül kell mennem, hanem olyan valakivel, aki szintén kedvét leli egy kis esős szarvaslessel egybekötött sétában...

Persze pénteken megérkezéskor első dolgom volt megnézni Shelbyt. Anyu is elkísért. Ahogy közelítettünk a legelőn a lovakhoz, Shelby volt az egyetlen, aki megindult felénk, amint észre vett. Megint sokat erősödött, kezd lóformája lenni. Apu szerint a fara túlméretes a többi testrészéhez képest. Hát, hol ez nől rajta, hol az, mire majd eléri a végleges formáját és méretét. A patáit, csontozatát nézve, meg az irdatlan farméretet, jóval nagyobb lesz, mint az anyja. Szerintem majd olyan Karesz-forma lesz.

A lovak most már az egész 30 hektárt birtokolják, bár inkább a jobb oldali térfélen tartózkodnak, ahol a lucernások vannak. Oda pedig úgy jutnak el mellőzve a rendes hidat, hogy a térelválasztóként szolgáló patakot átugorják. Ettől van az, hogy itt minden ló jól ugrik, és nem ijed meg, ha bármi akadály kerül elé terepen. Itt aztán hízhatnak mint a disznó. A felduzzadt tehéncsorda pedig főleg a bal oldalon van, amit már ugyan lelelgeltek a lovak, de a fű a sok esőtől nagyon jól nő, és olyan dús, hogy az ember majd elesik benne.
Mivel a szüntelen péntek-szombati esőktől bakancsmarasztaló dágvány lett, érdemi foglalkozásban nem részesült ifjabbik lovam.
Ellenben vasárnap végre elállt az eső, és szülőileg átautóztunk Tihanyba megnézni a szüreti felvonulást.
Elég színes volt a szüreti forgatag. Volt három szőlősi fogat is. Az egyik András "fekete" párosa, a másik Rádócziék hidegvérű fogata: természetesen két sárga, és az egyikük tipikus, hamisítatlan Karesz-csikó. Egyébként a felvonulás legnyugodtabb fogata címet simán elnyerték tőlem, de hát a vér nem válik vízzé. És volt egy sodrott fogat is, akik az erdőn dolgoznak "civilben".
Ezen kívül voltak arabok, lippek, és még több sodrottak.
Az apátsághoz vonult fel a menet. Felmásztunk oda anyuval, apu meg hazament (onnan meg el horgászni), mivel mi meghívást kaptunk a visszaútra András fogatára.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha a tihanyi Visszhang-domb sétányán fogok fogatozni, de most ez is megtörtént. A hazaút kissé gyötrelmesen indult, mivel az előttünk haladó huszárok minden kocsmánál megálltak inni... De miután beelőztük őket, már nem volt gond. A kocsin utazó borrend-hölgyeket lefuvaroztuk a Belső-tóhoz, ahol a bált tartották. Aztán uccu haza.
Ma reggel gondoltam kihasználom, hogy süt a Nap, és kivételesen nem ömlik az eső: elmentem lovagolni. Józsi volt olyan aranyos, és behozta nekem a kiszemelt lovat a legelőről, ahova csak gumicsizmában lehet lejutni. Vagyis le lehet bakancsban is, csak nem érdemes.
A kiszemelt ló a 8 éves sárga hókás herélt Báró volt. Múltkor Edit lovagolt rajta. Először Pompást akartam választani, de ő elhagyta az egyik vasát, így az ugrott.
Báró alkatából eddig is arra következtettem, hogy valami agyontelivérezett félvér származék lehet. Jó hosszú lábakon áll, kb. 168 magas bottal, így elég jól le kellett eresztenem a kengyelt, hogy valahogy felmásszam rá (nem szeretem a magas lovakat). A hosszú lábak egy elég vékonyka testben folytatódnak, szálkás izmokkal, telivéres farral.
Phű, nagyon fura volt a vékony test a fotelhátú Szőkém után. (Nem szeretem a vékonyka lovakat sem.)
Báró lépése csiga, ügetése az olyan, amilyennek épp akarom. Jobb kézre kényelmesen ültet, balra rázós. Elmerészkedtem a szőlős felé, ahol reggel olyan bikabőgés volt, hogy majd betojtam, mikor mentem fel a lovakhoz. Aztán mielőtt elértem volna a szőlőbe, lekanyarodtam a birtok hátsó része felé vezető útra. Itt végignyargaltam a kerítés mellett, el egészen majdnem a füredi útig, de ott a szokásos kis helyen,- ahol annó tizensok éve életemben először vágtáztam,- felkanyarodtam a Nagy-mező felé, és vágtát kértem Bárótól. Én még ilyen vágtát nem éltem, pedig ültem már több mint 80 lovon. Báró az repült, akkora vágtaugrásokkal, mint valami gazella, olyan volt, mint ha nem is érné a lába a földet. Úgy nyúlt a ló előre, hogy nagyon. És kényelmes volt. Ha ebben a lóban nincs telivér, akkor megeszem a bakancsom. Felértünk az erdőbe, itt ügettünk tovább. Majd ahogy kiértünk a Nagy-mezőre, újra vágtára fogtam, amihez elég nála egy cuppantás.
A nyílt téren folyton balra tört. Ezért visszavettem ügetésbe, lépésbe, elrendeztem, újra vágtát kértem. Immár egyenesen haladtunk előre. Piszok jó a ló, sebváltó is van rajta. Egy cuppantás 3-as, két cuppantás négyes, három cuppantás 5-ös. Baromira tetszett, hogy mindig annyit megy, amennyit kérek tőle. És ez a mozgás. Tinánál éreztem mindig, hogy szedi a lábait és halad. Bárónál nem éreztem, hogy mint mozdul, csak suhant el mellettünk a táj, és mintha repülő szőnyegen ültem volna. Még ilyen lovat... Arról nem is beszélve, hogy lépésben laza száron olyan karikába hajló nyakkal megy, hogy még így sose ment ló alattam. Mint valami díjló.
A Nagy-mezőről folytattuk utunkat az Evetes-völgybe. Gondoltam ennyi lovaglás épp elég, itt szépen visszakanyargok az Evetes túloldalán a szőlő felé és seperc alatt hazaérünk. Aha. Odaértem a hídhoz, ahol elvileg át kellett volna kelni a Hidegkúti-séd fölött. Csakhogy a patak keresztül folyt a híd tetején, ami még nem lett volna gond, mert Báró az átmegy tűzön-vízen, csakhogy az erdészek lezárták a híd előtti sorompót. Kerülni se jobbra, se balra nem lehet. Remek. Visszafordulni nem akartam, gondoltam megyek akkor az ösvényen Hidegkút felé. Talán látunk is valami élőlényt, mert ott régen szarvasok, őzek ugráltak át mindig előttem, mikor Tinával mentem.
De most sehol senki. Üres volt az erdő. Felértünk az ösvényen a hidegkúti kereszteződéshez. Mit ad isten, ott is egy sorompó. Mérlegeltem, hogy átugorjam, vagy megkerüljem azt a vackot. Végül megkerültük, volt hely rá szerencsére. Ezután sikerült egyből a helyes útra rátérni. Nem is tudom, már vagy 4 éve nem jártam erre, de az utakra, ösvényekre teljesen tisztán emlékeztem, így a beépített GPS-em tökéletesen működött.
Hidegkút előtt befordultam a B.Szőlős felé vezető erdei útra. Bekapcsoltam Bárón a hegyikecske-üzemmódot, mert itt van egy kis meredek lépcsőzetes sziklás mászató. Simán felbaktatott, aztán hol ügettünk, hol vágtáztunk a hosszú erdei úton. Ha utunkba került valami leszakadt ág, azt szépen ugrotta. Ismét kereszteződéshez értünk. Választhattam, hogy balra megyek a szőlős felé, ahova az Evetesből kellett volna kilukadni, de kevés a látnivaló, ellenben arrafelé üzekednek elég erőteljesen a bikák, vagy pedig jobbra megyek a kőbánya felé, és nézelődhetek a hangulatos kis szőlőbirtokok környékén. Végül ez utóbbit választottam. Lecsorogtunk egész a falu széléig. Ismét választanom kellett, hogy átvágok egyből a hegyen, és a lovardához jutok, vagy megyek még egy kicsit a falu széli nyaralóknál és eljutok a régi istálló feletti rétig. Ez utóbbit választottam, mert amúgy is meg akartam nézni a rétet, mert érdekel bizonyos szempontokból.
Báró eddig elég jól viselte a magányos lovaglást, holott ő mindig csak úgy megy terepre, hogy vezetőló mögött. Most kezdett csak ficeregni és türelmetlenkedni, hogy mikor érünk már haza. Ezért a nyaralóknál megijedt egy bácsitól, majd egy felreppenő fácántól, de ezt is elég kulturáltan tette. Ennyi volt az össz hiszti, meggyőztem, hogy bírja ki még egy kicsit, már hazafelé tartunk.
Odaértem a réthez. Hát, jó régen volt, mikor Szőke ott nyargalt szabadon, mikor kivittem legelni.
Végigbattyogtunk a régi istállóig. Ott viszont gebasz volt.
Az út, ami felvezet az új istállóhoz, járhatatlan lett, mert keresztbe fordult rajta egy betonszállító kamion, ami az épülő fedeleshez vitte az anyagot. Olyan szinten állta el az utat, hogy egy bolha nem fért el mellette.
Vártam egy kicsit, hogy megoldódik-e a gond, de mivel nem, ezért visszafordultam a lóval a nyaralók felé, hogy átvágjak a gerincen, és a hegy túloldalán ereszkedjek le az új istállóhoz. Szerencsére a nagyon bőgő szarvasok már elmentek valamerre, így szép nyugodtan hazaértünk. Az egy órásra tervezett terepből lett három.
Ezután hazajöttünk.
Összes képek itt.

Fogreszelés bódulatban

2010-09-02T20:48:00.004+02:00

Kihasználva a szabadnapot és a viszonylag szép időt, természetesen kimentem Szőkéhez. Tegnap-tegnapelőttre volt megbeszélve, hogy jön a lódoktor fogat reszelni, de a szutyok idő miatt ez elmaradt. Aztán hogy mikor jön, ki tudja.
Lelovagoltam Szőkét, majd visszavittem a legelőre. Érdekes módon Szőke nemhogy elbóklászott volna valamerre, de inkább jött a nyomomban, és ki akart jönni utánam. Én viszont becsuktam az orra előtt a "kaput", de még gondoltam tépkedek neki egy kis füvet. Ekkor jött a telefon, hogy vigyem vissza a dombra, mert megérkezett a doki. Úgyhogy gyorsan bementem a karámba, Szőke már dugta is a fejét a kantárba és szépen jött velem kifelé.
Feri doki már tankolta a bódítót a fecskendőbe, aztán első pöccre eltalálta a nem kis zsírréteg alatt rejtőző vénát. Alig volt anyag a fecsiben, de Szőke az fél perc alatt bebambult olyan szinten, amit még a doki sose tapasztalt. Direkt kevesebbet adott neki, mert állítólag a zsíros lovak zsírrétege gyorsan felszívja a hatóanyagot, és onnan lassabban ürül ki. Még azt is gondolta, hogy kevés lesz majd a lónak ennyi, és netán mocorog, mikor elkezdi reszelni a fogát. Ezzel szemben kapásból majdnem felborult az állat, olyannyira hatott a szer. Aztán sikerült négy lábon stabilizálni, bár elég ingatag volt, és olykor kapott egy-egy pofont, mielőtt teljesen elhagyta volna magát. Ezután nagy nehezen bekínlódta a szájába a terpesztőt. Alig lehetett szétfeszegetni a száját.
Nekem kellett tartani a fejét. Rohadt nehéz feje van, sztem holnapra mozdítani se tudom majd a jobbomat. Feri doki meg nekiállt reszelni. Nem kézi, hanem gépi reszelővel. Vagy 20 percig tartott a művelet, mivel igencsak rossz állapotban voltak Szőke fogai, fiatal kora ellenére. A fogak széle túlnőtt, élessé vált, bár a kondícióján ebből semmi nem látszott. Nagyon jó takarmányhasznosító. Állítólag alkati sajátosság, hogy egy lónak már ilyen fiatalon reszelni kell, vagy más ló pl. egész életében elvan enélkül. De állítólag a hidegvérűek hajlamosabbak rosszul koptatni a fogaikat. Persze mert úgy zabálnak, meg szinte rágás nélkül... Mondjuk szerintem egy lónál se árt, ha évente megnézik a fogait. Elég tré, mikor valaki akkor kezd gyanakodni fogproblémákra, amikor a lova már csontkollekció.
Szóval Szőke fogai jól megreszelődtek. Aztán vissza forgattuk őt a lókikötőhöz. Erősen támogatni kellett, mert minden irányba dőlni akart. Jól kikötöttük, hogy tartsák a kötelek, és még ezután kapott egy tetanusz és egy lóinfluenza elleni szurit is, hogy letudjuk azt is.
Eközben Szőke előrefelé lógatta a nyelvét ki a szájából. A bibi csak az volt, hogy rá is harapott. Na gyorsan ki kellett szabadítani, mert már kékült a nyelve. A doki visszapofozta bele a vérkeringést, és ezután oldalra lógattuk ki neki. Szőke szinte semmit nem érzékelt az egészből.
Bár tíz perc múlva már a faroklóbálási funkciója kezdett visszatérni, majd a bőrrezegtető légyelhajtós reakció is működésbe lépett. Stabilizálódott négy lábon, már nem akart annyira dőlni. Legkésőbb a fejen lévő funkciók tértek vissza. Egy adag nyelvpofozási rituálé után kezdte érzékelni, hogy valami kilóg a szájából, és esetleg beljebb kéne húzni.
Egy óra múlva már tudta forgatni a fejét is, és mikor mellette álltam, tanácstalanul böködött az orrával, hogy mármeg mi a fene történt/történik? Időközben azért többször bealudt, szüneteltetve a légyelhajtó funkciókat, majd némi orrpöckölés után megint magához tért.
Két óra múlva már izgett-mozgott és követelte, hogy enni akar. Gondoltam, mielőtt beengedem a helyére, sétálok egy kört a pályán vele. Hát, öh, fogni kellett a fejét, és kissé ingatagon, óvatosan emelte a lábait, úgyhogy kapott még 20 perc pihit a lókikötőnél. De sokat javított rajta a séta, már tekergette magát és kapart, hgy most már aztán tényleg enni akar. Sétáltunk még egy kört a pályán, és mivel törtetett volna minden egyes fűcsomó felé, detoxikáltnak tekintettem és beeresztettem a helyére. Rávetette magát a szénára, majd kiköpte az első harapás kaját, meg a másodikat is. Látszott, hogy érzi, valami szokatlan. De újra nekiveselkedett, és nagy nyáladzás, cuppogás, csámcsogás közepette jóízűen zabálni kezdett. :)

Boldogságunk voltaképpen, jó ló hátán van csak éppen...

2010-08-27T20:31:00.003+02:00

Tegnap olyan felemás napunk volt Szőkével, vagyis nehezen indult, aztán a pályán lovaglás közben minden helyre billent. Szőke beérett. Nem, nem tud semmi különöset, nem megy piaffe-ban, nem passage-ozik stb, csak arra a szintre fejlődött, amiről nekem megvolt az elképzelésem, hogy mit akarok, hogy működjön a lovam. Lényegében nevetségesen egyszerű a dolog. Laza száron jó lendületesen lovagoltunk íveket, köröket, és mindig pontosan oda ment, ahova épp gondoltam. Aztán kivettem a lábam a kengyelből és pár körön át csak vitettem magam láblógázva. Jól esett ez a nagy nyugalmas séta, a lelki állapotomnak valóságos gyógyír. Szóval terápiás lovaglásra is használom már az állatot.
Ma már sokkal jobban indult a nap, a lovaglás meg ugyanolyan jó volt. Bár kicsit lustácskán ment a Szösz, de nem bántam, mert bennem se volt nagy mehetnék. Egyszerűen jól esett megint elücsörögni rajta. Olyan jól sikerült a mai terápia, hogy majdnem bealudtam a hátán. Ő is mélyre lógatta a fejét, és le-lecsukódó szempillával sétált velem. Kellenek az ilyen pillanatok.

Jó tett helyébe...

2010-08-26T20:40:00.002+02:00

jót NE várj.
És ha ide kiírnám ami kikívánkozik, lefogadom, hogy még én sértenék meg másokat.
De akkor csak annyit mondok, elegem van az érdekemberekből, elegem van az olyanokból, akik csak akkor hívnak fel, ha épp tanácsot várnak, hogy vajon átb@szta-e őket "xy", elegem van a szorgos kis hangya szerepéből, aki annyit melózik "z" dologgal, hogy az kitesz egy főállást, cserébe egy köszönömöt nem kap, esetleg nagy kegyesen egy darab repi kajakupont, más meg learatja a hasznot.
Azt hiszem, elég volt.

Kézen ugratás és a túlpörgés oka

2010-08-23T19:30:00.003+02:00

Egy nap pihenőt kapott Szőke odabent. Most több oknál fogva is bent lakik pár napja a helyén, és nem kint van a legelőn.
Gondoltam ma kimegyek, rendbe teszem, lemozgatom egy kicsit, és visszacsinálom a normál sörényét.
Bevittem futószárazni a pályára. Jól lefutószárazta magát, mert elszaladt mindenestül, és bakolva, vinnyogva vágtatott körökön keresztül. Szóval nem a pálca végett szaladt annyira Kóspallagon, hanem mert simán teli van a segge. De nagyon. Pedig csak szénázik odabent. Miután kiadta magából az "istállógőzt", rendes futószárazásba kezdtem.
Gondoltam, mivel annyira szereti átugrálni a terepakadályokat (pl. patak, pocsolya), elkezdem ugrani tanítani.
A járóiskolát már ismeri, nagyon ügyesen számítja ki a lépéseket. Gondoltam teszek neki kis X-et, és futószáron hajtom rá. Eszébe nem jut kitérni, szépen megy az akadály közepére. Jellemzően először lekoccolta és romba döntötte az akadályomat, aztán rájött hogy ez így mégse jó, és elkezdett odafigyelni. Végül már nagyon szépen vette az akadályt. Az mondjuk elég vicces volt, hogy míg én pakoltam fel az egyik rudat a bója tetejére, addig ő az orrával lelökte a másikat.
Jól elvoltunk...
A sörényét szétszedni kicsit egyszerűbb volt, mint megcsinálni múlt pénteken. Most már megint a megszokott 11 fonat díszíti a nyakát, amire praktikussági okokból van szükség:
1. így nem gubancolódik össze 2 nap alatt, mint kiengedett állapotában,
2. kiengedett állapotban olyan sűrű a sörénye, hogy szenved tőle ebben a melegben és álló helyben aláizzad,
3. lovaglásnál egyszerűbb a szárkezelés, ha nem lobog össze-vissza a sörénye.

Verseny szubjektív: we are the champions! :)

2010-08-21T21:43:00.006+02:00

Objektívet majd a lovas újságokban olvashattok, itt most az jön, ahogy én belülről láttam a Kóspallagon megrendezett hidegvérűs találkozót és versenyt.
Öt órakor keltünk apuval, fél hétre kint voltunk a lovardában, összeszedtük a cuccot, hétre jött a lószállító. Ilyen lószállítót még nem látott Szőke, ezért 2 percig problémázott, aztán felment, és végig duzzogta az utat. Sose volt még olyan, hogy ne nyúljon a bekészített szénához, hát most ennek is eljött az ideje.
Elég hamar felértünk Kóspallagra, így volt idő helyre hozni az éjjel kissé szétzilált sörényfonatot. 10 perc alatt nem számoltam hány ember jött oda érdeklődni, hogy mit tud, hány éves, mi az ára. Akinek nem élből vágtam rá, hogy nem eladó, annak szerényen annyit mondtam, hogy csak milliós összegekért válnék meg tőle... :)
A pályán hamarosan peregni kezdtek az események: a fogatosok bevonulása után volt időm szemrevételezni a pályát. Namost ez nem sík terep volt, hanem dombról le, dombra fel is kellett lovagolni, illetve hát a fogatosoknak hajtani. A domb aljában keresztül folyt egy kis ér. Az is mint természetes akadály szerepet kapott a pályaépítés során.
Számomra nagyon gyorsan eltelt az idő, lement a fogatverseny és már szólították is a lovasokat a pályára.
Szőke tök nyugodtan baktatott el a pályáig, aztán ott tepert. Hol léptünk, hol ügettünk. Pár kört megtettünk mire jöttek a többiek és akkor sikerült megállni. De Szőke nagyon fel volt turbózva, talán oka lehetett, hogy vittem rá pálcát, ámbátor ütve nincs, nem fél tőle. Szóval nem igazán értettem. Sajnos csak négyen indultunk ebben a számban, de a verseny az verseny.
Mi voltunk az első indulók.
Szőke egy percig nem lassúzta el a dolgot, irgalmatlan gyors ügetésbe kezdett, azt se értem, hogy sikerült betalálni a kapukba, mert számomra olyan érzés volt, mintha magától követné a pálya vonalvezetését. Talán titokban megtanult olvasni. Szóval robogtunk, aztán lefelé már kapaszkodtam (ez nem volt olyan elegáns lovaglás mint a tavalyi), hogy ne robogjunk ennyire (vitt mint a tököt), így ott egy kicsit lassultunk, ami nem tartott sokáig, mert jött a patak, amit konkrétan átugrattunk, vagyis Szőke ugrott, én meg követtem, aztán begyorsítottunk, felfelé vágtában, és már be is értünk a célba. 11 akadály volt, amit 1 perc 45 mp alatt teljesítettünk verőhiba nélkül (ez alatt a teniszlabdát kell érteni, mert azt lehetett leverni a bóják tetejéről.) Olyan volt mintha hullámvasúton lettünk volna, és nekem nagyon tetszett ez a pálya, még párszor átrobogtam volna rajta tét nélkül, olyan sebességgel ahogy csak a ló akar.
A többieket a pálya széléről néztük végig, és mindenki minimum 10 másodperccel lassabb volt.
A fogatosok díjátadója után jött a mienk. Szőke kapott szép kék szalagot, amitől nem félt, hiába lebegett neki ott a füle körül, én meg serleggel a kezemben is elboldogultam már vele.
Nagyon jól esett a sok drukkolás, gratuláció és önkéntes segítség a ló körül.
Lenyergeltem, rendbe szedtem, néhány gyermeket felpakoltak a hátára. Mint utóbb kiderült, óvatlan pillanatokban simán kérdés/kérés nélkül is, ha éppen nem voltunk 3 méteres körzetben. Vannak bátor emberek, de ilyenek a magyarok. Szerencsére Szőke ezt élvezi, ha sokan körül veszik, és szeretgetik.
Miután őt rendbe tettem, visszakapcsolódtam a versenyekbe. A rönkhúzás végére értem oda. Gábor és Jano lovai vitték a prímet. Jano barátunk Szlovákiából új fogattal érkezett: nemrég vett 2 ardennit a franciáktól, és ugyan még rutintalanok voltak betanítás alatt, nagyon jól mentek.
Hiányzott jó néhány szlovák fogat, de így legalább a magyar versenyzők jobban szerephez juthattak, a laikusoknak pedig azt hiszem, ez jó bemutató volt. Az a megtiszteltetés is ért, hogy a rönkhúzás díjait én adhattam át.
Szünetben széjjel néztem az árusok során: mindent lehetett kapni, ami szem szájnak ingere, és úgy láttam, volt is bőven kereslet. Nem mernék becslésekbe bocsátkozni, de úgy vélem, a tavalyinál többen voltak a látogatók. Helyi erőket idézve "az életben ennyi ember nem volt Kóspallagon".
A szánhúzásnál megismétlődött ami a rönkhúzásnál: Gábor és Jano taroltak. Számomra meglepetés volt Johnny korábbi évekhez képest gyengébb szereplése.
A kevesebb induló miatt hamarabb vége lett a versenyeknek mint tavaly, de így a közönsége egésze is végig kitartott, és ezért jutalmul a pályán nagy kocsikáztatási akcióba kezdtek a fiúk, amit rengetegen ki is használtak a nézők közül. Jó volt látni, hogy mennyien érdeklődnek a hidegvérű lovak meg úgy egyáltalán az egész rendezvény iránt.
Számomra külön öröm, hogy aki tavaly látta Szőkét - beleértve a hidegvérű egyesület elnökét is- mind megjegyezték, hogy Szőke tavaly óta milyen sokat fejlődött, szélesedett, erősödött.
A búcsúzkodások után jött a hazamenetel. Szőke piszok jól érezhette magát, mert nem akaródzott felmenni a lószállítóra. 5 percet rá kellett szánni a felrakásra, és megint duzzogott hazafelé. Nem volt kimondottan jó napja (ezek a nehéz női napok, vagy mittomén), de a győzelemhez kellett, hogy ennyire akarjon menni.
A hangulat nagyon jó volt, örülök, hogy sok ismerőssel találkoztam, és sok új embert megismerhettem.
És bár elátkozott versenynek tűnt kezdve a kényszerű helyszín és időpontváltoztatáson, a hidegvérű egyesületben történt változásokon át, a szlovák versenyzők csekély létszámán túl, hogy az egyéni szoc. problámáimról már ne is beszéljek, azért a fáradozások nem voltak hiábavalók, jól alakult minden, és remélhetőleg jövőre is lesz verseny.

Készülődés

2010-08-19T19:30:00.004+02:00

Tegnap előtt Szőkét kicsit elővettem, már olyan szempontból, hogy aznap egy élesebb D-zablát toltam az arcába, mert a kisasszony mostanában kezdett elkanászodni. Volt a pályán szlalom és egy 3 kapus bójakombináció, két rúd, és egy fahíd. Ezeken gyakoroltunk. A hátralépés nem akart első körben menni, bele kellett nyúlnom a ló szájába, hogy történjen valami. Másodjára már jobban ment. Szlalomoztunk, olykor keresztültaposva egy-egy bóján... A kapus rész az rendben ment. Szőke olykor magától húzott rá a rudakra, így járósikoláztunk is. Most először éreztem, hogy úgy igazán odafigyel a rudakra, és koncentráltan halad át felettük, vigyázva nehogy rájuk lépjen. A hídon először rosszul ment át, de másodjára nem volt gond. Aztán lovaglás után kézen vezetve simán átsétált rajta utánam.
Ma visszakapta az igen lightos vastag kétszer tört zabláját. Bejött a tervem, mert laza száron mentünk és gyönyörűen csinálta a szlalomot, a kapukat, a hátralépés is sokkal jobban ment (a végén már laza száron), a hídon is egyből gond nélkül átmentünk. Szóval ma nagyon elégedett voltam Szőkével. Ha így menne a versenyen, nem kellene min izgulni. De új helyszín, másik környezet, és ki tudja milyen napja lesz neki, meg nekem. Az a lényeg, hogy az adott pillanatban és állapotban hozzuk ki a legjobbat magunkból, az eredmény nem számít. Lehet, hogy ez most csak sokadik helyre lesz elég, de ha jó napunk van, és Szőke tartja magát ahhoz, hogy szeret szerepelni, és közönség előtt jobban megy, akkor még akármi is lehet. :)
Lovaglás után jött a nap nehezebbik része, a farokmosás. Megszenvedtem vele, mire kimostam, kigubancoltam, de szép lett.
Közben Indy rosszul lett és jött az állatorvos. Gondoltam ha már ott van, megnézetem Szőke fogait, mert mostanában mintha kicsit féloldalasan rágna. Mondta is a doki, hogy meg kell reszelni majd a fogait, mert a bal oldalon nagyon élesek. Elvileg jövő héten sort kerítünk erre is.
Vettem ma neki egy saját szénahálót, hogy majd Kóspallag felé nehogy éhen akarjon pusztulni, meg vettem neki és Shelbynek is féreghajtót. Az is hamarosan esedékes lesz. Úgyhogy kész anyagi csőd. De legalább aranyosak és szépek. :)

Szombaton verseny...

2010-08-19T01:13:00.007+02:00

"A versenyzés akkor jó, ha soha nem tudod igazán, mi fog történni."

Kimi Raikönen

Valahogy így állok a szombati hidegvérűs találkozóval azon belül az ügyességi versennyel. Tavaly sem lehetett ilyen szempontból másképp, mégis sikerült másodiknak lenni.

Szőlősön augusztusban is hejdejó!

2010-08-16T19:08:00.016+02:00

Eljött hát a várva-várt hétvége, vagyis az újabb balatonszőlősi csikólátogatás ideje. Most nem vonattal mentem, hanem autóval, mert jött Edit, bátyám barátnője is. Neki nagy álma volt mindig a lovaglás, de életében eddig a hétvégéig csak egyszer ült lovon. Pénteken lerobogtunk Szőlősre, majd megérkezés után felcaplattunk lónézőbe a legelőre. Éppen ivásidő volt: jöttek a lovak az itatóhoz, de ügyet se vetettek ránk. Már majdnem minden ló megérkezett, de Shelbyt sehol nem láttam. Aztán legutolsóként előkerült valahonnan, és ahelyett hogy az itatóhoz ment volna, egyből odajött hozzánk, és jópár percig elidőzött velünk. Rendesen nő, teljesen ledöbbentem, hogy már alig látok el a fara felett.
Mivel jó meleg volt, lónézegetés után csobbantunk a Balcsiban. Aztán pedig végigjártuk Füreden a Tagore sétányt, jól behamburgereztünk és fagyiztunk, hogy a másnapi kemény lovazásra legyen energiánk.
Pénteken fél éjjel esett, ezért iszonyatos dágvánnyá vált az istálló előtti karám, és a legelőhöz vezető út.
Keményen kitartottunk, bevezettük Shelbyt és Szenátort.
Szenátor régen jó oktató ló volt, csak éppen 5 éve nem használta senki ilyen célra. Be volt rozsdásodva kissé, de aztán belejött. Több mint fél órát oktattam Editet, azután Shelbyt futószáraztam le.
Ahhoz képest, hogy egy hónap kihagyás után ment a ló, mindent azonnal és pontosan megcsinált ahogy kértem.
Miután Shelbyt és Szenit visszavittük a legelőre, kiengedtük Kareszt futkosni. Futni nem futott, ellenben maximálisan kihasználta a sarat, és bevakolta magát mindenhol. Nem győztük pucolni utána.
Fitnesz-napot tartottunk: lovazás után irány a Balaton. Úsztunk egy kicsit, majd átmentünk Tihanyba, megmásztuk a gejzírkúpokat, aztán felmásztunk az apátsághoz is. Természetesen a fagyizás most se maradhatott el. Estére hullák lettünk, de még átmentem Szőlősön Cimbalmos barátomhoz és megnéztem az ő két lovukat is. Mit ad isten, lovas fakitermeléssel is foglalkozik újabban.
Vasárnap is még elég sáros volt minden, mivel szombat este is esett egy kicsit az eső.
Megint behoztuk Szenátort és Shelbyt. Edit most már próbálgatta az ügetést is. Shelby kissé dekoncentráltabb volt, mint előző nap, de így is szépen ment futószáron.
Vasárnap délután elmentünk Hegymagasra Timsiliék lóállományát megnézni. Van ott egy kajak olyan hv. kanca, mint Szőlősön a Fáni volt, és van neki egy szép sárga csikója. Itt sincs rossz dolga a lovaknak: 40 ha-on legelhetnek.
Hazafelé megálltunk Tapolcán, sétáltunk egyet a Malom-tónál. Jól elcsodálkoztam, hogy mióta utoljára ott jártam, teli lett a tó aranyhalakkal, és koikkal. Szépek.
A tó körüli séta után folytattuk a "vizes"-programot: belépőt váltottunk a Tavas-barlangba. Persze Edit rám hárította az evezést. Én meg sose eveztem, de végül nagyon jól ment, elég izgalmas volt manőverezni a szűk föld alatti járatokban a csónakkal. Megint sikerült jól lefárasztani magunkat, de még volt erőnk bemenni Füredre kajálni (hamburger+lángos+fagyi), aztán még a Szívkórháznál tankoltunk néhány üveg savanyúvizet. Éjjel nem esett kivételesen.
Így ma reggel már egész istenes volt a talaj az istálló előtt.
Viszont ma nem futószáras programot terveztem, hanem irány a természet, azaz irány terepre!
Mentünk a lovakért: magamnak Pompást szántam, Editnek pedig Bárót. Vicces volt a dolog, mert ahogy Shelby meglátott a kötőfékkel, azonnal igyekezett hozzám, és dugdosta a fejét, hogy tegyem már rá azt az izét. Én viszont kikerültem és Báróra tettem az egyik kötőféket. Edit megfogta leendő hátasát, én meg mentem becserkészni Pompást. Shelby szorosan jött utánam, és nem értette sehogy se, hogy miért nem akarom az ő fejére rakni a cuccot. Kicsit be is sértődött, mikor Pompást és Bárót vezetve távolodtunk tőle. :(
Felnyergeltünk és irányba vettük a szőlőst. Gondoltam bő fél óra alatt megjárjuk oda-vissza, de majd egy órát mentünk végül. Edit nagyon jól boldogult Báróval. Viszont néhány szakaszon óvatosan kellett haladni, mert a dágványban eléggé csúsztak a lovak. Jó pár pocsolya akadt utunkba, de Edit és Báró szuperül vettek minden akadályt. Úgyhogy teljes siker volt a dolog.
Miután lenyergeltünk és visszaengedtük a lovakat, mi is kint maradtunk még vagy egy órát a legelőn. Shelby hátat fordítva duzzogott Szenátor mellett. Bő fél óra eltelte után vette rá magát, hogy megbocsássa amiért reggel ott hagytuk, és kegyesen megengedte, hogy jól megdögönyözzük.
Sajnos haza kellett jönni, pedig még maradtunk volna.

2010-08-08T23:17:00.003+02:00

"Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze."

Wass Albert

TerepLó

2010-08-04T18:08:00.004+02:00

Szőke ma a szokottnál jóval nyugodtabb volt, mikor vezettem be a legelőről. Kedvem támadt kimenni vele a hátsó rétre lovagolni. Először a pályán dolgoztunk egy kicsit, aztán kikanyarodtam a bejáraton. És irány a hátsó legelő.
Szőke ezen az úton mindig nézelődik, meg a réten is sokkal éberebb szokott lenni, de ma semmin se izgatta magát.
Szép nyugodtan lovagoltunk odakint. Először csak ügettünk, aztán párszor nyomtunk néhány hosszabb vágtaszakaszt mindkét irányba. Nagyon jó volt. Szösz felélénkült, és úgy ügetett egyes szakaszokon, hogy ügetőlovas módjára inkább kikönnyítettem a nyeregből, hogy kényelmesebb legyen.
Közben csodálhattam a "panorámát": a nagy rét egyik oldalán a cementgyárat, amott egy másik gyárat, ahol folyamatosan jöttek-mentek a teherautók, és az M0 egy kis szeglete is elénk tárult. Szőkét baromira nem zavarta a folyamatosan jövő-menő gépek, kamionok zörgése, csattogása, dübögése.
Azért átszaladt előttünk az ösvényen egy fácántyúk, és egy vadászó macska is, hogy valami természetes látványban is részünk legyen.
Szóval Szőke megint csak kiváló tereplónak bizonyult.
Szőkének nagyon jól megcsinálta a Feri a patáit: már nem botladozik, és a köves részek se tudták kikezdeni.
És elkezdődött a visszaszámlálás: már alig több, mint egy hét, és irány a Balaton, irány a természet és Shelby. Ha minden igaz, nem is egyedül kell mennem. :)

BoronáLó

2010-07-31T21:12:00.003+02:00

Fogalmam sem volt, hogy mit akarok ma csinálni Szőkével, csak annyit tudtam, hogy vagy jön a kovács, vagy nem. De hát addig is míg ez kiderül, nem ülhetek ott tétlenül. A gumit most technikai okok miatt nem tudtam volna utána kötni, ezért arra gondoltam, hogy a boronával kellene kezdeni valamit. Még sose boronált a ló, de üresben (értsd nehezék nélkül) tán kezdetnek nem lenne nehéz neki.
Nosza, Orsi segítségével befogtam Szőkét a borona elé. Hát röhögött rajta. Úgyhogy pluszsúlynak rápakoltunk egy kis autógumit felnistül. Szőke nagyon jól húzott, szépen dolgozott. A végére kicsit elfáradt, menet közben kétszer megálltunk szusszanni, aztán befejeztük a művet. Elég jól nézett ki a pálya munkálkodásunk végére. Szőke pedig úgy teljesített, ahogy vártam, vagy még egy kicsit jobban. "Tőkeszelíd kírem, megy ez háton, kocsibá, minden mezőgázdásági munkára alkalmatos kíremszípen."
Szerencsére nem is kellett sokat várni, és jött a kovács, egy dobozka fagyi kíséretében. :)
Megszabadultunk a vasaktól, gondolva hogy már nem nagyon megyünk idén olyan helyre ahol szükség lenne rá.
Már csak Shelbyt kéne megkörmöltetnem aztán rendben is lennénk. Odalent Balatonon pedig Karesszal is ki kéne próbálnom a boronálást, nem ártana az istálló előtti karámnak. :)

Fólialó

2010-07-26T16:07:00.003+02:00

Gondoltam, ma olyan feladatot csináltatok Szőkével amit sose csinált. Hozzávalók: egy fekete nagy kukás zacskó és a beállótető anyagából visszamaradt áttetsző fólia.
Szőkét lepucoltam, majd odavittem a fenti két dolgot hozzá a lókikötőhöz. Megzörgettem a feje előtt, és mivel semmi reakciója nem volt, rátettem a cuccokat a hátára, nyakára, hozzáérintettem a lábaihoz. Nem zökkent ki a nyugalmából. Ezután a pályán lefektettem a földre a zacsit és a fóliát, leszorítottam pár bójával hogy a szél ne fújja el. Szőkét pedig bevittem, futószáraztam egy kicsit, aztán sétáltunk a pályán. Átsétáltam a fóliákon, ő meg utánam. Mintha minden nap ezt csinálná. Ezután az áttetsző fóliát a nyakára tettem, úgy sétáltunk egy kört. Aztán felhúztam a feje búbjára, a fekete zörgősebb zacsit az orra elé kötöttem a kötőfékhez és így sétáltunk ki a pályáról. Azt hiszem, eléggé megbízik bennem, és tudja, hogy olyat nem csinálok neki, amitől baja lenne, ezért mindent hagy. :)

III. Nemzetközi Rönkhúzó Verseny és Hidegvérű Találkozó

2010-07-20T17:24:00.007+02:00

2010. augusztus 21.-én (szombaton) Kóspallagon kerül megrendezésre a Hidegvérű Találkozó.
Kezdés: 10 órakor

A tervezett programok:

Fogatbemutató
Fogathajtás
Rönkhúzás
Ügyességi verseny hobbilovasoknak
Szánhúzás
Kötélhúzás
Szőnyegen megállás
Mén-és kancaszemle
Lóvásár
Kocsikázás egész nap ingyenesen
Kovács bemutató
Pónilovaglás

A belépés gyerekeknek ingyenes, felnőtteknek 200 Ft.

Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Nemzetközi Hidegvérű Találkozó, melynek legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a hidegvérű lófajta előnyeire, használhatóságára - legyen az erdei munka, szabadidős lovaglás, vagy mezőgazdasági munka.
A tavalyi versenyhez hasonlóan idén is szép számú nemzetközi mezőnyre lehet számítani a rönkhúzó és szánhúzó versenyeken.
A mostanra már hagyománnyá vált rendezvény új helyszínen, Kóspallagon kerül megrendezésre. A programot azoknak is ajánljuk, akik egy kellemes napot akarnak eltölteni szép környezetben, családias hangulatban, gyönyörű lovak társaságában.

A programokról bővebben:

Fogatbemutató: Különféle fogatolási módok bemutatása.

Tenyésszemle: A Magyar Hidegvérű Egyesület bírái küllemileg értékelik a felvezetett lovakat.

Szánhúzás: Egy lóval 500 kg súlyt kell elhúzni az 50 méterre lévő célig 4 perc alatt. Minden sikeres célba jutás után +100 kilóval emelkedik a súly, míg végül csak a győztes marad.

Fogathajtás: Akadályhajtás kettesfogatoknak rönkökkel megrakott speniterrel.

Ügyességi verseny hobbi lovasoknak: A különféle akadályokkal nehezített pályát hidegvérű lovak hátán kell teljesítenie a lovasoknak nyeregben vagy anélkül.

Rönkhúzás: Párba fogott lovaknak két 500 kg-s fenyőrönköt kell húzni, majd 10 méterenként egy-egy újabb 10 méteres fenyőrönköt kell felakasztani az 50 méteres pályán. Így várhatóan az 50 méteres célig 2000 kg-ot kell elhúzni.

Kötélhúzás: Játékos verseny a közönség bevonásával. Vajon a lovak, vagy az emberek erősebbek?

Szőnyegen megállás: A bátor résztvevők megpróbálkozhatnak állva maradni a hidegvérű lovak után kötött szőnyegen, miközben a lovak haladnak.

Idén először hidegvérű lóvásár! Ha eladásra szánt hidegvérű vagy sodrott lovad van, hozd el!
Ha úgy gondolod, hogy a hidegvérű lovak nemcsak húsfogyasztásra jók, szeretnél jól szórakozni, netán lovat vásárolni, itt a helyed!

A programváltoztatás jogát fenntartjuk!

Támogatóink:
Ipoly Erdő Zrt.
www.lovasok.hu
Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

Info:
Fekete Andrea
06-30/33-81-810
info.hidegveru@gmail.com
www.hidegverulo.hu

Szőke és a vágtamunka valamint Hidegvérűs Találkozó

2010-07-20T09:34:00.002+02:00

Tegnap meló után egyből kimentem Szöszhöz. Gondoltam kihasználom a pár fokos enyhülést és lovagolok rajta. Eddig főként a különféle akadályok leküzdésére koncentráltunk. Most viszont csak a szlalom részt gyakoroltuk, és a vágtamunkára helyeztem egy kis hangsúlyt. Először jobb kézre indultunk el. Szőke mindig szívesebben ment jobb kézre vágtába. Erre most nem volt hajlandó helyes lábra beugrani. Na akkor menjünk bal kézre. Simán beugrott rendesen, kikönnyítettem, és elég jó tempóban tettünk meg párt kört a pályán. Aztán ügetés, átlóváltás, és ismét próbálkozás jobb kézre. Sehogy nem akart a jobb lábára beugrani, kiskörből se. De már erősen szuszogott és izzadt, ezért nem akartam tovább csesztetni. Ahogy ismerem, legközelebb gond nélkül beugrik majd... Jól esett neki a zuhanyozás munka után. Rá is fért.

A lóhoz menet kaptam az infót, hogy meg van a III. Nemzetközi Rönkhúzó Verseny és Hidegvérű Találkozó új helye és ideje. Tehát nem marad el.
Időpont: 2010. augusztus 21. (szombat)
Helyszín: Kóspallag, Sportpálya
Kezdés: 10 óra

Pozsony dióhéjban

2010-07-19T20:12:00.002+02:00

Tegnap futották Pozsonyban a Szlovák Derby-t. Szerintem nem a Derby volt a fő látványosság igazából a nap folyamán, hanem Overdose, aki starthoz állt a Derby napján. Nem gondoltam, hogy fog még futni életében, de mikor már a retekklubban is bemondták, hogy fut vasárnap, kezdtem elhinni. Mondjuk, hogy árnyéka volt önmagának a fél hosszas győzelemmel, de mit várhattunk volna egy 15 hónapon át lábadozó lótól? A további kérdés az, hogy fog-e még futni életében, vagy visszavonultatják? A nagy versenyektől még messze van.
Sok magyar ló is starthoz állt tegnap. Városbíró egy futamban indult Dózival. Sose feküdt neki a szlovák pálya, így itthoni győzelme után most egy 5. hellyel kellett beérnie.
Indult a kedvenc ló-lovas párosom is: Steady As A Rock és Varga Zoli. Nagyon jól kezdtek a futamban, biztosra vettem, hogy bezsebelik a győzelmet...mikor egyszer csak botlott egyet Rocky. Úgy láttam, Zoli egyből észre vette, hogy nagy a baj, és igyekezett azonnal feltartani a lovat. Még pár métert szaladtak, aztán megállt a ló, Zoli egyből leugrott, a lovászok árkon-bokron át ugráltak be a pályára segíteni. Helyben lenyergelték. Holnap műtik, szezámcsont-törése van. Innen is drukkolok neki, hogy felépülhessen, és ha már versenyezni nem is fog tudni, de jó fedezőmén lehet belőle.
Nagyon-nagyon szomorú lettem az esettől, meg a többitől ami még aznap ott történt. Már a versenynap eleje sokkoló volt: az egyik ló kisodródott a kanyarból, felbukott, és mikor megpróbált felállni, nem tudott, mert mindkét első lába odalett. Helyben elaltatták.
Murano is megsérült. Időközben volt, hogy a tulajdonos rendelkezésére a jártatóból vitték vissza az istállóba az állatot, mert ilyen pályán nem akarta kockáztatni. Állítólag éjjel akkora eső esett, hogy így felázott a talaj, amit egyébként már 2 hete locsoltak Overdose miatt.
Ja, és a Derby... Innovator győzött Miracle Match előtt, és a magyar tulajdonú Tutanhamon lett a harmadik. Ismét nehezen kapott lábra a start után, akárcsak a Magyar Derby-ben.

Hőség

2010-07-13T15:29:00.002+02:00

Ez a meleg már kezd kicsit sok lenni. Nem valami jó ilyenkor lovazni. De mivel pár napja nem láttam Szőkét, kimentem hozzá. Szerencsére korán felébredtem, így még az igazán nagy hőség előtt sikerült kijutni a lovakhoz. Szőkét felhoztam a legelőről, és egy kicsit futószáraztam. Csak hogy érezze a törődést.Nagyon szépen csinált mindent. Utána jutalmul mehetett zuhanyozni. Eddig mindig izgett-mozgott a lómosóban, és folyton legelni akart, de most állt mint a cövek. Azt hiszem rájött, hogy jó dolog fürdeni. A fejét is lelocsoltam és nem kapkodta el. Felfrissülve térhetett vissza a legelőre.
Mire visszaértem Pestre, már korrekt kánikula volt: 37 fokot mutatott a hőmérő a Vágóhídnál.

Ismét Balaton :)

2010-07-12T20:07:00.007+02:00

Lent töltöttem a hétvégét Balatonon, mertmivel ideje volt meglátogatni Shelbyt. Kisebbik lovam nagyon jól néz ki, erősödött valamicskét, és mutatja, hogy még sok növés áll előtte, legalábbis a túlnőtt faráról erre következtetek. Amint kimentem a legelőre, persze egyből odajött hozzám. Vele 2 reggel volt programom: lóápolás és egy kis földmunka. Alap dolgokat tanítottam neki, illetve régen tanult alapokat gyakoroltunk lightosan. Nagyon jól el van odakint a lovakkal. Jó kis ló lesz.
Szombaton végre hajtottam régi nagy tervemet, megvalósítottam nagy álmomat: felültem Kareszra. Először kiengedtük a karámba. Hát nem volt fürge, inkább szaglászott és legelt. Aztán megfogtam, felnyergeltem. Nem mutatott ellenállást, pedig 3-4 éve nem nyergelte fel senki és nem is ült rajta senki. Kicsit próbáltuk futószárazni, de olyan lusta volt, hogy inkább felültem. Viccesen nézett ki ezen a nagy lovon a sportnyereg. Hát ha Szőkén terpeszben kell ülni, akkor Kareszen egyenesen spárgában. Mondjuk nekem nagyon kényelmes volt. Eleinte furcsállottam, hogy kileng az a nagy hasa oldalra ahogy lép (lényegében hullámzott az egész lovon a háj), neki meg furcsa volt, hogy valaki irányítja. Kétszer makacskodott egy picit, aztán rájött, hogy nem történik semmi különös, csak menni kell, amerre én akarom.
Ügettem is vele egy kicsit. Mondta a gazdája, hogy kényelmes az ügetése, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire.
Ismét bizonyította, hogy milyen jó fejű ló. Szép is, okos is, kezes is. Mi kell még egy hidegvérű ménnél? Minden kancatartónak csak ajánlani tudom.
Szombaton és vasárnap is fedeztettünk vele. Hoztak hozzá fedeztetésre Kaposvárról egy szép szőke szűz kancát, akit pár napra itt is hagytak. Karesz annyira udvarias volt vele, csak lestünk.
Vasárnap is fel akartam volna ülni a ménre, de sajna közbejött pár dolog. Na majd augusztusban pótolom.
Sikerült 2 este is lejutni Füredre a Tagore-sétányra. Annyira hiányzott az ottani hangulat és nyüzsgés. A kedvenc kajáimat ettem, fagyiztunk. Király volt. Viszont strandra még mindig nem volt idő lejutni. Na majd azt is augusztusban...
Tinára nem ültem fel. Sajnáltam volna már az öregasszonyt. Olyan kicsinek tűnik most, és olyan furcsa, hogy a legelőn nem szalad el, hanem hagyja hogy simogassam. Elment az összes kedvem a ráüléstől, pláne mikor Józsi mesélte, hogy a Szőlősön gyakorlatozó két lovastúravezető (vagy miabánat) tanonc futószárazta és orrvérzést kapott. Na aztán el lett magyarázva, hogy őt békén kell hagyni. Ott vannak a fiatal lovak, foglalkozzanak azokkal.
Érdekes lesz a felnövekvő új lovas nemzedék amúgy. Ahogy a példa mutatja, lesz egy papírjuk, de gyakorlati tudásuk egy nagy nulla. Elkeserítő.

Szőke, a melegszívű hidegvérű

2010-07-08T17:27:00.003+02:00

Tegnap előtt Szőkével gumiztam egy kicsit, mivel már időtlen idők óta nem csináltunk ilyesmit. Aztán a gumit leakasztva még hosszú száron gyakoroltattam vele pár dolgot. Kint volt Evelin, akinek nagyon tetszik Szőke. Mondta, hogy még sose lovagolt szőrén lovon. Nosza, mondtam itt a nagy lehetőség. Feldobtam a lóra, és lovagoltak egy órát a pályán. Szőke halál jó fej volt, mindent megcsinált, nagy buzgalmában ügetés helyett vágtázni is akart volna, de elég volt csak ügetni. Evelin nagyon ügyesen ült a lovon. Életében először ment hidegvérűn is. Azt hiszem a lehető legjobb lovon kezdte el a szőrén lovaglást: nemcsak kényelmes, de jóindulatú is.
Mikor kell, akkor Szösz nagyon oda tudja tenni magát.
Ma nekem szottyant kedvem lovagolni. Gondoltam még megdolgoztatom a kisasszonyt, mielőtt lemennék a Balatonra Shelbyhez.
Szőke alattam is nagyon jó fej volt. Olyat vágtáztunk, mint még pályán soha. Teljesen meg vagyok elégedve az állatkámmal.
Holnap pedig irány Shelby. Ő maximum földmunkát fog kapni, meg némi törődést és szeretetet. Nagyapjával viszont lovaglós terveim vannak. Karesz szerintem igen okos, és jó fejű ló, tehát nem lehet gond, hogy 3 éve nem ült rajta senki. Csak nehogy rámcáfoljon, mert az fájni fog. :) Azon is gondolkodom, hogy felüljek-e Tinácskára, a 21 éves atompónira. Még mindig elég fitt, de 2 éve rajta se ült senki. Na ő azért viccesebb lenne, mint a mén szerintem. Majd meglátom, de ha már ott vagyok, és ott van az a néhány jó ló is, miért ne ülnék fel? :)

Kancasiker a 88. Magyar Derbyben

2010-07-06T17:09:00.006+02:00

Írta: Jancsó Rita
Fotók: Kurucz Attila

Július 4.-én rendezték Budapesten, a Kincsem Parkban az év legnagyobb galopp-eseményét, a Derby-t. Magyarországon 1921 óta rendezik meg a lóversenysport legrangosabb versenyét. Mindössze két alkalommal maradt el azóta Derby hazánkban. A verseny egyik érdekessége, hogy 1973 óta nem tudott kanca győzedelmeskedni. Idén két esélyesnek tartott kanca is starthoz állt a 2400 méteres futamban, az eredetileg tizenhat lovas mezőnyben, ám Mick Titho lejelentésével végül tizenöten indultak. A mezőnyben egyetlen magyar tenyésztésű ló futott a 3 éves sötétpej mén, Stewart (Satin Stone – Steward) személyében, a Telivér Farm Kft. színeiben. A versenynek több esélyese is akadt. Közülük a svájci Derbyben másodikként végző magyar tulajdonú sárga kanca, Letty (Trade Fair – Love is all) emelkedett ki. Ő júniusban már bizonyított itthon 2400 méteren: megnyerte a Magyar Kancadíjat. Előtte egy héttel Pozsonyban állt starthoz 1800 méteren, ahol harmadikként végzett. Ugyanebben a futamban győzött a szlovák tulajdonú kanca, Shamal Sally (E Dubai – Screaming Shamal). Shamal Sally utónevezéssel került a Magyar Derby mezőnyébe. Így kettőre növekedett az esélyes kancák száma. A mének közül a szakemberek Emperor’s Stride, a Nemzeti Díjat és Alagi Díjat nyert Tutanhamon és Unico hármasát emelték ki.
A legfőbb kérdés az volt, hogy Letty (lovasa Potyók László) mennyire lesz fitt, miután az utóbbi egy hónapban négyszer is futott versenyben, illetve, hogy Shamal Sally 1800 méter után mit fog mutatni 2400-ra? És vajon tartja-e magát a babona, miszerint amelyik ló Alagi Díjat nyert, az nem tud győzni a Derbyben?
A start előtt már tapintani lehetett a feszültséget. Sally kitolatott a gépből a rajt előtti pillanatban, miközben Kovács Sándor idomítottja, Tutanhamon leült a startgépben. Miután Shamal Sally (lovasa Z. Smida) újra bent volt a gépben, és Tutanhamon talpra állt, elindult a futam. A legjobban Letty kapta el a startot, majd Attestation vállalta fel a vezetést. Eközben Tutanhamon zsokéja mindent megtett, hogy a startgépben bemutatott produkció után nehezen lábra kapó mént fellovagolja a mezőnyhöz. A befutó előtti kanyarba érve Letty még csak sétált a mezőnyben. Mellette szorosan helyezkedett Unico. A cél előtt háromszáz méterrel kívülről megjelent a tragikus startot vett Tutanhamon, és az esélyes Shamal Sally is. Letty az utolsó kétszázon megadta magát, Shamal Sally magabiztosan ment az élre, mögötte Tutanhamon, Unico, Letty volt a befutási sorrend.
Az amerikai tenyésztésű Shamal Sally az OMS & MIKO Racing istálló színeiben szerzett nagy örömet tulajdonosainak, köztük Mikóczy Zoltán úrnak, akit Overdose révén ismert meg az egész világ. Mikóczy úr így az első ember lehet, akinek a tiszteletére Pozsonyban a magyar, Budapesten a szlovák himnusz szólt.
Jó döntés volt hát utólag benevezni a szürke kancát erre a futamra, bizonyította távbírását.
A Derby napján másik két Elit kategóriájú versenyben is rajthoz álltak telivérek.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter Díját 2800 méteren futották, ami nálunk már extra hosszú távnak számít síkon. Ebben a futamban a legnagyobb esélyes a német tenyésztésű, magyar tulajdonú 4 éves sötétpej mén, Garabonciás (Black Sam Bellamy – Green Seed) győzedelmeskedett.
Tulajdonosa az ESDE Bt, idomárja Kovács Sándor, lovasa Jaroslav Línek. Mögötte Sarpedon és Boheme Wango lettek a helyezettek. A verseny lefutási ideje 2:52,8, mely új pályarekordot jelent 2800 méteren.
A másik Elit kategóriás futam az Erste Bank – Buccaneer Díj volt 1600 méteren. A verseny kimagasló esélyese Dr. Ecsedi Letícia úrhölgy lova, Steady As A Rock volt.
A Pető Sándor idomárnál készülő sárga hozta a papírformát, és megszokott lovasával, Varga Zoltánnal magabiztosan győzött. A hat éves kitűnő származású mén (Rock Of Gibraltar – Metisse) itthon 2 éve veretlen, zsinórban a 11. győzelmét aratta.
A Derby versenynapon összesen 11 színvonalas futamot láthatott a közönség. A fogadási izgalmak mellett családi programokkal várták a kilátogató nézőket.

Látogatás Békés-megyében

2010-07-02T21:36:00.012+02:00

A héten pár napot Békés-megyében töltöttem. Családilag utaztunk le nagymamámhoz. Természetesen sikerült jó pörgős napokat összehoznom. Már ott kezdődött, hogy szerdán 24 órás szolgálat után haza se jutottam, hanem jöttek értem a szüleim, és egyből irány Mezőberény. Odaérve gyorsan megebédeltem, majd jött értem Flipike fórumtársunk, és mentünk Gyulára mént fotózni. Konkrétan Gyula mellé, Szanazugba a gátőrházhoz.
Itt fedez a 2799 Gölle-5 nevű 19 éves mén. Bevallom, nem ilyen lóra számítottam. De kellemesen csalódtam. Színében, formájában és súlyában is szimpatikus ló.

Az a nagy helyzet vele, hogy mivel a megyében kevesebb hugyos kancára van szükség, mint annakelőtte, ezért kevesebbet is fedeznek a mének. Ezért őt ki akarják selejtezni. Sajnálnám, mert jó a papírja is, és még lehetne néhány jó éve. Örülnék, ha valakinek megesne rajta a szíve, és befogadná.
Csütörtökön délelőtt anyuval nagytakarítást csináltunk mamánál, aztán elmentünk a strandra és kiélveztük a kemény 2 órát, amíg pihentünk. Lényegében ez volt a nyaralás. A berényi strandot nagyon szépen rendbe tették, jól éreztük magunkat.
Ebéd után ugyancsak Flipivel Dévaványára mentünk. Itt egy helyen 3 mént tudtunk megnézni.
Elsőként 4115 Hobol-135 Bercit vezették ki. Nem kellett mondaniuk, hogy ő a hoboli ló, egyből rájöttem magam is: igen tömeges, durvább felépítésű, burkolt külseje sok idegen ősről árulkodott. Van benne bőven percheron, és természetesen azok közt ott figyel Perseron-201 Bizsu is. Könnyen kezelhető, kedves lónak tűnt.

Eközben hallottuk fél füllel, hogy "a sárgával kimentek kocsizni". Ebből már egyből levettem, hogy akkor a bogyoszlói mén lehet kint. Sárga is, dolgozik is... Úgyhogy még a telepen a bent maradt bocföldi mént néztük meg előbb.
4295 Bocfölde-11 Merész állítólag hevesebb vérmérsékletű, ezért óvatosságból ketten vezették ki az istállóból. Igazából nem csinált semmit, csak jól kihúzta magát, és hallatta a hangját. Nekem tetszett a külleme.
3778 Bogyoszló-88 Hetyke után mentünk autóval. Ővele bálákat hordtak. A világos sörény és a hóka már messziről virított.

Igen, megint egy bogyoszlói álom-mén. Méretre, formára, munkakészségre panasz nem lehet. Ott a finom fej, a barátságos természet. Bogyoszlón igencsak értettek a jó lovak tenyésztéséhez, kár, hogy oda a ménes.

Az ő színével kapcsolatban felmerült bennem valami. Erősen tűzött sárga, akárcsak Szőke anyja volt, és jellegzetes fehér folt virított rajta, akárcsak Szőke anyján is. Lehet, hogy ezt a színt, illetve foltot mindketten az apjuktól örökölték? Mert akkor lehetséges, hogy Szőke anyai nagyapja 2922 Gölle-1. Jó lenne teljes bizonyossággal kideríteni.
Elbeszélgetve a dévaványai mének gazdájával, ugyanarra a következtetésre jutott ő is, amit én is már régen látok, miután bocföldi apaságú a Shelby: hogy bizony a bocföldi (és szerintem a bogyoszlói) lovak növekedése lassabb, munkára később érdemes fogni őket, mivel később fejlődnek ki teljesen, mint mondjuk egy göllei vagy hoboli csikó.
Ványáról hazafelé még beugrottunk Flipihez, ahol megcsodálhattam szépséges malamutját, illetve egyik falfestményét, amit saját lováról, Flipperről festett. Nagyon tetszett a kép.

Ugyanezen a napon este még kimentem bátyámékkal a horgásztelkéhez. Nagyon csendes helyen van, zajt csak a rajokban támadó szúnyogok adnak. Meg a kutyám, amint véletlenül belecsobbant a stégről a vízbe. Maxy kicsit megijedt, de hamar kikeverdett a partra.
Ma pedig hazajöttem, miután bátyámmal megebédeltük az általa profin elkészített hamburgereket.
A pörgés jövő héten folytatódik. :)

Szüttyögés. És mi lesz veled Szokolya?

2010-06-28T19:07:00.005+02:00

Ma délelőtt az üzemorvosnál kezdtem, onnan mentem tovább Szőkéhez. Mire Harasztiba értem, már korrektül gatyarohasztó meleg volt. De mivel megint elutazom, gondoltam azért felülök Szőkére. Szerencsére jött egy kis felhő, így annyira nem haltunk le a melegben. Szösz ma lustább volt. Nem volt közönség se, így persze kérette magát némelyik feladatnál. Konkrétan ma nem igazán akart átmenni a hídon, inkább el akart menni mellette, de 3. nekifutásra sikerült. Az új feladatokat (hordók közt átmenetel, egyik hordótól másik hordóig egy tárgy elvitele) nem okoztak neki gondot. Lovaglás után még kicsit vezetgettem magam után a pályán. Fogtam magam, átsétáltam a hídon. Persze jött utánam mint egy kiskutya. Lovaglás után átmostam szivaccsal, aztán mehetett vissza a legelőre, ahol jó nagy a fű. Legalább ennyi haszna van az esőknek.

Délután kaptam a hírt, hogy a szokolyai hidegvérűs buli helyszínét visszamondták. Nem akarom most ezt itt minősíteni, de elég nagy a baj. Ha lesz másik helyszín, és kitartás meg akarat, akkor meg lesz tartva, ha nem, akkor meg nem. Gondolom én.

Első lovaglás a Balaton után

2010-06-24T15:23:00.004+02:00

Félkómásan rávettem magam, hogy kimenjek Harasztiba, ezen a szép napon. Hiába alszom jól, mégis mindig fáradt vagyok. Úgyhogy szokás szerint elaludtam a HÉV-en, de szerencsére a leszállóhelyemnél felébredtem. Aztán a 20 perces sétautat félig csukott szemmel tettem meg a lovakig.
Pont jókor érkeztem, mert a napközis gyerekek ebédhez készülődtek, így a pálya szabad volt. Ahhoz képest, hogy egy hete nem voltam Szőkénél, ugyanúgy működött, mint előtte. Felvezettem a dombra, pucolás, nyergelés, irány a pálya.
A karámban bent volt a trail-pálya egyik eleme, a fahíd. Most nem voltak korlátok rajta. Szőke még sose ment át ilyen dolgon. Kézen vezetve megmutattam Szőkének, aztán felléptettem rá, de oldalt lelépett. Gondoltam majd nyeregből jobban tudom kontrollálni és úgy is megpróbáljuk.
Nagyon szépen ment a ló amúgy, mindent megcsinált, volt benne lendület, figyelmes volt. Jót tett neki a balatoni levegőváltozás.
Rálovagoltam a hídra. Oldalt megint lelépett, ezért hátraléptettem, és elölről kezdtem a feladatot. Immár teljesen nyugodtan átlépegettünk rajta. Nagyon megdicsértem Szőkét. Szeretem, hogy ha valami újdonság történik, akkor odafigyel, nem ijedezik, és azon van, hogy megoldja a feladatot.
Ezután elhagytuk a pályát, lelovagoltam a dombról, és kerültem vele egyet a legelők felé. Kicsit meglepődtem, hogy idegesebb volt, mint a balatoni terepek bármelyikén. De mondjuk így se csinált semmit, csak nagyon óvatosan ment bizonyos szakaszokon.
Visszalovagoltam a pályára, és még egy kicsit dolgoztunk ott is. Másik irányból is átmentünk a hídon gond nélkül, szlalomoztunk bóják közt. Nagyon elégedett voltam vele.
Szokás szerint megkapta az almaadagját, aztán mehetett vissza legelni. Megint hízott egy kicsit amúgy.

Balatoni nosztalgia

2010-06-16T14:43:00.018+02:00

Tavaly már terveztem, hogy meglógok egy időre Szőkével a Balatonra, ahová '95 óta járogatok vissza lovagolni. De valahogy nem jött össze. Most viszont elszakadt a cérna. Na nem kell ezt ilyen vészesen érteni, egyszerűen "honvágyam" támadt a balatonszőlősi dimbek-dombok, patakok, szőlősök után. Úgy gondoltam, lerántom Szőkét is oda, hogy végre valami igazi jó közös élménnyel gazdagodjunk. Már eldöntött tény volt a lemenetel, mikor megvettem Shelbyt is. Két legyet ütni egy csapásra. Két lovat viszek, Shelbyt ott hagyom a ménesben, Szőkével pedig 8 napig nyaralunk. Legalább felügyelni tudom Shelby visszailleszkedését.
Szóval múlt hét kedden sor került a nagy utazásra. András szokás szerint időzavarral küzdött, ezért csak estére értünk le Balatonszőlősre. A lovakat szépen bekészített bokszok várták, engem pedig kényelmes ágy az egykori lovászlakunk helyén létesült fogadóban.
A lovak egy része állandóan kint van a legelőn, éjjel-nappal. Estére csak a fejlődésben lévő csikók jönnek be szénázni. Ez is csak addig lesz így, míg a 16 hektárhoz hozzá nem kerítik szakaszonként a többi 15 hektárt, ahol most térdig ér a fű, tehát bőven lesz mit legelni. Nem mintha most nem lenne... (Lényegében heréltként, vagy csikóként igazán jó dolga van itt a lovaknak és póniknak, csak a kancák szívják meg.)
Úgy döntöttünk, mivel Shelby is fejlődésben lévő ló, estére ő is bejön lucernázni.
Szerdán reggel ahogy kimentek a csikók, utánuk vezettem Shelbyt, és szabadon eresztettem a hatalmas területen. Úgy szaladt megkeresni a társait, mintha sose szakadt volna el egy percre se onnan.
A lipicaiak jól megnézték, aztán ráakadt Maszkra, a régi haverjára.

A póni 2 hidegvérű csikóval alkotott kis csapatot a ménesen belül. Újdonsült lovam hozzájuk csapódott, és ezután együtt bandáztak. De azért egyszer láttam játszani egy lipicai csikóval is.
Ezen a napon Szőke még kicsit feszült volt, lazítás képpen lefutószáraztam, felültem az istálló előtti karámban rá, aztán pedig a területen belül mentünk egy kört. Mondjuk az is fél órás menet volt. Végignyargaltunk a csobogó patak mellett. Kicsit fülelt csak, aztán élvezettel vágtatott a puha füves úton. Este Shelbyt be kellett vezetni, mert még nem tudta mi a módi.
Másnap reggel Szőkével kimentünk rendes terepre. Annyira haladósan lépett, mint még soha. Élénken ügetett, vágtázott. Egyedül a pocsolyák okoztak kisebb gondot, de hamar meg lehetett győzni, hogy ha belelép, nem nyel el bennünket a fekete mélység.
Délután az istálló előtti karámban sziesztázott, miután a mének kitombolták magukat odakint. Aztán mentünk még egy kört a szőlősben.
Pénteken reggel úgy döntöttem, elnézünk az Evetes-völgybe, ahol egyik kedvenc vágtaszakaszom leledzik. Sajnálatomra a vágtázós ösvényemet lovas szempontból jól elcseszték. Az ösvényből "sztráda" lett, amit zúzott kővel, murvával szórtak fel. A gutaütés kerülgetett. Szőkét nem is akartam rajta kínozni, inkább visszafordultunk és kerültünk egyet a szőlős felé. Ott aztán megeresztettem vágtában a második kedvenc vágtázós részemen. Repült a ló, és az éles kanyarból ugyanúgy gyorsított ki, mint ahogy Tina is tette régen.

Este megint bevezettük a csikót szénázni.
Szombaton elmentünk Andrással fogathajtó versenyre. De hogy minek? Nem szeretem ezeket a libakergetőket, mert csak szörnyülködni lehet, hogy mennyire csúnyán mennek a lovak a fogatban. A két fekete, amit vittünk, ahhoz képest szépen ment, hogy edzésre megint nem jutott idő. Nem is tudom, mi lenne, ha hetente többször befognák őket, és mennének. Nagyon jófejű lovak. Annyiból jó volt elmenni, hogy láttam egy mencshelyi hidegvérű fogatot. Két Szőke-formátumú mént fogtak össze, és bizony nem utolsóként végeztek egyik számban sem.
Este Shelby magától bejött, és egyből ment befelé a helyére. Szőre úgy kifényesedett, mintha naponta két órát suvickolnák, és határozottan kisimult az egész ló.
Vasárnap elbóklásztunk Szőkével a Szőlősben. Belőle is eltűnt minden feszültség, már nem rohant, nagyon szépen ment. Ezen a napon Andrásék behordtak 80 bála kiváló minőségű lucernával kevert fűszénát.
Hétfőn végig akartam vele lovagolni a birtok szélén, ahol jó füves az út. Ahhoz képest, hogy patakon átvezető hídon lovassal még nem kelt át, maximum csikókorából lehettek ilyen élményei a ménesben, füle botját se mozdította, mikor meredek lejtőről lefelé kellett rálovagolnom a keskeny hídra, ahol nagyon hangosan zubogott a Hidegkúti-séd. Simán átballagott, aztán haladtunk tovább. Gondoltam, innen megyek fel vele a Nagy-mezőre, hogy kikerüljem a köves Evetes-völgyet. Ballagtunk is szépen, mikor egyszer csak elvágta utunkat egy gyökerestől kidőlt óriás fa, ami rádőlt a kerítésre is. A meredek sziklás hegyoldalnak nem mehettem, a vadhálót átugrani nem tudtuk volna, így hát kénytelen voltam visszafordítani. A vihar miatt sok fa kidőlt errefelé is, és bizony a séd is kiöntött: a vadhálóra felakadt hordalék tanúskodott róla.
Sebaj, találtam egy több hektáros tarvágásos részt, amit jó kis füves utakon lehetett körbelovagolni. Ott nyargalásztunk le-föl lépés-ügetés-vágta átmenetekkel.
Utolsó napunkon úgy döntöttem, nem mehetek haza anélkül, hogy fel ne mentem volna a Nagy-mezőre. Így hát maradt az Evetes-völgy. Biztos csuklott az illető, aki felszórta zúzott kővel az utat, mert emlegettem kedves rokonságával együtt.
Lelovagoltunk a völgybe a kövesen, át a hídon, és felkanyarodtam a patak túloldalán, ahol rendesebb az út, és tudtunk gyorsabban is menni.
Felértünk a mezőre.

Mindig megdobban a szívem, mikor előbukkan a Balaton, és belátni a füredi hegyeket, Tihanyt, és a messzi túlpartot is. Szőkével bóklásztunk egy kicsit az árvalányhajjal és rózsaszín virágokkal borított réteken, majd hazafelé vettük az irányt.
Délután meglátogatott minket Timsili a párjával. Elbóklásztunk a legelőn. Shelby persze hamarosan csatlakozott társaságunkhoz, miután nagy nehezen lerázta Zsoltikát, a lipicai méncsikót, akivel megérkezésünkig játszottak. Majd hozzánk csapodótt a másik két hidegvérű is, Shelby féltestvére, és a szerencsétlenül járt Fáni sárgaderes csikója. A legelőről visszamentünk az istállóhoz és megmutattam Kareszt is.
Karesz csuda jó arc még mindig. Előző nap kikötöttem a lókikötőhöz, és egy kicsit rendbeszedtem.

Egyértelmű, hogy Shelby kitől örökölte sötét színét, vörös sörényét, és rendkívül békés természetét. Bár ez utóbbi az egész családjára jellemző.
Szőke mindenféle ijedezés nélkül ment minden nap. Maximum nézelődött a számára ismeretlen terepen.
Ami furcsa volt, hogy most egyetlen őzbe és szarvasba sem botlottunk bele, holott a nyomokból ítélve még vannak. Viszont az istállótól nem messze az erdőbe hollócsalád költözött. Az ő hangjuk sokszor elkísért, ahogy a szőlőből felkanyarodtam a hegynek, majd átvágva a gerincen leereszkedtem a lovardához.
Szívesen maradtam volna még, akár örökre is, de hát szólít a kötelesség. Azért már egy telkecskét kinéztem magamnak, ha netán összejönne a lóttónyerés. Vigasztal a tudat, hogy azért havonta pár napot lent töltök majd Shelby miatt, így időnként feltölthetem az akksikat madárcsiripeléssel és a zöld szín milliónyi árnyalatával.
Az időjárással óriási szerencsénk volt. Végig 30 fok körül alakult a hőmérséklet, és csak ma - mikor indultunk haza - kezdett esni az eső.
Összes képek a nyaralásunkról itt.

Shelby megvásárlása

2010-06-04T18:46:00.008+02:00

4 napja még nem sejtettem, hogy bővülni fog a lóállományom egyről kettőre, de csütörtökön mégis megtörtént. Megvásároltam Shelbyt, Szőke 2 éves vörös sörényű herélt fiát, mert így láttam jónak. A ló szempontjából. A család örül a régi-új kisfiunknak.
Csütörtökre volt ütemezve a kovács is. Nosza, ha már jönnek, csinálják meg az ő patáit is.
Először Szőke került sorra. Őnagysága a közelgő balatoni nyaralásunkra való tekintettel vasakat is kapott az elejére. Feri kovácsék melegen vasalnak. Szőke se hidegen, se melegen nem volt még életében patkolva. Feri csak annyit kért, fogjam meg a fejét, nehogy megijedjen a füsttől, mikor a forró vasat a patájához érinti. De természetesen hidegvérrel viselte a dolgokat. A fura hangokat kiadó kohót is inkább érdeklődve nézte, mint félve. Nagyon jól állnak neki a vadonás új patkók. Járásában semmi furcsaság nem látszódott az esemény után. Igaz, a sarkakat még nem csavartam bele.
Ezután következett Shelby. Ő kicsit érdekesebb eset volt. Sokat nem gyakorolta az utóbbi időben a lábfeladást, de megoldottuk. Azzal indított a kovács, mikor meglátta az elhanyagolt patákat, hogy "tán még tűlevelet is találunk benne karácsonyról". Most már neki is rendben van a lába.
Látszólag nagyon jól érzi magát Szőke helyén.
Tiszta anyja a gyerek amúgy. Eltekintve, hogy pár árnyalattal sötétebb a színe és a vörös a sörénye. De Katiék észre se vették a különbséget, mert a csikó kajakra úgy viselkedett a karámban, mint az anyja: mikor Katiék a pályán hajtották a lovukat, Shelby is négylábasokat ugrált odabent, ahogy Szőke is szokta. Anyja szokását követve ő is a házikóban trágyázik, nem kint a placcon.
Ma kitettem egy kis sörény- és farokbontási cécónak. Persze hidegvérrel viselte, majd mikor végeztünk, úgy gondolta, ő már elfáradt és lefeküdt a lókikötőnél. Baromi nyugodt és jó fej kis ló. Jobb lesz, mint az anyja.

Deň koňa i furmanov preteky...

2010-05-31T05:07:00.015+02:00

avagy lovasnap és fogatverseny volt szombaton a szlovákiai Kováčován. A rendezvény a Szlovák Fuvarosok Szövetségének hivatalos versenynapja volt. Kováčová Zólyom mellett fekszik, nagyon szép környezetben. Szerencsésen sikerült kiérkezni a kezdés időpontjára. A fogatok épp felsorakoztak, mikor odaértünk. Sok ismerőst véltem felfedezni, akik a szokolyai bulin is részt szoktak venni. Köztük volt Jano, lengyelországi útitársaink is.
Négy versenyszámban indultak a fogatok.
Elsőként akadályhajtásban mérhették össze tudásukat a fogathajtók. Itt nem csak előrefelé kellett menni, hanem hátrafelé is. A tolatás nem mindenkinek sikerült, vagyis inkább kevesebbeknek jött össze.

Akadályhajtás után szinkronhajtás következett. Nekem ez tetszett a legjobban. Két fogat versenyzett egyszerre. Először fel kellett dobálni a rönköket a kocsira, utána minél gyorsabban megtenni egy kört a lovaskocsival, majd visszatenni a rönköket a helyükre.
Ez után rönkhúzó verseny következett, de nem a már nálunk látott módon, hanem kicsit másképpen. 4 rönköt tettek a pálya négy sarkába. Azokat körbe haladva akasztották egymás után a lovak mögé. Majd még egy kört megtéve ugyanoda húzatták vissza a rönköket. A 4 rönk 1-2 pároson kifogott. Videóval szemléletesebb a dolog. Fokster és Kuba hihetetlen jó erőben vannak még mindig:

Mindhárom versenyszámban nagyon jól teljesített Jano és Francisty közös fogata, a Falko-Tango páros.
A negyedik versenyszám a hagyományos, nálunk is látott rönkhúzás volt. Az első két versenyzőt (Falko-Tango, Fokster-Kuba) sikerült végignézni, aztán leszakadt az ég, és húztunk haza.
Janoéknak a végén leakadt a nagy rönk, ezért nem tudom, meddig számolták nekik a megtett métereket. Fokster és Kuba szokás szerint ment mint a robot, és végíghúzta a rönköket a pálya végéig.
A versenyek mellett volt kirakodóvásár, illetve lovaglási lehetőség is. Sajnos kevés fogat volt, és a közönség is jóval elmaradt a hriňovaitól, Szokolyához képest pedig végképp kevesen voltak. De azért én jól éreztem magam.
Összes képek itt láthatóak.

Elvan a gyerek, ha játszik...

2010-05-27T19:29:00.002+02:00

adopt your own virtual pet!

Frissített ménlista

2010-05-27T10:14:00.006+02:00

Lezárultak az idei ménelhelyezések, méncsereberék. A http://hidegverulo.hu weboldal ménadatbázisa frissítésre került. Idén kevesebb állami mén van, mint tavaly. Kb 24 mén került át az archívumba különféle okok miatt. Néhány idősebb lónál sejthető, hogy elhullás, selejtezés történt. Szám szerint 19 új mén került fel a listára, ebből 6 idegen vérű (belga és ardenni). Felkerült a ménlistára a tavaly még csak vizsgára készülő Kisöcsi, akit Andival és Gáborral Ligeten láttunk. (Milyen jó, hogy lefotóztuk akkor.) A ménfotózásokkal el vagyunk maradva, de lesz ez még így se.
A hoboli elnökségi ülésen választ kaptunk arra, hogy miért lehetséges az, hogy olyan mének kapnak fedengedélyt, akik alulról sem súrolják a fajtastandardot. Az is kiderült, hogy a magyar hidegvérű a mostani törvényi szabályozatlanság miatt sosem lehet egységes fajta. Nem feltétlenül az Egyesület hibája ez, hanem a törvényi háttér hiánya. Hogy érthetőbb legyen, külföldön úgy zajlik a ménvizsgáztatás, hogy ha egy mén első körben nem felelt meg a vizsgán, mehet még egyszer, de ha ott se felel meg, helyben kiherélik. Megakadályozva ezzel azt, hogy zugmén váljon belőle. Nálunk ez nincs leszabályozva, tehát ha netán egy mén nálunk nem kap fedengedélyt, attól az még simán fedez. Ezt tudja mindenki nagyon jól. Ezért aztán inkább adnak neki fedengedélyt, hiába nem felel meg a követelményeknek, de "legalább szem előtt van" és "legalább valahova fizetnek utána".
Drasztikus törvényi szabályozás kellene, különös tekintettel a zugménekre. Ennek hiányában sosem fog itt minőségi lóállomány létrejönni. Minden fajtánk el van maradva a külföldi állományokhoz képest. És önmagában néhány elkötelezett és tisztességes lótenyésztő nem tud mit tenni.
A Nukleusz-program jó hogy van, de a támogatási összeg nevetségesen kevés ahhoz képest, hogy mennyibe kerül a lótartás.
Az Európai Uniós támogatások olyan követelményeket támasztanak a gazdák felé, hogy lehívhassák az összegeket, hogy inkább bele se fognak.

Pörgés

2010-05-26T18:48:00.002+02:00

Bár a múlt héten szabin voltam, sajna pont Szőkéhez nem sikerült annyit menni, mint terveztem. Részben a rossz idő miatt, részben a kórházi kivizsgálások miatt. De legalább fény derült 4 hónapja tartó rejtélyes betegeskedésem okára. Sajnálattal közlöm az esetleges ellendrukkerekkel, hogy még nem patkolok el. Sőt, ha szombatig nem üt el egy autó, nem esik a fejemre egy féltégla, és nem tapos agyon a lovam, akkor valószínűleg megérem a szülinapom, és jó idő esetén Szlovákiában ünneplem. Ennek én igazán örülök majd.
Nade, hogy visszatérjek a főmederbe, szóval volt egy kis pörgés. Andival lejutottunk Hobolra a hidegvérűs közgyűlésre, ahol sikeresen alkudtunk, és szereztünk némi támogatást a versenyhez. Slussz poénként kölcsön kaptam egy úriembertől a bogyoszlói méneskönyveket, ami nekem olyan mint a Biblia. Ahogy Andi mondta, karácsony volt számomra az esemény. :) A rossz idő alatt, mikor épp nem a kórháza futkostam, összeállítottam a programtervezetet a szokolyai versenyhez. Szóval mi pörgünk ezerrel, és szervezünk, rajtunk nem fog múlni.
Dolgoztam is egy kicsit a héten. Nagy örömömre pörög a szálló, bejött a marketingünk, teltházzal nyomtuk a hétvégét.
Szőkénél egy hete voltam utóljára, akkor gumit húzattam vele. Aztán gumihúzás után, még gyakoroltam vele a hátralépést. Ugye hám volt rajta, én meg mögötte mentem, a gyeplővel irányítottam, vagyis irányítani se kellett. Nem tudom, hogy honnan tudta, mikor akarok fordulni, tán észre se vettem, hogy kicsit is mozdítok a száron, de ő azonnal fordult, ahogy átfutott az agyamon a gondolat, merre kéne menni. A hátralépést is olyan jól csinálta, mint még soha.
Ma, így 6 napos lópihenő után mi sem volt természetesebb, hogy miután összeszedem a lovat a legelőről, felnyergelem és felpattanok rá. Minden egyes alkalommal, ahogy meglátom, rácsodálkozom, hogy milyen gyönyörűséges, és hogy már megint hízott egy kicsit. Dagikám úgy viselkedett, mintha előző nap is dolgoztattam volna pár órát. Hót nyugiban baktattunk a pályán. Letettem neki 2 rudat: hol átlovagoltunk, hol hátraléptünk köztük, hol átléptettünk felettük. Mindegy volt neki, mindent megcsinált. Vágtába is olyan könnyen beugrott. A sok esőtől nálunk tök jó most a talaj, nem porzik. Mivel mindent szuperul megcsinált, és fülledt meleg volt, fél óránál tovább nem kínoztam magunkat. Jutalmul frissítő szivacsos mosdatásban, almában, répában részesült. Aztán mehetett vissza legelni.
Még a vihar előtt hazaértem.
Itthon gyönyörűséges névnapi képeslap várt egy kedves ismerősömtől.

Szőke topformában

2010-05-07T20:04:00.002+02:00

Ma a legelőn egy teljesen kialmásodott Szőke várt rám. A dús fűnek köszönhetően szerintem még a napokban is hízott, szőre úgy csillog, mintha olajjal kenték volna át, és egész testét szép kerek "almák" borítják, ami a jólét egyik jele.
Sose nézett ki még ilyen jól életében. Nem azért írom ezt, mert elfogult vagyok, hanem mert így van. A kutyámra nem mondanám hogy szép, mert nem az. De Szőke az.
Felvezettem a kisasszonyt a legelőről. Mielőtt a lókikötőhöz kötöttem volna, beengedtem a helyére, hogy kiszolgálhassa magát vízből, lucernából, míg előpakolom a cuccokat. A lucernát magasról letojta. Eltelt a zöld fűvel.
Viszont nagyon örült a lókikötő adta vakaródzási lehetőségnek. Úgy tűnik, a legelőn nincs mihez dörgölőzni. Megvakargattam a füle tövét, majdnem felborult a gyönyörtől, aztán viszonzásképpen a szép zöld nyálas szájával átvakarta a hátamat. (Hazafelé a nagy meleg ellenére kénytelen voltam kardigánt venni, mert azért a belvároson keresztül mégse mehetek lónyálas cuccban, váltópólót meg elfelejtettem hozni.)
Miután kölcsönösen megvakartuk egymást, felszerszámoztam. Rátettem a hámot. Hm. Nos. A hasló, vagyis a zsinór ami helyettesíti, az alig érte át, és mikor belefeszült a húzásba, ki is oldódott. Csak meg kellene már csináltatnom rendesen. De azért döbbenet, hogy alig egy hónapja még simán átérte, most meg már nem.
Kicsit húzattam vele a pályán, aztán idén először lementünk a hátsó "fácános" rétre. Szőke teljesen izgatott volt. Értsd: feljebb volt kicsit a feje, és nem lógatta a füleit, hanem előrefelé radarozott velük.
Az erdő aljában kétszer megugrott, aztán elnyugodott. A második körön már lógott a feje, de tepert ezerrel. Alig tudtam lépést tartani vele. Úgy dolgozott a hátulja, hogy simán túllépte egy nyommal az elejét.
Gumihúzás után befontam a sörényét, mert nagyon gubancolódik ha szabadon van, és különben is csak aláizzad.
Ezután megmértem őlósága övméretét. Nos, tavaly 193 cm volt, ma pedig 204 cm!!! Ez ám a fejlődés, nem csoda, hogy alig éri át a heveder. Természetesen a szalaggal mért marmagassága is nőtt 160-ról 164-re. Már csak a súlyát kellene újra mérni. Szerintem egy nyolcvanassal biztos több, mint tavaly.
A méredzkedés, répaosztás után visszaengedtem a legelőre.

Herceg fehér lovon

2010-04-30T21:26:00.003+02:00

Múlt héten egy fiatalember jött a lovardába, hogy életében először lóra üljön, mégpedig "fehérre", mert az a terve, lóháton megy megkérni barátnője kezét. A próbánál sikerült jelen lennem. Honey, a PKN Ranch "fehér" lova nagyon jól tűrte lovasát, és a hercegi palástot. Csak olyan gyors volt a próba, hogy mire előkaptuk a fényképező gépeket, már vége is lett.
Másnap pedig sor került a lánykérésre.

Szerencsés lány...

Megint egy jó nap

2010-04-29T21:21:00.005+02:00

A sok-sok ráérős időmet és a jóidőt kihasználva bőven tudok foglalkozni Szőkével. Tegnap mondjuk hullafáradtan vonszoltam ki magam hozzá. Mivel 24 órás szolgálatban voltam előző nap, és bizony éjjel csak 2 órát tudtam aludni, mert éjjel jókora csőtörés volt a szállón. De a lónál mindig sikerül feltöltődni. Tegnap gumiztunk.
Ma pedig lefutószáraztam, majd felültem. De hamar félbehagytam a lovaglást, mert jött a kovács. Nem az, akit múltkor vártam. Új kovácsunk van, és úgy hiszem, jobb is, mint az előző. Nagyon precíz és türelmes, és ismeri a hidegvérűeket, hiszen ő a börzsönyi belgák kovácsa is. Elégedett vagyok a végeredménnyel.
Miután a kovács elment, visszaültem Szőkére. Frissen körmölt patáira való tekintettel csak úgy lightosan lépésben. Bár Szőkének sose érzékeny a lába körmölés után. Nem tudom, hogy lett ez a ló ilyen rafkós. Mert az úgy volt, hogy lépésben tepert ezerrel a pályán. Nem lazsált. Tehát nem érzékeny a patája, de sejtettem, hogy ha majd én akarom hogy ügessen, akkor kitalálja, hogy nem tökéletes valami. Persze úgy is volt, ügetett egy sort aztán valahogy hülyén lépett és inkább megállt. Na mondom, persze, akkor lépjünk. De tudtam hogy csak szórakozik. Miután befejeztük a hatalmas lovaglást, levezettem a legelőre. Immár teljesen problémamentesen lejutottunk. Ahogy elengedtem, rotyóvágtában indult meg, fél perc alatt keresztülszelte az egész hatalmas legelőt, és alig akart lassítani, ugrált, futkosott, mire végre aztán megállt legelni. Egész jól kiismertem már a kisasszonyt...
Ez a nap is jól eltelt. :)

Egy sikeres nap története

2010-04-26T20:26:00.004+02:00

Kihasználva a jóidőt, ma is a lovaknál töltöttem a napom nagy részét.
Szőke kint volt a legelőn. Múltkor elég sokat fejlődött a legelőre való kivezetés terén. Egyszerűen annyi lehetett a gondja, hogy a tél során elszokott ettől a dologtól, és nem bírt a fölös energiával. Szóval kézbe vettem a kantárat és lementem érte a legelőre. Na ekkor vicces dolgot csinált, mert meglátta hogy közeledek, valami fura nyihogó hangot adott, és elszaladt a legelő túlfelébe. Nem adtam fel, bár elgondolkodtam, hogy ha nem akar megállni, itt soha meg nem fogom. Ismét megközelítettem. Nem hogy nem szaladt el, hanem bevárt, felemelte a fejét a legelésből és önként belebújt a kantárba. Lehet úgy gondolta, hátha feladom, és nem megyek utána ha elszalad, de mivel mégis utána mentem, meggondolta magát.
Kb. 600 méterre van a legelőtől a lovarda. Úgy kétszer próbálkozott be galád elrohanási kísérlettel, de az RC-től látott módokon kezeltem a helyzeteket, és végül egész nyugodtan sikerült feljutnunk a dombra.
Ott az okozott kis izgalmat, hogy hoztak lószállítóval egy új lovat. Szőke jól megnézte magának a nyerítő dobozt, aztán előkerült belőle egy tarka lóállat. Az újonnan jött ló természetesen ideges volt, 3 jól megtermett férfiember nyüzsgött körülötte, míg ideértek RC-ék. Szőke meg még mindig azt szereti, ha zajlik körülötte az élet, így hatalmas nyugalom szállta meg, és teljesen készséges lett.
Csináltam tovább a dolgom, gumizni akartam. Hát, gondoltam nem kéne beégni ennyi pasi előtt. Reménykedtem, hogy nem dől rám a gumi, míg a ló mögé tornázom, és Szőkével nem most adjuk elő ismét a hason csúszós kaszkadőrszámunkat. :)
Komolyan mindig meglepődöm, hogy milyen jófej tud lenni az állat, ha van közönség. (Najó, amúgy is az tud lenni.) Ilyen nyugodtan még életében nem húzta be a gumit a pályára. Odabent laza száron tette a dolgát, alig kellett segíteni. Már tudja szerintem, hogy hol kell haladnia a nyomon, hogy a következő sáv szorosan illeszkedjen az előzőhöz. Hízott a májam, hogy milyen ügyes a lovam.
Na, még korán volt, gondoltam belefér egy lovaglás is.
Előcipekedtem a nyerget. A férfiak megszemlélték a nyergemet, kérdezgettek róla, mert amúgy ők meg weszternesek, de mint tudjuk, a wesztern-nyerg meg a bock-nyereg váza némileg hasonló, még ha külsőleg nem is tűnik úgy. Szösz teljesen nyugodtan elvolt, élvezte a társaságot.
Betettem 3 pár bóját a pályára plusz egyet szólóba, hogy az ügyességi lovaglás se merüljön feledésbe.
Álomszépen ment a szöszi, és úgy húzott be a bóják közé, mintha valami mágnes vonzaná. Nagyon régen bójáztunk már, de mintha minden nap azt csináltuk volna. Nem győztem megdícsérni.
Szóval lovaglás is kipipálva, tökéletesen ment. Legközelebb már terepre megyünk ki.
A lókikötőnél lepucolgattam, lemostam róla az izzadtságot. Ezután megejtettem a negyedéves féreghajtást. Ezt is szeretem ebben a lóban, hogy nem ellenkezik sose, hogy mármeg mit dugok a szájába, örül hogy kap valamit. Persze kapott répát is utána.
Miután mindezzel végeztünk, bevezettem a helyére. Most nem idegenkedett és nem látszott idegesnek, hogy miért nem a legelőre megy vissza. Célba vette a lucernabálát és jóízűen falatozott. Csütörtökig most bent marad, egyrészt a féreghajtó miatt, másrészt mert beszéltem egy másik kováccsal, aki megígérte, hogy nem szivat be mint az elődje és jön csütörtökön. Ámen. :)

TankAranka a legelőn - 2. epizód

2010-04-24T20:59:00.011+02:00

A kovács jól beszivatott és se szerdán, se csütörtökön nem jött. Legalább mondta volna meg, hogy bocs, de nem érek rá stb. Kell keresnem mást sajnos.
Szőke ma fent várt a helyén. Vagy legalábbis ott volt, nem biztos, hogy várt...
A gyönyörű szép időben kedvem szottyant lovagolni. Először lefutószáraztam, vagy mi. Néha elég idétlenül ment, vágtatott az elejére, szökkelt stb. Szórakoztatta magát és engem is. Bohóc.
Felültem, és lovagoltam a pályán. Baromi jó a vaskos nyaka mögött ülni, és érezni az erejét, a hatalmas farmotorjáról nem is beszélve. :) Nagyon szépen, lendületesen ügetett. Azt hiszem, jót tett, hogy volt közönség. Idegenek előtt mindig jobban megy az átlagnál. Vágtába beugrani nem akart, de rájöttem, hogy az én segítségeim nem voltak jók. Na majd legközelebb pótoljuk. A nagy melegben jól megizzadtunk. Kicsit áttöröltem vizes szivaccsal, aztán kitakarítottam a helyét. Már majdnem teljesen nyári szőrben van.

Délután pedig lekerült a legelőre. RC-nek köszönhetően ma már nem volt olyan izgága, és nyugodtabban ment a rétre. Ott aztán vágtathatott kedvére.

A legelőről Rézivel és Orsival a pickup hátuljában, a répás zsákok tetején utazva kerültünk vissza a lovardába. Elég izgalmas volt, pláne a kanyaroknál. :)

Tank Aranka a legelőn

2010-04-21T19:43:00.025+02:00

Pár napja Szőke lekerült a legelőre, így (halkan hallgasd):

Videó by nagydalton

Elég "vidám" volt, teli van energiával, és már nagyon vágyott a zöldre és a társaságra.
Ma pedig fel kellett hozni, mert azt reméltem, jön a kovács. Vagy holnap. De attól még ma dolgozhatunk is egy kicsit.
Legyalogoltam a messzi-messzi legelőre. Szőke olyat tett, amit még soha: megpróbált elosonni előlem, nehogy meg tudjam fogni. Aztán nagy főnökös höhögéseket hallatva megindult szaporábban, és vitte magával az egész bandát. Odébb sorba álltak, és össznépi sárlási jelenetek következtek. Araszoltam tovább a lovamhoz. Csak sikerült elkapni végül.
Már kezdtem megnyugodni, hogy nagyon fáin a dolog, nincs itt semmi gond. Kivezettem a karámból, már elértünk az "erdő" alá szép nyugodtan, mikor minden előjel nélkül nyílegyenesen megiramodott előre. Kettőt pislogtam, már visszaért a karámhoz.
Kutyagoltam utána. Le-föl szaladt a villanypásztor mentén, aztán a nagy szabad részen tett pár kört. Olykor megállt, harapott a fűből, de mikor látta hogy közelítek, megint megiramodott és mint az eszeveszett vágtatott tova.
Egyszer mintha egyenesen neki akart volna menni a pásztornak, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, lefékezett és seggen csúszott a zsínórig, aztán futott tovább.
Már egy ideje tartott az üldözősdi, mikor jött Kamilla és ketten be tudtuk "keríteni" a lovat. Látszólag akkor már nem bánta, hogy megállhat.
Hamarosan jött Rc is a Toyotával, és ismét mögé lett kötve a ló.
Most már nagyon rutinosan ügetett az autó mögött.
Odafent a lókikötőnél teljesen nyugodt volt, az orkán erejű szél és a körülöttünk csattogó ponyvák ellenére.
Befogtam a gumi elé. Nagyon lendületesen és egyenletes tempóban húzott végig. Szuperul ment.
Még egy kicsit pihentettem a lókikötőnél. Lefényképeztem ődagadtságát (szerintem most úgy néz ki, ahogy egy hidegvérűnek ki kell). Eközben már kicsit haragosan nézett néha, valahogy így:

Megnéztük hogy megy Szőke fia nyereg alatt a pályán:

Aztán lemostam a lábát, mert ragadt a sárlástól...
Végül bevezettem a helyére. Mivel ma nem jött a kovács, reménykedünk, hogy majd talán holnap. És akkor már ne kelljen ugyanezt a cécót eljátszani.
Szőke szaglálódva körbe járt, mintha legalábbis hónapok óta nem járt volna a helyén (igaz csak 3 napja van kint). Aztán rávetődött a lucernabálára és elégedetten tömte a fejét.

2010-04-19T10:23:00.010+02:00

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

Popper Péter

Tavasz az erdőn

2010-04-11T20:18:00.007+02:00

"Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak." Wass Albert

Csodálatos a tavaszi erdő. A Börzsönyben még csak éppen hogy kezdik bontogatni rügyeiket a fák, de már a kis tisztásokon zöldell a zsenge fű.
A depóknál kellemes fenyőillat terjengett. A lehullott tűlevelektől olyan érzése van az embernek, mintha süppedős perzsaszőnyegen járna.
Átugrottunk két patakot, körbejártuk a partoldalakat, de agancsot nem találtunk. Láttunk cserébe szökkenő őzeket. Pihenésképpen letelepedtünk egy mohos fatuskóra és hallgattuk a patakot, a döngicsélő méheket. Felüdülés az ember lelkének a tavaszi erdő.

Április első lovaglása

2010-04-07T22:18:00.006+02:00

Bolondos hónap az április, szeszélyes az időjárás, meg a ló is. Szőke ki van etetve, tán már az egyesület "kedves" elnöke se szólná le úgy, mint tavaly. Nem használati formában van most (mitől is lenne?), hanem vágósúlyban. A folyamatosan előtte lévő lucerna megtette hatását. Elég vidám mostanában. Érzi gondolom a tavaszt, sűrűn sárlik, és vágyik a zöld után. Ez azt jelenti, hogy amint kikerül a helyéről, megindul a fűcsomók felé. Mostanában ezt elég extrém módon teszi. Azért maradt még egy kis bőr a tenyeremen a mai kis megindulása után.
Miután összeszedtem a szétszaladt, legelésző ménesemet (Szőke egymagában kitesz 10 lovat néha), és sikeresen odakormányoztam a lókikötőhöz, egy órás szőrtelenítésnek vetettem alá. Nem önként, de egyszerűen nem tudtam letenni a kefét, mert csak jött és jött kifelé a téli szőre. Annyira jól dolgoztam, hogy már a szügye és a lapockái nyári szőrben pompáznak.
Ezután felnyergelődött a ló és futószárazással indítottam a munkát. Csak kicsit ugrált, aztán megsértődött mert a zablába csatolt futószár miatt nem lehet féktelen módon idétlenkedni. Átcsatoltam neki másképp a futószárat, azután nagyon szépen lendületesen ügetett már.
Elég is volt a bemelegítés, felültem.
Hisztike úgy gondolta, ő nem üget alattam. Én meg úgy gondoltam, hogy kezembe veszem a pálcát, és ügetünk. Ügettünk is sokat mindkét kézre. Lovagoltunk jónéhány kört is. Aztán gondoltam vágtázni kéne. Ő úgy gondolta, nem kéne. Miután párszor beugrott negyed kör erejéig (szerinte érjem be ennyivel, amúgy meg sajnáljam, mert ő már a végkimerültség szélén áll, és nem tud többet vágtázni), átgondoltam a taktikát, és nem dőltem be a trükkjének.
Becsuktam a szemem és végigpörgettem lelki szemeim előtt a beugratás mozzanatait. Mikor kinyitottam a szemem, már vágtáztunk. Kicsit fel kellett rázni a kisasszonyt, hogy felébredjen egy hónapos lovaglásszünetes lustaságából és beinduljon. Beindult végül is. Az erős csizmasegítséget nem szereti. Ezen és a lustaságán kívül más baja nincs. Össze fogunk csiszolódni, csak most már tényleg gyakrabban kell felülnöm rá.
Lovaglás alatt folytatódott a vedlési folyamat. A nyeregalátétet beterítette a szőr. Jól megizzadt őlósága, én is rendesen kifáradtam. A holnapi izomlázat borítékolom.
Míg Szőke szárítkozott a kellemes langymeleg napsütésben, én még dolgoztam egy órácskát. 9 talicska ázott trágya termelődött 4 nap alatt. Mire fellapátoltam és eltoltam a trágyadombig, a teljes fizikai végkimerültség kezdett kerülgetni. Azért hogy tovább szadizzam magam, még száradt állapotában is átpucolgattam a lovam. Megint kijött belőle pár tucat kefényi szőradag. Végezetül megajándékoztam magunkat almával.

Hát ilyen ez a hendikep...

2010-04-04T20:09:00.013+02:00

Ma volt a galopp megnyitó versenynap. Ha máskor nem hát ilyenkor azért még ki szoktam menni a pályára. Szerencsére az időjárás is velünk volt még, így elég szép számú közönség jött össze.
Mivel nem követem különösebben az eseményeket az utóbbi egy-két évben, így jobbára a Turfra és saját szememre próbáltam hagyatkozni. A jártatóban sok minden kiderülhet egy-egy lóról. Aztán vagy hisz az ember a saját szemének és megérzéseinek, vagy hagyatkozik az újságra, meg a totalizatőr-táblára. Így volt ez az első futamban is. Újonc "fogadóval" mentünk a pályára, de nem jött be a "szűz kéz szerencsét hoz mondás". Ráadásul a saját szabályomat is megszegtem, miszerint szigorúan egy futamra fogadok, alaptétre, és nem hagyom magam rábeszélni, hogy komolyabb tétekkel játsszak. (Na persze, mihez képest komoly, mert van aki több százezret játszik el egy nap, ahhoz képest a mai veszteségünk aprópénz. Bár ez engem nem vigasztal, még akkor sem, ha nem az én pénzemről van szó. Sőt.)
Az első futamban futott egy újonc 3 éves, Fanbuddytastic. A jártatóban megjegyeztem, hogy teljesen tip-top a ló, felhúzott has, le van dolgozva, kikentrénél nem bohóckodott. Ennek ellenére nem tippeltük be első 3-ba. Buktunk is nagyot.
Következő futamban ugyanezt sikerült eljátszani Midnight-al. Életében nem futott, kihúztam, hogy az nem fog beleérni, erre megnyerte a futamot. Ilyenkor az embert a guta üti meg. Persze első versenynap, borulnak a papírformák. A harmadik futamban visszatértem a biztonsági játékos alapszabályomhoz, sikerült is visszanyerni a futamra feltett pénzt meg egy kicsit többet. De ez már nem tudott javítani a keserű szájízen.
Ahogy nézem, minden futamban sokat fizetett a hármas befutó, mert jöttek az outsiderek. Mindig beleért egy tippeletlen ló a háromba. Hát ilyen ez a lóverseny. Haragszom magamra. Ha még valaha beteszem a lábam a pályára (be fogom), akkor tartom magam a szabályomhoz, és nem hagyom befolyásolni magam többet. No meg inkább a fényképezőgépet szorongatom majd a kezemben, nem a tiketteket.

Fegyvervizsga

2010-03-22T09:58:00.004+01:00

Régebben is érdekeltek a fegyverek. Főleg a muzeális jellegűek, illetve a duplacsövű puskák. Itthon azonban csak légpuskán tudtam gyakorolni.
Egy hete viszont eljutottam egy lövészklubba. Első körben egy Taurus 357-es Magnummal sikerült lőni. Sose volt még a kezemben pisztoly, de egyből a 9-es körbe találtam. Elég jól szólt a műszer, fülvédőben már kellemesebb volt. A céltábla nagy volt, ezért egy pici dobozt és egy tejszínhabos-spray állítottak fel céltárgynak. Azt is sikerült eltalálni.
Aztán jött álmaim netovábbja, a duplacsövű sörétes. Mivel nagy a szórása, elég könnyű vele szitává lőni mindent. Sikerélmény az volt bőven. Egyszer tévesztettem csak el a célt, mikor nem szorítottam elég erősen a vállamhoz a puskát. Ennek a nyoma még látszik egy kicsit.
Mivel jól ment a lövészet, és éppen egy héttel későbbre tervezték a klubban, hogy fegyverismereti vizsgát tartanak, azon kaptam magam, hogy már be is írtak a jelentkezők közé.
A vizsga tegnap volt. Annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, nagyon könnyű lesz, nem egészen volt az. Szigorúan álltak hozzá a vizsgáztatók a témához az iskolás lövöldözős hülyegyerek miatt.
Azt hittem, leszünk kb. 10-en, ehelyett 29-en voltunk. Abból 2-en lányok. Persze néztek is egyből, mikor a terembe léptem, hogy mit keresek én ott.
Első körben volt az oktatás. Ott sok újat nem hallottam, mert már egy biztiőr ismerőstől kértem anyagot.
Azután következett a teszt. 25 kérdésből 22-t kellett jól bejelölni. A kérdéssor szerintem kicsit szivatós volt, olyan egyszerűek nem voltak benne, mint ami példaként szerepelt a kölcsönkapott anyagban. Elég hamar végeztem a kitöltéssel, és sikerült is szerencsére.
Írásbeli után jött a szóbeli. Itt enyhén hátrányban érzetem magam, miután a velem egy csoportban szóbeliző srácok pofon egyszerű alapfogalmakat kaptak, én nekem meg olyan kérdést tettek fel, amin épp csak átfutottunk az oktatáson... De sikerült megválaszolni, aztán még lement 3 kör kérdés. Ezt is teljesítettem. Néhányan búcsúztak menet közben a vizsgától, és nem jutottak már el a gyakorlati vizsgára.
Délután 3 felé járt az idő, mikor kimentünk a lőtérre. Persze a rendőralezredes kapásból a csajokat hozta fel rossz példának, hogy azok milyen bénán tudják tartani a fegyvert...
Egy 22-es MCM-el kellett lőni. Játékcsúzlinak tűnt a magnum után. Megmutatták hogy kell betárazni, csőre tölteni, stb. Voltak srácok, akiknek több mindenben segíteni kellett, egyiküknek ötödjére sikerült csőre tölteni. No meg a közelébe nem lőttek a céltáblának. Én életemben nem csináltam még ilyet, de elsőre ment minden, és biztos hogy találtam is. Az alezredes ezután már nem viccelődött. Ennyit arról, hogy a csajok a bénák...
Helyben meg is kaptuk a bizonyítványt. :)

Ha már a rádióban nem szól semmi...

2010-03-22T09:44:00.003+01:00

Nem tudom, ki hogy van vele, de a mostani magyar rádióadók közt nem sok értelmeset találok. Már abban a tekintetben, hogy mindenhol egész nap hülye szövegelés megy zeneszámok helyett. Úgyhogy itt az én kis válogatásom, mindenféle műfajból, amit mostanában hallgatok:

Mára ennyit.

Az első tavaszi lovaglás

2010-03-18T17:53:00.006+01:00

Végre sütött a Nap, és jó idő volt. Már-már meleg. Szőkém erőteljes vedlésbe kezdett, pár kefényi szőr lejött róla. Úgy gondoltam, már itt az ideje megint felülni rá, így 2 és fél hónap kihagyás után. Az ember azt gondolná, hogy majd akkor ugrál, meg ki akar rohanni a világból. Hát nem.
20 perc futószárazással kezdtünk. A szárakat beakasztottam a kengyelek alá. Úgy tűnik, ez a "kikötési" mód fekszik a lónak. Most nem ugrált, mert érezte hogy nincs annyi szabadsága, ellenben kerek nyakkal, feladott háttal dolgozott. Még vágtába is hajlandó volt beugrani. Miután úgy éreztem, hogy itt nagy baj nem lehet, felültem rá.
Elég vegyes lovaglást sikerült produkálni. Először is, úgy maradt ahogy futószárazásnál volt: kerek nyak, feladott hát. Nagyon kényelmesen ültetett ügetésben. Aztán hamar megunta a pályázást, ahogy szokta, és elkezdett makacskodni. Mondjuk sokra nem ment vele, mert hajtottam és mennie kellett.
Majd hamarosan elkezdek kijárkálni vele a közeli rétekre. Ott biztosan rendesen fog menni, mert csak a pályával van gondja.

In memoriam Fáni (1997-2010)

2010-03-11T20:33:00.006+01:00

Mit is mondhatnék? Amikor odakerültem Balatonra, volt egy nagy hármas: három szőke hidegvérű kanca. Sári, Fáni és Csillag. (Ha a később született Chanyt nem számolom bele.) Szerencsétlen csillagzat alatt születtek, vagy a hely hozta magával, hogy ne élhessenek addig, mint egy átlag ló?
Tavaly meghalt Chany, tisztázatlan körülmények közt, valószínűleg kólikában. Tavaly előtt Csillag bélcsavarodásban. Előtte Sári méhrepedésben. Fánit 4 napja láttuk, és megjegyeztük, hogy nem néz ki túl jól. Lezsarolt a legjobb szó rá. Azért, mert évek óta a szó legszorosabb értelmében haszonállatként élte életét. Minden évben csikózott, évek óta oszlopos tagja a vizeletgyűjtő programnak, és a köztes időben húzta a kocsit a sümegi várnál, vagy egy kicsit megpihent otthon a legelőn.
Persze ezek mind nincsenek összefüggésben azzal, hogy ma eltörte a lábát.
Nem tudom, hogy jól emlékszem-e, hogy '97-es volt, de lényegtelen is.
Ő volt Józsi lovász kedvence. Természetesen sok történetem van Fánival kapcsolatban. Sok kedves emlék, de most nincs kedvem leírni.
Én így emlékezem rá:

Fehér csend

2010-03-11T15:44:00.008+01:00

Úgy tűnik, egy kicsit megint ránk szakadt a tél. Ma ki akartam menni Szőkéhez, fel is öltöztem, aztán hátizsák helyett a kutya pórázát vettem a kezembe, és inkább úgy döntöttem sétálok egyet az erdőben. Maxy kitörő örömmel fogadta ezt a döntésemet, és lelkesen száguldozott az utcában.
Ahogy beértünk az erdőbe, ránk telepedett a csend. Szeretek ilyenkor kint lenni, mikor csak néha szólalnak meg a madarak, és a legnagyobb zajt a kabátomra hulló hópelyhek percegése adja és a bakancsom alatt ropogó fehérség.
Elsétáltunk az Ördög-orom alatt, és ráfordultunk a szokott kis útvonalunkra. Alig mentünk néhány métert, mikor előbukkant egy őzbak. Fejét büszkén magasra emelte. Maxyt magam mellé intettem, leguggoltam mellé, és úgy néztük az őzet. Az őz megállt, felénk fordult. Jól összenéztünk. Úgy gondolhatta, hogy a hirtelen a földből kinőtt fekete szikla nem jelenthet különösebb veszélyt, ezért folytatta útját be az erdőbe. Követte őt két suta. Olyan volt, mintha hirtelen egy családi jelenetbe csöppentem volna.
Vártam még egy kicsit, hogy zavartalanul elvonulhassanak. Maxy nagy kedvvel követte a friss őznyomokat. Úgy döntöttem, hogy nem a Hómező felé megyek, hanem felkanyarodok a TV-toronyhoz. Itt már látszott a hóban, hogy járnak a vadak. Reméltem, hogy odafent a csúcson még találkozom valamilyen vaddal, de csend volt. A hó ömlött, és hiába kerestem a szememmel az adótornyot, nem láttam, beleveszett a sűrű hóesésbe és a ködbe.
A csendet egyszer csak a Gyerekvasút hangosbemondója törte meg. A kutya jól megijedt tőle.
Sétáltunk egy megállót a vasút vonalán, és ismét bevetettük magunkat a sűrűbe. Az ösvény helyén patak folydogált, így kénytelen voltam kicsit beljebb menni a fák közé. Hirtelen egy vadnyúl ugrott ki előttünk a bokorból, és rohant el. Enyhe frászt hozott rám, jó hogy rá nem léptem.
Innentől már nem találkoztunk egyéb erdőlakókkal, csak a nyomukkal: a behavazódott ösvényt mintha felszántották volna.
A hójáró bakancs ismét jó szolgálatot tett. Az legalább nem ázott át, de azon kívül minden. Hazatérve jól esett a forró fürdő.

2010-03-04T02:11:00.002+01:00

"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."

Wass Albert

Wstepy 2010 - Az év egyik legnagyobb lóvására Lengyelországban

2010-02-23T20:20:00.010+01:00

Lengyelország lovas berkekben leginkább arról híres, hogy a legnagyobb vágóló-exportőr Európában. Nekik is meg van a maguk hidegvérű fajtája, ami véleményem szerint sokkal egységesebb, mint a magyar hidegvérű. A rönkhúzó versenyeken már sikerült személyesen is megismerkedni a lengyel hidegvérű két extra jó példányával, Foksterrel és Kubával.
Kuba-t tavaly vásárolták a Wstepy-n. Jó vétel volt.
Idén nekem is lehetőségem adódott, hogy eljussak a híres nagy lóvásárba.
Már a térképeket nézve is igen hosszúnak tűnt az út, pedig "csak" Lengyelország közepéig kellett elmenni. De élőben is elég durva volt. Kilóméterben nem sok, de az útviszonyok miatt, időben nagyon is az. Persze a jó társaság sokat jelent egy ilyen úton, és szerencsére ebben nem volt hiány.
Kicsit izgultam, milyen lesz majd keresztülkaptatni a Tátrán és a Kárpátokon, de lényegében az olasz hegyek után semmiségnek tűnt.
Szlovákiában egészült ki a csapat. Onnan jöttek többen kisbusszal is. Ők úgy készültek, mintha legalábbis az Északi-sarkra indulnának. Korrekt túlélőfelszerelést pakoltak, és 5 réteg ruhát minimum. Én meg elég lazán voltam, mert neten megnéztem, hogy lesznek plusszok is, szóval nagy baj nem lehet. Végül nekik is igazuk lett, meg nekem is. Rengeteg sok óra autózás után tegnap hajnalban elértük a célt. Csillagos volt az ég, és -7 fokot mutatott az autó hőmérője.
Skaryszew előtt már legalább egy faluval rendőrök "irányították" az akkor még gyér forgalmat. A helyszínre érve nagy káosz uralkodott, már ami a behajtási, parkolási lehetőségeket illette. Olyan keleteurópaias volt a szitu. De végül minden megoldódott. Szegény szlovákok kisbuszát rugdosták csak meg eközben a lovak... Ahhoz képest, hogy 5 óra körül volt az idő, már sokan voltak.
Beburkolóztunk öltözékeinkbe és nekivágtunk a vásárnak, amely lényegében a falu minden utcájára kiterjedt. Voltak lovakkal zsúfolt utcák, másutt pedig lószerszámok, és mindenféle portéka kínálta magát, amolyan lengyelpiacosan.
Hamar feltűnt, hogy a lengyeleknek nincs igénye kovácsra. De ha azt nézzük, hogy a vágólovaknál abszolút nem lényeg, milyen patákon áll az a szerencsétlen, akkor végül is tényleg mindegy. De azért mégis sikerült folyamatosan elborzadni a paták állapotán.
Ahogy kelt fel a Nap, egyre javult az időjárás, és végül már tényleg nem volt hideg. Belevettük magunkat a vásári forgatag izgalmaiba, és jó párszor körbenéztünk mindenfelé, de igazán jó lóra nem bukkantunk. Egy-két használható ló volt, még viszonylag ápolt patákkal, de nem olyan, amit pl. a szlovákok kerestek volna a rönkhúzó versenyekhez. Voltak pónik és néhány sportló is, de azt hiszem, kb. 99%-ban hidegvérűek voltak, annak a fele sárga, kendersörényű. De legnagyobb részük vágóminőségű volt, pakolták is fel őket a hatalmas kamionokra.
A magamfajta lóbolondnak ez így elsőre látásra elég rosszul esett, de sok esetben a lovak olyan állapotban voltak, hogy megváltás nekik, ha nem élnek tovább. A baj csak az, hogy azt a hosszú utat még meg kell tenniük Olaszországig. Annak tükrében, hogy a lovak nagy részét vágóhídra szánták értékesíteni, nem lett volna meglepő, hogy felhízlalt lovakat látunk, de ezek döbbenetesen kövérek voltak.
Repültek az órák, a tömeg nőttön-nőtt, míg végül már mozdulni alig lehetett, és sodort magával az emberáradat.
Elmúlt már bőven dél is, mire vásárfiával, kumetekkel, szerszámokkal megrakodva hazafelé indult a csapat.A hazaút ha lehet, még jóval fárasztóbb volt. Nagyon hosszúnak tetszett, míg kaptattunk felfelé a Selmecbánya feletti hegyekbe, hogy hazavigyük szlovák útitársainkat.
De aztán innen hazafelé már megint repült az idő, és fel se tűnt, mikor léptük át a magyar határt.
Nagyon jó, egyben fárasztó út volt, de jó volt ilyet is látni.

A lengyel vásáron készült képek itt láthatóak.
És van egy videóm is.

A capriole nagymestere

2010-02-18T18:13:00.005+01:00

Ígérgették nagyon az esőt péntektől, így gondoltam még ma is kimegyek a lóhoz, hogy mielőtt a karám Atlantisszá változik, még rendbe tegyem. Gyorsan végeztem is a munkával, Szőke pedig a karámajtónál lébecolt, és várta hogy történjen már vele is valami. Kihoztam, lepucoltam róla a panírt amennyire lehetett. Gondoltam lemozgatom kicsit, mert már nagyon teli van.
Megelőzendő a futószárastul elrohanást - ami most azért sem lenne célszerű, mert a pálya nincs teljesen körbe kerítve, - felkantároztam az állatkát. Becsatoltam a karikába a futószárat és irány a pálya. Szőke persze meg akart iramodni, de ezzel a technikával könnyen elbántam vele. Szépen körre vettem, ott már ugrálhatott. Először vágtában ment mint az atom, aztán rájött, hogy vannak neki rugói is.
Őstehetség a ló, a spanyol iskola lipicai lovai letérdelhetnek tudása előtt. Mert olyan sorozat capriole-t adott elő, hogy csak lestem. Felugrott jó magasba és páros lábbal kirúgott hátra. Nem egyszer, nem kétszer.
Miután bemutatta, hogy ő ilyet is tud, visszavettem ügetésbe. Végre haladósan ügetett. Közben Szőke vidámsága átterjedt a karámokban álló lovakra. Majdnem mindegyik megmarhult és nyomta a rotyót. Sherry szabadon kószáló csikója is bepörgött, le-föl rohangászott karámtól karámig, aztán gondolta benéz hozzánk is. Pont hátulról közelítette meg Szőkét, aki megtorpant, és mintha azon töprengett volna hogy "felrúgjam vagy ne rúgjam"? Legalábbis a fülei állásából ezt olvastam ki. :) A csikó is vette az adást, mert tátogva meghátrált. Én meg lépést kértem Szőkétől, hogy a további konfrontálódást megelőzzem.
Aztán újabb vendégünk érkezett a múltkor már majdnem megnyuvasztott Stella cica formájában. Szőke most nem indult rá, csak megszagolta egyszer.
Elégedett voltam Szőke talajmunkával és a talaj felettivel is. :)
Murphy persze természetesen velem volt, hiszen ahogy betakartam Szőkét, hogy száradjon, elkezdett esni az eső.

A kaszkadőr

2010-02-08T17:00:00.008+01:00

Hétfő lévén a szokásos gumihúzós akció volt porondon Szőkémmel. Megint esett min. 10 cm friss hó, így gondoltam most aztán megcsinálom azt az utat a trágyadombig, hogy ne a fél méteres hóban kelljen küzdeni a talicskával.
Szőke teljesen aranyos volt, szép nyugodtan húzta a gumit. Tettünk pár bemelegítő kört a pályán. Volt lendületes, de nyugodt ügetés is. Közben olykor a Sherry szabadon kószáló csikója rotyózott el mellettünk, vagy éppen ugrált Szőke előtt, de a tank rá se hederített. Szóval nagyon ügyesen ment a ló.
Úgyhogy a trágyadomb felé vettük az irányt. Sejtettem, hogy nem lesz frankó a tizenéves tükörradiálos bakancsom, de hát a hójáróhoz már meleg volt. A domb aljában van egy kis bucka, onnantól pedig a szűz hó, amit még senki le nem taposott. Szőke is megérezte, hogy nehezedik a gumi, meg ott az a kis bucka, úgyhogy jó munkásló módjára belefeküdt a hámba és kicsivel nagyobb lendületet vett. Én meg pont ekkor megcsúsztam ugye, és nem tudtam követni a ló lendületét, hassal beleplaccsantam a pihe-puha hóba. Közben egy munkagép ijesztett rá Szőkére a schwarzmüllernél, így egy jármóddal fejebb kapcsolt.
Következett a tipikus kaszkadőrjelenet, amit jópár vadnyugati filmben látni: a lovak elszabadulnak, a hajtó kitartóan kapszkodik a szárba, és hason csúszik a lovak után, miközben azok robognak a szakadék felé. Aztán jön a hős cowboy, aki megállítja az állatokat és mindenki megmenekül stb. Hát, engem nem volt ki megmentsen, mert szokás szerint tök egyedül voltam kint. Meg amúgy is megszoktam, hogy a hős cowboyok messzire kerülnek, és mindig egyedül kell boldoguljak. Az okos lovamnak hamar feltűnt, hogy valami mintha nem lenne rendben, pláne, hogy valaki 60 kg-val húzza a száját. A röhögéstől alig tudtam odaszólni neki, hogy álljon meg. De azért meghallotta, és azonnal megállt. Így lettem hát néhány pillanatra kaszkadőr. Felálltam, és nagy vigyorgás közepette mentünk tovább. Felfelé is meg akart indulni, de elég volt csak szólni neki hogy tudja, nem kell akkora lendület, anélkül is bír húzni. Aztán mentünk még egy kört, ezúttal már kaszkadőrmutatványok nélkül.
Önfeláldozó munkáknak kevés eredménye volt, mert hiába a lelapított hó, még mindig mély volt. Nem bánnám, ha nem esne több már az idén, vagy legalábbis nem itt.

Néha kell egy kis munka

2010-02-01T19:39:00.003+01:00

A szlovák rönkhúzó versenyen fellelkesülve ma munkára fogtam a lovam. Igaz, előtte szétáztattam magam a 40 cm-s hóban (dejó lett volna most az a lábszárvédő!), hogy letalicskázzam a trágyadombig amit kell. Persze annyi eszem nem volt, hogy előbb fogjam be a lovat és simítsam le vele az utat. Sebaj, legalább én is mozogtam.
Szőkét elég nehéz volt elvezetni a lókikőtőig, mert utunkba akadt egy kis lucernamaradvány. De csak elvezettem a kikötőig, aztán elédobtam egy kis lucit, hadd legyen boldog még vagy öt percig.
Kicipeltem a hámot. Hát, látni kellett volna a ló arcát, "lehervadt róla a mosoly". :)
Felszerszámoztam kisnagyságát, aztán odakínlódtam a gumit. Már nem csak térdig vizes lett a nadrágom, de legalább hót mocskos is. Mint aki most mászott ki egy kukából.
Ahogy a ló megérezte hogy mögötte van a gumi, már startra készen állt. Hálistennek nyitva volt a pálya nagyobb bejárata. A kis kapun ezzel a lendülettel, ahogy nekiindult, nehéz lett volna gond nélkül bejutni. Szerintem most egy szlovák rönköt is simán elhúzott volna, tele van energiával.
Szóval berongyoltunk a pályára. Szerencsére annyi eszem volt, hogy a szárakat összekössem, így volt mibe kapaszkodni. :)
Azután szépen mendegélt a ló. Kértem egy kis ügetést, erre megindult vágtában, és ugrált mint róka a pocok után... Ezt megismétletük mindkét kézre, aztán sikerült normálisan, lendületes ügetéssel húzni a gumit. Jól lesimítottuk a pályát, aztán elküldtem pihenni a lovat. Én meg kínlódtam egy sort a gumival, mire eltettem az útból. Legalább gyúrtam bicepszre is.
Úgy volt, hogy Nautilus holnap fogadásból felül Szőkére, de közbejött valami, így ma ült rá. Persze így, hogy le volt mozgatva a ló, már nem volt fair a dolog. Szóval egy órával a gumizás után Szőke felnyergelődött. Elég birka volt, csak eleinte pattogot pár lépésnyit, aztán bekapcsolta a szivatót. Nau sokat vesztett a súlyából az utóbbi hónapkoban, és úgy tűnik, azzal együtt a tekintélyéből is: már nem vette komolyan a ló.
Azért kicsit megizzasztották egymást.
Hazafelé nem mehettem az elázott, majd merevvé fagyott nadrágomban. Nem volt mit tenni, egyedül a fekete sztreccses lovaglónadrágom volt kint, kénytelen voltam abban hazamenni. De hát mostanság úgyis ez a divatos...

Slovenska - Hrinová, avagy rönkhúzó verseny a télben

2010-01-28T22:17:00.008+01:00

Szlovákiában ilyenkor is zajlik az élet. Több rönkhúzó versenyt is rendeztek már ebben a hónapban. Tegnap útnak indultunk Gáborral Hrinovára, hogy megnézzük a hónap utolsó versenyét.
Ismét áldottam a Nissan Navarát, mert viszonylag könnyen haladtunk a hirtelen behavazódott utakon. nem gondoltuk volna, hogy a hókotrók ennyire nincsenek a helyzet magaslatán, és így az utazás kicsit hosszabb lesz, mint gondoltuk. De úgy elbeszélgettük az időt, hogy fel se tűnt, mennyi időbe telt kijutni a versenyre. Körülbelül fél 1 felé értünk ki a versenyre, de nem késtünk le a lényegről. Épp zajlott a páros rönkhúzás. Gábor lova Rigo és párja Falko nagyon jól húztak első körben.

Ekkor még ömlött a hó, de szerencsére nem volt túl hideg. Azok a lovak boldogulhattak jobban, akiknek spéci, nagy sarkas, kapaszkodós patkója volt.

Sajnos az összevetésben Rigoéknak nem ment túl jól, főleg a rossz patkónak "köszönhetően".
Bizony, nagyon csúszott a pálya, ami nem csak a négylábúaknak okozott nehézséget, de sokszor a kétlábúak is mátrix mozdulatokkal igyekeztek talpon maradni.

A párosok kb. 8-9000 kg fát húzkodtak maguk után.
A páros verseny után jött a rönkhúzás egyes fogatoknak. Az egyik legjobb ló egy 20 éves kanca volt.
Láttunk norikereket, lengyel és szlovák hidegvérűeket, és persze belgákat. Ahogy néztem, megint csak a belga páros aratta a közönségsikert: nyüzsögtek körülöttük a fotósok.
A versenyen igazán jó hangulat uralkodott. Rengeteg sokan látogattak ki ebben a nem éppen barátságos időben is a pályához. Az én újonnan vett bakancsom remekül vizsgázott: nem csúszott, és még meleg is volt.
Sok kis pavilonban árultak különféle portékákat és vagy 4 büfé is üzemelt. Persze a forralt bor nagyon kapós volt. :)
Kaptam egy szép falinaptárat is, amiben jelölik a jegyzett rönkhúzó versenyeket. Ahogy nézem, áprilistól indul az igazi szezon. Májustól októberig havi 4-5 versenyt is rendeznek.
Hazafelé már könnyebben mentünk, idő közben letakarították az utakról a havat és a keresztbe fordult kamionokat.
Összes szlovák rönkhúzós képeim itt. (Feladta a leckét a nagy havazás, és a folyton bepárásodó optika.)

A macskavadász ló és a röntgenasszisztens

2010-01-22T17:40:00.003+01:00

Szőke 3 napja rodeózott utóljára a pályán, így gondoltam ma is szabadon eresztem, hadd örömködjön a szűz hóban. Reméltem, hogy a vezetőszárat azért még le tudom róla csatolni, de a bejárathoz érve egyből kezdte a mutatványt, így nem erőlködtem. Miután rohant pár kört, és kibakolta magát, lecsatoltam róla a kötelet és még hajtottam kicsit, hogy ügessen. Ez már persze nem tetszett neki, de azért nagy nehezen ment pár kört. Közben bejött hozzám Stella cica a pályára, és a nyakamba telepedett. Onnan figyelte az eseményeket. Szőkét megállítottam, és ráültettem a hátára a macskát. Aztán lépést kértem. Stella kapszkodott gondolom, Szőkének meg rángatódzott a bőr a hátán, és tekergette hátra a fejét, hogy valami mintha nem stimmelne ott hátul.
A potyautas hátramászott a farára, és onnan lezuttyant a hóba. Szőke egyből megfordult, és macskavadászatra indult. Mintha bosszút akarta volna állni, elkezdte kergetni Stellát, és igen csak nyújtogatta az elülső lábait, hogy agyon csapja vele a macskát. Szerencsére a macsek gyorsabb volt, kiment a pálya szélére, aztán ahogy Szőke ment tovább a pályán, a lóveszély elmúltával a cica visszajött hozzám.
Lesétáltattam Szőkét, és bár nem izzadt meg, azért rátettem a takarót, hogy kicsit relaxáljon, amíg én takarítok.
A takarítás után Nautilussal röntgen asszisztenssé váltunk. Vilmának, az arab kancának van valami bibi a fogával, és meg kellett röntgenezni. Kihoztuk a lovat a karámból, a doki ólómmellényt aggatott ránk, hogy biztonságban legyünk míg fogjuk a ló fejét, és fél perc alatt végzett is a művelettel.
Eztán bementünk melegedni és mellesleg Nau belekukkintott a rönkhúzós dvd-be. Közben jött a telefon a lódoktortól, hogy látszólag nincs komoly baj, nem kell fogat műteni.

Lovak a ködben

2010-01-20T20:48:00.005+01:00

Hajnali 4.30-ra állítottam az ébresztőórát. 4.28-kor kipattant a szemem, megelőzve a csörgést. Szerencsére az egerek hagytak aludni, így egész frissnek éreztem magam. Utóljára akkor keltem ilyen korán, mikor fősulira jártam. Most viszont Dével és Gáborral volt programom. Mivel a fejünkbe vettük, hogy a készülő lovas fakitermelős cikkhez csak kellenének havas fotók is. Nagy hó ugyan nem esett, de a semminél több, és ki tudja, lesz-e még most télen. Mivel viszont Dének ma még dolgoznia is kellett, korán indultunk.
A villamoson kicsit bekábultam, de aztán már útban Vác felé a vonaton sikerült valamicskét élénkülni, Vácra meg már egész nagy jókedvben érkeztünk meg.
Vácról Gábor fuvarozott minket első körben Királyrétre, hogy az ismételten fellépő kómánkból kizökkentsen egy forró tea. A tea nagyon finom volt, mint mindig.
Innen részben autóval, és nagyobb részt gyalogosan tettük meg az utat a fakitermelés színhelyére. De mielőtt gyalogosan útnak indultunk volna, Gábortól kaptam lábszárvédőket a tipegőimre, nehogy elázzon a nadrágom. Hát, óvodás korom óta tán most öltöztettek először. Elég vicces volt. :D
Ezután útnak indult a csipet-csapat fel a hegyre. Dé a reggeli kómázás hatása alatt tükörradiál-talpú bakancsot húzott magára, amivel olykor visszafelé csúszott a hegyoldalon. De még jó, hogy hozott fotós állványt, amit séta-és kapaszkodó bottá tudott alakítani.
Így jutottunk fel a helyre. Előttünk nem sokkal értek oda a fiúk 3 belga hidegvérűvel.
Most annyival volt jobb az idő, mint múltkor, hogy nem esett az eső. Amúgy tejfel köd volt, a ködön túl meg deres fák, és valahol köztük a lovak.

Azt hittem, pocsékok lesznek a képeim, de azért elég tűrhetőek lettek.

Dének tuti lesz címlapra való is.
Épp annyit fotóztunk, amennyi jól esett a hidegben és hóban. A vonatot szerencsésen elértük, így Dé beérhetett a munkahelyére.
Gábornak pedig nagy köszönet ismét a lehetőségért.
Összes fakitermelős képeim itt.

Látogatás a Budakeszi Vadasparkban

2010-01-17T18:30:00.003+01:00

Munka után apu jött értem a melóhelyre, mivel lakóhegyünk a kedves BKV-sok sztrájkja miatt megközelíthetetlen tömegközlekedve. Miután szalonképes állapotba hoztam magam, elindultunk családilag elsőként apu haverjáért, Johnny-ért. Onnan kiszaladtunk a lóhoz. Gyorsan rendbe raktuk őlósága helyét. Már ekkor látszott, hogy olyan hideg van, hogy még a lópisi is odafagyott a földhöz.
A lótól irányba vettük a Budakeszi Vadasparkot főképpen fotózási szándékkal.
Itt már aztán tényleg hideg volt. A fák szép zúzmara ruhát öltöttek. Szerettem régen ilyentájt lovagolni, varázsos hangulatú az erdő.
A vadasparkban leginkább a vaddisznókra voltam kiváncsi. Azokat valahogy kedvelem. Nálunk is bejárnak az utca végére.
Sikerült is lencsevégre kapni a malaszkákat.

Azután megpillantottam az indiánregények állandó főszereplőjét, a bölényt. Nagyon szimpatikus állat a butuska fejével.

A baglyok igen fotogének voltak.

Sajnos egy hollóról nem tudtam olyan igazán jó képeket csinálni, pedig az a madár nagyon jópofa volt. Az arra járókat mindig kínálta valamivel. Nekem egy pici hógolyót nyújtott, apunak meg csirkelábat. :) A tolla gyönyörű fekete volt, már-már lilás-kéknek tetszett. Szívesen hazavittem volna.
Miután kifotóztuk magunkat és kockára fagytunk, hazafelé vettük az irányt. De még nem sikerült kiolvadni.
Összes vadasparki képeim itt vannak.

Az év második gumihúzása

2010-01-11T21:06:00.000+01:00

Az év első gumihúzása csak annyiban érdemel említést, hogy első ízben nem hagyta magát vezetni Szőke gumival a háta mögött. Be akartam vezetni a pályára, de kellett egy kis segítség, hogy bemenjen.
Ma nem volt segítségem, és ma is megtorpant a bejáratnál. Azonban amint a háta mögé kerültem, már nem volt ilyen gond. Szóval nem szereti, ha vezetik ilyen alkalmakkor.
Érdekes ez, mert van olyan ló, ami teher húzásakor csak akkor hajlandó előrefelé menni, ha vezetik, és van a hátulról hajtós. Lehet hogy már Szokolyán is ez volt a gondja?
Mivel eltűnt minden nem oda való dolog a pályáról, gondtalanul simíthattuk körbe-körbe a talajt. Azután úgy gondoltam, kicsit lemehetnénk a dombról gumistól, hogy kezdje szokni, megyünk majd terepre is. Persze ahogy kiértünk a pályáról, szokásához híven kotort a lókikötőhöz. De igen meglepődött, mikor elkormányoztam onnan, és megindultunk lefelé a lejtőn. A domb aljában a földút merő pocsolya. Ez épp kapóra jött. Mert jó múltkorában kézen vezetve nem nagyon hajlandósult megáztatni a lábát a tócsákban.
Most sok választása nem volt, mivel utcaszélességben állt a víz. Megúsztattuk hát a gumit. Aztán nem mentem el vele a rétig, visszafordítottam megint tócsairánt. Visszafelé is átkepickéltünk a vizeken gond nélkül. A dombra kanyarodva beugrott vágtába. Igen fürge volt felfelé, legalább izmosodik a fara. :)

Az újév első lovaglása

2010-01-01T17:45:00.006+01:00

Apuval és egy régi haverjával mentünk ki ma a tanyára. Meg szoktam tartani a hagyományt, hogy január elsején lóra ülök, így mára ez volt a terv. Aztán majdnem elment a kedvem, mikor megláttam a sárban fekvő lovamat. Lustán felkászálódott, mikor meglátott. Először megnyújtóztatta az elülső lábait, nyakát, aztán mikor felállt, kinyújtóztatta a hátsókat szép komótosan. Hát mondom, jó reggelt, biztos jót bulizhattál éjszaka, hogy délután fél 2-kor még így henyélsz...
Szerencsére főleg a fara meg a combjai voltak sárosak, a nyereg helye nem, így mégis maradtam az eredeti lovaglós terv mellett.
Elmentem a nyeregért a nyergeshez, láttam csak egy lakat van rajta, tehát nyilván már kikapcsolták a riasztót, pláne hogy erősen délután is van. Mert ha 2 lakat van, meg korai időpont, akkor szólni kell hogy kapcsolják ki.
Úgyhogy kivettem a cuccot, felpakoltam a lóra, bementem a pályára lefutószárazni a lovat. Szőke igen aranyos volt, mert abszolút nem lepődött meg a pályán 2 kupacban felhalmozott lomhalmaztól, és ideiglenes tűzrakóhelytől. Én csak a kiálló szögeket néztem, hogy na abba nem kéne majd beleesni.
Nekikezdtem a futószárazásnak. Mivel puha volt a pálya, a lustaságot már nem lehetett a nyomós talajra fogni. Szóval csak simán visszatartott a ló.
Egyszer csak megjelent egy securitys ember, hogy innen lopást jeleztek. Hoppá, szóval nem volt kikapcsolva a riasztó, a 2. lakatot meg csak simán elefelejtették rátenni az ajtóra. Telefon ide-oda, securitys megnyugodva távozott, hogy csak én "loptam" ki a saját nyergem. De legalább tudjuk már, hogy működik a távfelügyelet, és nagyon hamar kiérnek.
Ezután felültem lovacskára. Lovacska nem vette az adást finom jelekre, szép szóra, úgyhogy elő kellett vegyem pálca urat. Szőke kicsit pattogott, kicsit bakolt. Kihozta belőlem az ördöglovast. Mivel nem tudott lerázni, és még mindig hajtottam, kénytelen volt megadni magát, és tenni amit kell. Vágtáztunk is, meg "maratonoztunk" a farakások és a tűzrakóhely körül, szóval sikerült felébreszteni, és kiderült hogy tudunk menni előrefelé is.
Kellemesen elfáradtam a lovaglás végére.
Míg Szőke száradt, kitakarítottam a helyét.
Jó kis nap volt.

A lusta

2009-12-29T17:16:00.002+01:00

Rászántam ma magam, hogy 5 hét kihagyás után felüljek a lovamra. Persze volt mozgatva, bár az utóbbi 2 hétben még azt se nagyon a betegségem és a rossz idők folytán. Tegnap a körkarámban ugrált egy kicsit de nem volt vészes. Jól nekikészültem a dolognak, felvettem a páncélzatot. Nyergelés után gondoltam, jobb a békesség, lefutószárazom. Hátha lesz majd egy kis ugrabugra vagy akármi. De semmi, alig akart ügetni is. Áh, ez biztos valami új technika, megvárja míg felülök és akkor kezd ugrálni... Felültem. Semmi. Úgy kellett hajtani, hogy menjen már legalább ügetésben. Közben Kamilla és RC hatalmas nejlon fóliákat húzkodtak a pálya mellett, készülve a szilveszteri bulira, hogy az ülőhelyek védve legyenek az esőtől, hidegtől. A zörgő több négyzetméteres cuccokra, kopácsolásra, tetőn mászkáló Kamillára, bömbölő magnóra a reakció: semmi. Szóval teljesen lusta volt 5 hét lovaglásszünet után. Lehet, a hosszú körme is zavarta. De az újévre marad a manikűrözés.

A nagy találkozás

2009-12-27T21:51:00.004+01:00

Ma a remek hamisvadhús-ebéd után kirándulni indultunk családilag, kutyástul.

Az úticélunk első körben Lovasberény volt. Villámlátogatás a család nagyon régi ismerőseinél. Maxy nem először autózott, de azért kicsit izgatott volt eleinte. De gond nélkül viselte az egész utazást. Mivel Lovasberény ott van Nadap mellett, Nadapon pedig van egy hidegvérűs ismerős ismerőse, visszafelé oda is beugrottunk. Két igen szép fekete kancát láttunk: az egyik perseron, a másik magyar hidegvérű.

A villám lónézegetés után hazafelé vettük az irányt. Aztán mégsem, mert gondoltam ha már így úton vagyunk, bemehetnénk Szőkéhez is, hogy holnap ne kelljen annyit takarítanom.

Úgyhogy Dunaharasztiba vettük az irányt. Maxy izgatottan szaglálódott egykori szülőföldjén.

Kivezettem Szőkét a lókikötőhöz. Aztán ott bemutattuk egymásnak Szőkét és Maxyt.

Szöszi eddig nagyon utálta a kutyákat, de Maxyval barátságosan viselkedett.

Maxy is csak eleinte tartott a lótól, de aztán nem volt gond.
Míg takarítottam Szőke helyét, anyuék Maxyval bejárták a terepet. Az anyjához inkább nem vittük oda, ismerve annak killer természetét.
Maxy a hazautat végigaludta az autóban. Jó kis fárasztó nap volt.

In memoriam Charlie (1987-2009)

2009-12-24T18:21:00.015+01:00

Múlt héten bekövetkezett az, amitől már egy ideje féltem. Meghalt Charlie, a legkedvencebb kedvenc lovam. Nem túlzok, ha azt mondom, a Balaton-felvidék legjobb lova hagyott itt minket, hogy az égi legelőkön vágtathasson tovább.
Charlieval 1995-ben ismerkedtem meg (akkor volt 8 éves), mikor először mentünk Balatonszőlősre lovagolni.

Apu ült rajta először, és nagyon tetszett neki a ló. Charlie úgy vigyázhatott apura, mint a hímes tojásra, hiszen semmi lovaglótudással nem rendelkezik, úgy ment terepre. És abszolút pozitív élményekkel tért vissza. Nos hát ezért legközelebb már én kértem Charliet. Charlie már ekkor kivételes egyéniségnek bizonyult. Hihetetlenül türelmes tanítómestere a gyerekeknek, és a kezdő felnőtteknek.

Akkoriban megvolt még az ügetésfóbiám, amit egy pesti lovardában sikerült kialakítania bennem a hozzá nem értő "lovasoktatónak". Charlie pedig megtanított, hogy ne féljek ügetésnél elengedni a nyeregkápát, bízzak benne.
Az elkövetkező években ha lehetett, mindig rajta lovagoltam.
Ő volt az, akivel megtanultam vágtázni és belekóstoltam az ugratás örömeibe is. Természetesen jó balatoni módi szerint azonnal terepen, fix terepakadályokon mentünk. Az egyik akadálynál Charlie makacskodott, én pedig leestem. Azonnal megállt, hátranézett rám, hogy megvagyok-e, és aztán békésen nekiállt legelni. Mostani fejjel átgondolva, lehet hogy azért nem akart ugrani, mert érezte, hogy bizonytalan vagyok és csak vigyázni akart rám. A következő akadályt magabiztosan vettük.
Charlieval tulajdonosai fogathajtó és ügyességi versenyeket is nyertek. Egy gyönyörű, legyes szürke lipicai herélt volt. Olyan nyakkal, hogy arról a környékbeli lovardákban is ódákat zengtek. Állítólag fiatal korában almázott szürke volt. Ahogy idősödött, egyre legyesebbé vált.

2004-től 2006-ig ő volt az én öregecske oktatótársam. Kipróbáltuk futószáron, és mivel prímán ment, a futószáras oktatásban segített. Hihetetlen módon odafigyelt mindig a hátán ülő tanulóra. Ha egy kis bizonytalankodást érzett, egyből visszaváltott lépésbe, és csak pislantanom kellett neki, hogy aztán újra ügessen. Ahogy idősödött, a jó lovasokhoz kicsit viccesebben állt hozzá. Egy alkalommal a jó lovasnak mondható lovászgyereket tette le egy csatornarácsnál. Úgy tett, mintha félne tőle, és egyszerűen kilépett a srác alól. Persze már milliószor ment át ott, és ez csak egy kis trükk volt, hogy borsot törjön a fiú orra alá.

Legközelebb ugyanarra mentünk, de immár kisgyermek ült a ló hátán. Hátranéztem Charliera, hogy mit fog tenni. Tudtam, hogy gyerekkel a hátán tűzön-vízen átmegy. Persze úgy ment át a rács fölött, mintha ott se lett volna. :) Hát ilyen volt a Charlie. Számtalan történetet mesélhetnék erről a kivételes lóról, aki mind futószáron, terepen, fogathajtásban, vadászlovaglásban, tájékozódási terepversenyen bizonyított. Sőt, 17 éves korában lovasíjászatra is kiképezték, arra is alkalmasnak bizonyult. Univerzális ló volt.

Charlie legjobb barátja Kisfiú volt, akit pár héttel ezelőtt eladtak.

Bánhatja aki, nem ült rajta, és örülhet az, akinek legalább egyszer volt alkalma felülni a hátára.

Tavasszal már sajnos nagyon rossz állapotban volt. Csont és bőr. Eltűnt az a gyönyörű nyaka, és úgy festett, mint egy nagyon beteg öregember. Ősszel meglátogattam. Szénfekete szemei bánatosan kutattak kaja után, mert az étvágya még a régi volt, de enni már nem nagyon tudott. Tudtam, hogy a telet már nem fogja túlélni.

Őrizzük meg őt így emlékünkben:

Megszállott

2009-12-15T21:42:00.005+01:00

Bizonyos dolgokhoz már megszállottság kell. Mondjuk nekem pl. ahoz, hogy 6 óra körül felkeljek. Kivétel persze a kényszer, mikor dolgozni megyek, de egyéb esetben csak valami lóval összefüggő történet csalhat ki előbb az ágyból. Az is érdekes, hogy ilyenkor minden nyűg és nyafogás nélkül, lelkesen vetem bele magam a készülődésbe.
Így volt ez a hétvégén is, mikoron a Nyírséget vettük célba lónézegetés végett. Nem semmi hosszú volt az út, de nagyon megérte. Imádok utazgatni az országban és lovakat nézni. Különösen ugye hidegvérűeket.

Fehérgyarmaton egy belga lótenyészetet vettünk célba. Kissé meglepődtem, mikor a homokos karámban a serpenyő-méretű lónyomokba beleállhattam két lábbal és nem lógott ki sehol a nyomból a cipőm. Aztán megérkeztek a hatalmas patanyomok tulajdonosai is.
"Kicsit" kigyúrtak voltak a csajok, pláne farizomban.

Az egyik fél éves csikó majd akkora volt, mint az én Szőkém. Kicsit meglepődtem, mikor mellé álltam.
Megnéztük a telepen állomásozó belga mént, Robuste-ot, művésznevén Robit.

Épp aznap érkezett ide 3 kanca. 2 db 2 éves vemhesen és egy 7 éves. Előző tulajdonosuk úgy gondolhatta, hogy a lovaknak nem kell enni adni. Mert ugyanis a 3 ló totál auschwitzi kinézettel érkezett. Szívszorító látvány volt. Hidegvérűben tán a nemrég halálra éheztetett ló nézett ki hasonlóan. De hiszem, hogy itt majd helyre jönnek, kész szanatórium lesz nekik a hely.

(Az olyan embereket sose fogom megérteni, akik tartanak valamilyen állatot, de képtelenek rendesen etetni, időben itatni - hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem. Minden állatkínzó ugyanazt érdemelné, amit az állat kapott tőle.)

Ezután még a környékben néztünk még 4 mént. Igaz, a java sajnos már sötétben került terítékre, ezért nem készültek túl jó fotók.

Azt azonban megállapítottuk, hogy eddigi kirándulásaink abszolút lószépség-győztese Bocfölde-61 Fácán. Már a bokszban meggyőző volt a mén. Képzeljünk el egy hatalmas, sötét gesztenyepej házméretű lovat olyan jámbor tekintettel, mint egy plüssmackó. Feket sörénye szügyig érő. Tipikus lovászok kedvence: könnyen kezelhető, nem csődörösödik feleslegesen, imádja ha pucolják, kitűnően dolgozik, bújik mint egy kismacska. Szóval szerelem első látásra. Egyetlen szépséghibája az eldőlt sörényéle. Mit szépítsük, ez a túlsúly miatt van, de nem hiba.

Sajnos csak ilyen vacak fotóm van őszépségéről. De remélem, majd még normál időben és világosban is eljutunk egyszer hozzá. ;) Hazatérve egyből a származására vetettem magam és lám: apai oldalon muraközi felmenőkkel büszkélkedik, tehát még a papírja is remek.

Azért megint csak arra jutottam, hogy egyáltalán nem árt egy ménnek, ha rendszeresen dolgozik. Sajnálom azokat, akik életüket egy állásban élik le, és csak fedeztetés idején jutnak ki az istállóból.

Estében értünk haza, de jó út volt, tetszett. :)

Természetesen azóta az adatbázis megint gyarapodott néhány kancával, fotóval.
Mikor éjjelbe menően töltöget(t)em a származásokat, végképp megbizonyosodtam, hogy megszállott vagyok. Anélkül ezt nem lehet csinálni.

A vidám hidegvérű ló - videó

2009-12-04T14:11:00.004+01:00